Szobai sivatagok

Elefántláb

A faggyal szobanövényeink képtelenek szembeszállni, de erre nincs is szükség, fűtött szobáink védelmet nyújtanak. A sötétség, a rövid nappalok lelassítják a növekedést, és álomba ringatják a legtöbb dísznövényünket, ezen nem tudunk változtatni. Mégis a téli időszak legkritikusabb kérdése a szárazság. Hiába locsoljuk rendszeresen a növényeket, a szoba - fűtés miatt - száraz levegője gyakran komoly károkat okoz. Ebben a légköri aszályban viszont jól érzik magukat azok a fajok, amelyek eredendően is ilyen klimatikus viszonyok között élnek. Ezek pedig a sivatagi, félsivatagi növények.

A növények egy része vizet raktároz a szűkösebb időkre. Jó példa a buzogányfa, elefántláb, vagy tudományos nevén Nolina recurvata. Ez a Mexikó félsivatagaiból származó növény a törzse alsó részén méretes hordót nevel, ebből emelkedik ki a levélnyelekkel körülvett, egyre vékonyodó törzs. Élő, fű-szerű leveleket csak a törzs tetején, a koronában találunk. A törzsben tárolt nedvesség miatt hosszabb száraz periódusokat is elvisel, így egyike a legkönnyebben gondozható szobanövényeknek. Beszerzése sem okozhat gondot, hiszen a legtöbb virágboltban, kertészetben kapható.

Cserépben tartva fi atal egyedei még csak diónyi palackot nevelnek, de az idősek akár arasznyi átmérőjű, többtörzsű "butykossal" is dicsekedhetnek. Lassan növekszik, évente csak néhány levélörvöt nevel, viszont az öreg levelek is lassan pusztulnak, és sima törzset hagynak maguk után. Évtizedek alatt sem növi ki a lakást. Legnagyobb ellensége a túlöntözés, amely a gyökerek rothadásához és a növény pusztulásához vezet. Télen elég havonta öntözni, lehetőleg alulról, nyáron sűrűbben.

A legtöbb szobai dísznövénnyel ellentétben nem sínyli meg a földlabda teljes kiszáradását sem, viszont a kaspóban pangó víz gyorsan elpusztítja. Átültetni ritkán kell - csak ha töve "kihízza" a cserepet -, talajával szemben nem igényes. Nyáron néhány napos szoktatás után a kertben, teraszon is nevelhető. Bár a gyenge fagyokat károsodás nélkül elviseli, szeptemberben-októberben érdemes a szobába menekíteni.

Nem túl vonzó a Jatropha podagrica magyar neve: köszvényes palackcserje. A növény viszont érdekes! Megvastagodott törzsének tetején két-három, tenyérnyi levelet hoz. A szőlőre vagy fügére emlékeztető levelek ősszel lehullnak, ezzel a növény nyugalomba vonul, és tavaszig nem is igényel több gondoskodást. Kikeletkor aztán a levelekkel együtt furcsa, élénkpiros virágok jelennek meg a palack tetején. Olyan, mintha izzó korallok fejlődnének kis csoportokban. A "korallokból" sorban ötszirmú virágocskák nyílnak. Ilyenkor a legmutatósabb a palackcserje. Ha szerencsénk van, és a virágok helyén termések érnek, akkor megfi gyelhetjük, hogyan repíti a szélrózsa minden irányába beérett magjait.

A növény (előbb ismertetett társához hasonlóan) Közép-Amerika száraz vidékein őshonos. A kutyatejfélék népes rokonságához tartozását bizonyítja a sebeiből folyó ragacsos tejnedv, amely elzárja a sérülést. Ez a folyadék egyébként a család más tagjainak tejned véhez hasonlóan enyhén mérgező. A bennszülöttek bőr cserzésére és festékanyagként is használták. Kertészetekben és virágboltokban ritka vendég, beszerzése ezért kis utánajárást igényel.

Érdekességként megemlíthető hogy a Jatropha nemzetség egy másik fajához (Jatropha curcas) az indiai kormány grandiózus kísérlete kötődik. A növényből előállítható olajjal kívánják ugyanis kielégíteni a világ legnagyobb munkáltatójának, az indiai vasútnak az egyre növekvő üzemanyagigényét. Hektárok ezrein ültették ezért a növényt India-szerte. A termesztésbe mikrohitelek biztosításával asszonyokat vonnak be, akik így munkát és keresetet kapnak, és képesek eltartani gyakran népes családjukat. Egy hektáron évente 1500 liter olaj termelhető, a melléktermékekből pedig trágya, takarmány és gyógyszeripari alapanyag lesz. A hatóságok reményei szerint jelentős területek felemelkedését hozhatja az ígéretes bioüzemanyag-program.