Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Egy megtalált emléktábla

A kerület épületein, illetve épületeiben – különböző anyagokból (márvány, kő, fém stb.) – közel 130 emléktábla található, s emellett több helyen reliefek, fejdomborművek díszítik az utcaképet. Több évig tartó helytörténeti kutatás után valamennyiről helymeghatározás és fényképek készültek, amihez nagy segítséget nyújtott barátom, Janzsó Tamás.

Egy megtalált emléktábla
Jókai Anakreon
E felderítőmunka során érdekes leletre bukkantunk a Költő utcai Jókai-kertben. Itt található a közelmúltban restaurált ovális kőasztal és kőpad, amelyen sok nagy mű született, a Kaán Károly-emléktábla, valamint az író egyik műve szövegének egy részét tartalmazó tábla. A volt gazdasági épület falán helyezték el Jókai fejdomborművét, melyet Ligeti Miklós (1871–1944), az Anonymus-szobor alkotója készített fehér márványból.

Az asztal és kőpad mellett áll a Róna József (1861–1939) által készített, 2 méter magas bronzszobor (a művész híres alkotása Savoyai Jenő herceg lovas szobra a budai Várban). A mű érdekessége, hogy a karosszékben ülő, mulató alak fejét felismerhetően Jókairól mintázták, s többen a Bacchus nevet adták neki. A fővárosban egyébként egyetlen helyen, a XXII. kerületi Nagytétényi út 64. udvarán található Bacchusszobor, amelynek alkotója a 180 centiméter magas férfit szőlőfürtökkel ábrázolta.

A Jókai-kertben lévő szobor talapzatán összesározott, kopott, eddig még nem publikált, nagyobb méretű, német nyelvű tábla található, amely egy verset tartalmaz. A szöveg arra enged következtetni, hogy a mű nem Bacchust, hanem Anakreont ábrázolja. Az igen nehezen olvasható szöveget lefordítottuk magyarra, a tábla fotója értékes darabja gyűjteményünknek, s újabb adalékkal gazdagítja Jókai megismerését, és tisztázza a szobor alakjának elnevezését: Ahol itt a rózsa nyílik,/Hol a szőlővessző és a babér összefonódik/Hol a gerlice hívogat,/ Hol a kis tücsök gyönyörködtet,/ Minő sírhely van itt,/Hogy mind az istenek itt élnek,/Mit szépen beültettek és gondoztak,/Anakreon nyughelye ez;/A tavaszt, a nyarat és őszt élvezte itt a költő,/Végül a téltől felette a domb védte

meg.

Kahlich Endre