Épített elemek a kertben

A Hegyvidék hasábjain megjelenő kertészeti rovat a hatodik évjáratába lép. Megszületése valamikor 2002 elejére tehető, amikor a szórványosan megjelenő növényekkel, kertépítéssel és -karbantartással foglalkozó írások rovattá értek. Ettől az időponttól kezdődően kéthétről kéthétre - kevés megszakítással - a zöld fejléc alatt mindig biztos helye volt - a reményeink és a visszajelzések szerint - a kerület kertbarátainak érdeklődésére számot tartó cikkeknek.

Szóltunk a kerület természeti értékei között a védett növényekről és élőhelyeikről, egész éves sorozat mutatta be a kertek fáit és virágos dísznövényeit, és szintén hosszabb időszakot szenteltünk az erkélyek, teraszok növényeinek. Az elmúlt évben a szabadból a lakás védett terébe léptünk, és figyelmünket a cserépben nevelhető szobai dísznövények felé fordítottuk. Megszületett a rovat 100., majd év vége előtt 120. cikke is, amelyek összegyűjtve vaskos kiadványt tennének ki. Az évek alatt 250 fénykép adott ízelítőt a környezetünkben vadon élő és kertjeinkben fejlődő növények kimeríthetetlenül változatos szín- és formavilágából. De hogyan tovább?

Kicsit az új téma bevezetőjének is tekinthető a decemberben megkezdett sorozat, amely a kerület védett természeti értékeit veszi sorra. Természetes környezetünk meghatározza kertjeinket is. Eligazodást ad a hegyvidéken otthonos növényekről, és egyfajta stílust is meghatároz. A védett fák, források, kutak és a védettséget élvező területek, élőhelyek megismerése tehát nemcsak általában lehet büszkeségünk, hanem az ott látottakat, tapasztaltakat és átélteket a kerítésen belül is felidézhetjük.

Biztosan kevesebb vesződséget jelent, ha a kerületben már bevált növényeket ültetjük, mint az esetleg újabb változatokat, amelyek hegyvidéki honosításának nincs biztosítéka. Sok fáradozás után valószínűleg kevesebb öröm származik belőlük, mint a szomszédban már évszázadok óta szépen zöldellő és virágzó - úgymond ódivatú - fajok neveléséből.

Ebben az évben tehát viszszatérünk a hegyvidék képét alapvetően meghatározó kertekbe. Most azonban nem elsődlegesen a növények felé fordítjuk figyelmünket, hanem a kert épített elemeire: a támfalakra, pergolákra, utakra, tavakra és társaikra. Egy távol-keleti mondás szerint az embernek legalább harmadannyi pénzt illik a kertre költenie, mint amennyibe a háza került. Bár nálunk ez a szemlélet még nem terjedt el, látható, hogy ekkora összegből a kert növényein kívül másra is jut bőven.

Ezek az építmények a növények közé simulva harmonikusan illeszkednek a kert légkörébe, egyszerre szolgálva a növényeket és a kert használóját. Mit ér a virágzó növénysziget, ha nem lehet kényelmes utacskán a közelébe jutni? Mit ér a hívogató pad, ha nem védi árnyékával egy illatos rózsákat tartó pergola, vagy ha előtte csupasz betonfal éktelenkedik? Ugyanígy teszi a kertet élettérré - azaz tartózkodási hellyé - a kerti tó vagy a kerti grillsarok. Ezek kedvéért hoszszabb időt is eltöltünk a kert növényei között, és talán megérezzük, hogy mit vesztünk a rohanó hétköznapokon, amikor legkevesebb időnk a kert élvezetére jut.

Sok hegyvidéki kerten látszik, hogy elkészült, szép is lett, és a rendszeresen érkező kertészek karban is tartják, de nem veszi birtokba őket senki. Kihaltak, nincs a füvön szétszórt játék, a pad mellett ottfelejtett pohár, a grillezőben faszénhamu. Ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy a főváros e kiemelkedően értékes részén élhetünk, akkor nagy vétek a környék kínálkozó adottságai mellett - egyszerűen tudomást sem véve róla - továbbmenni. Az ez évi cikksorozattal ahhoz szeretnénk ötleteket adni, hogy a kert vonzóbbá, érdekesebbé és élőbbé válhasson. Ne csak helyrajzi szám vagy az ablakból is jól látható "zöldtömeg" legyen, esetleg rendszeresen visszatérő, kellemetlen feladat, hanem az év legalább felében örömforrás, megnyugtató és hívogató terület, a lakás nyáron megnyíló szobája. Egyszerre gyerekszoba, étkező, könyvtárszoba vagy szalon, esetenként még hálószoba is.