Angyal jár a közelben

Madonnák, angyalok, puttók címmel nyílt kiállítás a Hegyvidék Galériában. A december végéig látogatható tárlaton bemutatkozó művészek arról vallanak, mit jelent számukra a szeretet ünnepe.


Manninger Mária:
Õrzőangyal unokáimnak
A Hegyvidék Galéria bejáratánál a látogatót egy Márai Sándor-idézet fogadja A négy évszakból: "Most, hogy az ünnep közeledik... annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep... s még mindig várok valamire. Néha azt hiszem, a szeretetre várok." Nos, ebben az érzésben nem lehet hiánya a kiállítás nézőinek, mert a változatos műfajú, többféle módon formált alkotások egyaránt sugározzák a szépség mellett a szeretet ünnepének fényét.

A megnyitó vendégeit Lovas Pál alpolgármester köszöntötte, aki Ady Endre egyik verséből idézett: "Hatalmas ég, küldj új Megváltót, beteg a világ, nagyon beteg..." Megjegyezte, valóban régen várunk a "mennyből az angyalra", és különösen a mai, háborúskodásokkal, brutalitásokkal teli világban van nagy szükség az ünnep békéjére.

A kiállítást Jankovics Marcell nyitotta meg, aki számos elfoglaltsága mellett is fontosnak tartotta, hogy értékelje az itt látható műveket. Megejtő közvetlenséggel idézte fel saját családja ünnepet megelőző várakozását: a fenyőágakat, az angyalhajat, az angyalok közeledésének szülei által varázsolt jeleit. A meghitt hangulatot Szakcsi Lakatos Béla játéka és Horváth Ádám operaénekes tisztán csengő éneke mélyítette el. A művészek meglepetést is tartogattak: rábírták a közönséget, hogy az egyik dalt közösen énekeljék el.


Ardai Ildikó: Angyalszárny
A Madonnák, angyalok, puttók című, december végéig látható kiállításon elképesztő ötletgazdagsággal szólnak a bemutatkozó művészek (húsz hölgy, három férfi) arról, számukra mit is jelent a szeretet ünnepe. Most csak egyről, Ardai Ildikó Angyalszárny című munkájáról szólunk bővebben. Képzeljünk el egy kitárt, talán két embert is elbíró, világos színű szárnyat, amelynek különleges anyaga elkápráztatja a nézőket. Sokan annyira kíváncsiak voltak a megnyitón a szövés mikéntjére, hogy megfordították az angyalszárnyat, hátha rájönnek, hogyan készülhetett. Volt, aki arra tippelt, a szárny "spárgából" van, ám - mint megtudtuk az alkotótól - az igazság csak közel jár ehhez. Több részből fonta össze a művet, s a végeredmény megérte a nem kevés fáradozást.

Az illúzió valóban teljes. Az angyal már itt járhat valahol a közelünkben, ha így gyönyörködhetünk szárnyaiban...

Moldován Ibolya