A Budai-hegység legfőbb kalauza volt

Ha a Budai-hegységről beszélünk, dr. Pápa Miklós neve megkerülhetetlen: alig akad, aki többet tett volna a környék turistáinak érdekeiért. A hegység négy egymást követő útikalauzának szerzője munkája utolsó kiadását már nem élhette meg, azt munkatársai az ő kézirata alapján fejezték be. Egész nemzedékek ismerték meg az útikönyveiből, cikkeiből a főváros környéki erdőket. Több mint öt évtizedig járta a magyar hegyvidékeket, de a legkedvesebb, mind közül a legszeretettebb a Budai-hegység volt a számára.

Tőle származik a mondás: egy egész emberi élet is kevés arra, hogy egyetlen vidéket teljesen megismerjünk. Talán ezért is döntött, úgy, hogy nagy turistaműveltségét elsősorban a budai hegyek feltárásában kamatoztatja. Számtalan szervezetben vállalt önként és ellenszolgáltatás nélkül feladatot, sőt maga szervezte meg a Társadalmi Erdei Szolgálatot, amely még emberi léptékű természetvédelem volt, amit a turisták önként vállaltak. Később ezt a szolgálatot feloszlatták, és a természetvédelem sok esetben el is rugaszkodott a természetjárás értékeitől, érdekeitől.

Pápa Miklós a vadászok, erdészek és turisták találkozóját is összehozta 1962-ben a Lajosforrás melletti Ságvári Endreturistaházban. Mindig bízott az emberek jóindulatában, a turistaügyek jobbra fordulásában. Szorgalmazta a falvak népe és a turisták barátságát, a tudományos intézmények és a turistaszervezetek együttműködését, valamint a műemlékvédelmi figyelőszolgálat megszervezését.

A Remete úti villa, ahol Pápa Miklós lakott

Családjával 1944-ben költözött fel Zugligetbe, ahol élete végéig élt és dolgozott. Megszámlálhatatlan munkája, cikke jelent meg. A már említett Budai-hegység- útikalauzok 1956-ban, 1957- ben, majd lényegesen átdolgozva 1966-ban és 1982-ben láttak napvilágot. Ugyanakkor felleltünk egy 1967-es pótlékot is, amely 32 oldalon taglalja az előző évben megjelent könyv kiadása óta bekövetkezett változásokat. Ebből is kitűnik, mennyire precíz szakember volt. Ő találta ki, hogy a hegyvidéki nevezetességekről ne az egyes túraleírásoknál, hanem lexikonszerűen, ábécésorrendben, külön fejezetben emlékezzenek meg.

1968-tól tíz éven át szerkesztette a Vörösmeteor Természetbarát Egyesület évkönyveit, kiváló szakmai színvonalra emelve a szervezet értesítőjét. A Magyar Turista Élet című folyóiratban már 1939-ben természetvédelmi rovatot vezetett, gondolatainak, ötleteinek zöme ma is érvényes. Emlékét írásai, útikalauzai mellett egy turistaút és tábla őrzi a Remeteszurdok-völgyben, amelynek megmentésén annyit fáradozott.

Kertész István