"Kis nagy emberek, Honlapkészítő plébános"

Bodor György, a Szent Család templom plébánosa derék ember. Nem csupán tájszóhasználattal, ahogy Nógrádban, első szolgálati helyén mondták az erős testalkatú, kötött izmú férfira, de amúgy is. Negyvennyolc évesen idén ünnepelte pappá szentelésének huszonötödik évfordulóját, és mert jövőre rendezik a zugligeti templom fennállásának kilencvenéves ünnepségsorozatát, ráadásul karácsonyvárásban vagyunk, időszerű és méltó őt most bemutatni lapunkban.


Bodor György: "Megszólítani mindenkit lehet,
megtartani annál nehezebb"

Amikor Isten szolgáival beszélgetek, mindig érdekel az érintés, amely egy egészséges fi atalembert e sok szolgálattal és lemondással járó hivatás felé irányít. Hogyan történt ez Bodor György esetében?

A meghívás mindig Isten részéről történik, itt nincs helye önjelöltségnek. Vallási értékeket fontosnak tartó, ökumenikus nyitottsággal gazdag családban nőttem fel, apám katolikus, anyám erdélyi unitárius hitét és a pestlőrinci Steinmetz gimnázium templomba nem járó közegét egyaránt megismerve. Szüleim tanárnak szántak. Egy nyaralás alkalmával - tizenhét évesen - a betegek mellett önzetlenül segítő fi atalok láttán a franciaországi Lourdes zarándokhelyen kaptam meg a végső elhivatottság bizonyosságát. A szerzetességhez nem volt affinitásom, de világi papként nagyon jól el tudtam magam képzelni. Serdülőkori problémáimmal nekem is meg kellett küzdenem, egyszerűen nem mertem például szerelmes lenni, hogy a nőtlenségi fogadalmat majd becsületesen megtarthassam. Érettségi után Esztergomba, a Szemináriumba jelentkeztem. Az enyhülés időszaka volt ez, de az egyház még csak tűrt kategóriának számított. A papnevelés hagyományos szigorral és szegényes körülmények között folyt a "huszonnégy órán át szem előtt lenni" szellemében, és olyan követelményrendszerrel, hogy aki a száz kérdésből csak kilencvenötre tudott jól felelni, az elégtelent kapott. De papok akartunk lenni, és vállaltuk, hogy hitünkért meg is halunk, ha kell! Lékai László bíboros úr szentelt fel, 1981-ben.

Milyen "karrierképpel" indult a pályakezdése?

Balassagyarmaton kezdtem a szolgálatot, abban az időben, amikor egy-két évnél tovább nemigen tűrtek meg egy fi atal káplánt egyazon helyen, nehogy nagyon bedolgozza magát. Az elődömet is azért távolították el, mert több mint hetven fővel bevezette a hittantanítást, márpedig az ifjúsági munka tiltott területnek számított. Igaz, felkészítést sem igen kaptunk rá, mert a valóban jó felkészítők sem juthattak katedrához. Az ismerkedés után az alapozás és építkezés éppen ezért nagyon gyorsan, sűrítetten kellett folyjon. A diavetítéssel, játékokkal kísért, templomon belüli hitoktatáson túl kirándulásokkal és nyári táborokkal is igyekeztünk megszólítani azokat, akik nincsenek benn a vallásban, s fontos, hogy eközben mi is megszólíthatóak maradjunk. Nem könynyű, amikor egy huszonhárom évesnek kell egy hatvan-hetven éves számára tanácsot adnia. A Biblia igazi értelme a hívő személynek nyílik meg, de van példa arra, hogy emberek megváltozzanak.

Sokfelé vetette a szolgálat?

Sokfelé, és mind tapasztalatokat adott. Dorog, ahol kevés örömet és sok csalódást adó munka közepette egymást segítő papokra leltem. A Vörösvári úti lakótelep a maga vándorló népességével. A Kassai tér, ahol szemben szép ifjúsági közösséget lehetett teremteni. Az ausztriai Oberthalheimben, a szalézi noviciátusban Don Bosco nevelőmunkája érintett meg mélyebben. A Lehel téri hét év a jó énekkarával, kiemelt központ jellegével mind-mind mást adott.

Szavaiból érzem, mennyire fontos önnek az ifjúság és a közösségi együttlét...

Visszaesett a hittan, az ifjúsági élet, már nem működnek a dolgok régi módszerekkel. Az egyháznak kitörési pontot jelentett a fi atalok fontosságának, problémáinak felismerése. Megszólítani mindenkit lehet, megtartani annál nehezebb. A hívőké is zárt közösség, pedig meg kell tanulniuk befogadónak lenni. Nyolc éve vagyok itt Zugligetben. A hangsúlyok áttolódtak a családi pasztorizációra. Óvodától a karitatív megsegítésig szerteágazó a tevékenység. A misék alatt gyermekhittan-foglalkozások folynak, és sok a kiskorú az istentiszteleteken is. Tatára bölcsőtől a sírig hirdettünk tábort családoknak, amelyen kéthónapos és nyolcvanhét éves résztvevőnk is akadt. Sok az esküvő, nyaranta hetven-nyolcvan párt adunk össze, van felkészítő jegyesoktatás, és házaspároknak is tanfolyamunk. Sok a feszültség az emberekben. Fontos, hogy a templomba járás ne kötelező penzum legyen, hanem olyan találkozások színtere, ahol jó együtt lenni, beszélgetni, foglalkozásokon részt venni. A templom akadálymentesített, van kondicionáló és kismamatorna, biliárdszoba, könyvtár, ahol akár internetes csatlakozást vagy hangos anyagokat is találni. Van gyermek-, ifjúsági és felnőttkórusunk, és most alakul a gitáros énekkar. Országosan egyedülálló, kétszázötven fős cserkészcsapatunk az önnevelés biztos iskolája. Másként is építkezünk. A templomkertben szimbolikus pontokat alakítunk ki Betlehemre, a kánai menyegzőre, a Golgotára és a feltámadás-barlangra utalva, és épül a sportpálya is. Sok segítséget kapunk mindehhez a kerületi önkormányzattól, mert méltó módon, egyhetes ünnepségsorozattal szeretnénk megünnepelni jövő májusban a kilencvenéves évfordulót. Egy nyolcvanhat éves atyával és egy fi atal indonéz missziós pappal visszük a szolgálatot, az irodai munkát pedig napi váltásban társadalmi segítőink látják el.

A templom a rendszerváltás előtt, az NDK-ból menekülők befogadásával vált ismertté. Van ennek utóélete?

Az egy adott történelmi korhoz és Kozma atyához fűződött. Emlékét tábla őrzi, volt ünnepi mise, az orgonánk a német kormány segítségével újult meg, évente húsz-harminc emlékező tér vissza a helyszínre. Ennyi. De nem lehet mindig egy történelmi esemény emlékeiből élni.

Ha van egyáltalán szabad ideje, mivel szeret foglalkozni? Van önnek "gyengéje"?

Erősen foglalkoztat a technika; nyolc nap alatt sajátítottam el a weblapkészítést, az interneten a www.szentcsalad. net honlapon látható ennek eredménye. Szeretem a társasjátékokat, az ultitól a valódi kínai madzsong játékig. Talán a türelmetlenség a legfőbb gyengém, ami a gyors gondolkodásomból fakad, de velem lehet vitatkozni, veszekedni is, mert akkor szeretjük igazán egymást, ha nem félünk, hogy elveszítjük a barátságot. Senki sem hibátlan, a pap sem. A szabad időm kevés, a foglalkozások az estébe nyúlnak, az istentiszteletekre is illik készülni, elvégre - viccesen szólva - azért lettem pap, hogy ne kelljen unalmas prédikációkat hallgatnom. Az egyházmegyében a hivatásgondozás referense vagyok, a ministránsgondozás is sok tennivalóval jár. Mindezzel együtt jól érzem magam, mert van küldetésem.

Hogyan készül a közelgő karácsonyra?

A termékvásáros népünnepélyek közepette az egyház jeleníti meg a karácsony igazi lényegét. Nevünkből - Szent Család - eredően itt is a családiasság dominál. Idén hétévente adódó különlegesség, hogy advent negyedik vasárnapja és a szenteste összecsúszik. A délutáni pásztorjáték és az éjféli mise között, amelyre általában az is elmegy, aki egyébként alig jár templomba, a papság összejön a családtagokkal és néhány magányos rászorulóval, énekelünk, imádkozunk a gyertyával díszes tabernákulum előtt, és elköltjük a vacsoránkat. Remélem, jut egy kis időm a csendes magamba mélyedésre is, hogy együtt legyek Jézussal! A karácsony nem a külsőségeken múlik, hanem azon, miként éljük meg itt, benn, magunkban, és ajándékait miként tudjuk elfogadni...

Muzsay András