Felruházni a hazát a növényvilág ékességeivel

„Kulturális fejlődés csak a természet munkájával összhangban, tehát csak akkor lehet egészséges és tartósan eredményes, ha az emberi alkotások nem a természet romjain, de a természeti alkotások keretében foglalnak tért.” Ezek a gondolatok 1909-ben a Földművelésügyi Minisztérium 10. számú kiadványában jelentek meg, A természeti emlékek fenntartása címmel. Kaán Károly írta, akit akkor helyezett fel a minisztérium Besztercebányáról Budapestre  erdőmesterként, a kincstári erdők főosztályára.

A nemes szavak is felkerültek az Országos Erdészeti Vándorkiállítás tablóira, amelyek Kaán Károly születésének 140. évében indultak el szülővárosából, Nagykanizsáról április 20-án, hogy átutazva a nagy erdészközpontok városait végül a fővárosban kössenek ki. A Budakeszi úti Erdészeti Információs Központban állandó kiállításon mutatják majd be a hatalmas életmű legjelentősebb eseményeit, leírásokkal, képekkel.

Kaán Károly

Kaán Károly osztálytársai közül kilencen jogásznak, öten papnak, négyen postatisztnek, hárman orvosnak készültek, egyedül ő választotta az abban az időben ritkaságnak számító felsőfokú erdészképzést. Így került Selmecbányára. Nyelvismereteit felhasználva megpályázta a magyar erdészet nagyösztöndíját, s ezzel bejárta Európa jelentősebb erdészeti központjait. Hónapról hónapra megjelentek úti beszámolói, tanulmányai, sőt több száz oldalas könyvei is, amelyek száma meghaladja a százat.

Kiemelkedő vezetői képessége és munkabírása a világháború éveiben és az azokat követő válságos és faínséges időszakban mutatkozott meg igazán, amikor az ország faellátásának gondjai az ő vállára nehezedtek. Már miniszteri tanácsosként át kellett vennie a kincstári erdők főosztályának vezetését, és a Faértékesítő Hivatal élére is őt állították; a háború végén a helyettes államtitkári munkakört, az év őszén az Erdőés Faügyek Országos Kormánybiztosságát látta el.

A trianoni döntés következtében elvesztettük erdeink több mint nyolcvan százalékát, közte a legjobb erdőket. Kaán Károly figyelme már korábban az Alföld kietlen és terméketlen hatalmas térségei, a magyar róna felé fordult. Megírta az Erdőt az Alföldre! című híres tanulmányát, amely személyes felhívás volt annak érdekében, hogy az ország legalább kismértékben pótolni tudja a trianoni veszteségeket. 1923-ban négy olyan törvénycikk is született, amelyek az általa kidolgozott új erdészeti politika megvalósítását célozták. 1924-ben államtitkárrá nevezték ki, és a Magyar Tudományos Akadémia a levelező tagjává választotta. Székfoglalóját Elváltozások az Alföld képében címmel tartotta. Megírta a Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvét, amely máig ható gondolataival a magyar természetvédelem legbecsesebb művének számít.

Kilátótorony a Nagy-Hárs-hegyen

Élete utolsó percéig dolgozott: 1940. január 30-án előadást kellett volna tartania a magyar természetvédelem helyzetéről a Természettudományi Társulat közönsége előtt. Beszédét előre megírta, azonban már nem mondhatta el, mert két nappal előbb váratlanul meghalt. Kivételes szakmai kvalitásain és rendíthetetlen hivatástudatán túl nemzetben gondolkodó, elveihez és eszményeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó, igazi hazafi volt, aki minden gondolatával, tettével – nemzetéért érzett felelősséggel és kötelességtudattal – hazája boldogulását kívánta szolgálni.

Még egy részlet idekívánkozik száz évvel ezelőtti írásából: „…az is kötelessége a magyarnak, felruházni hazáját a növényvilág ékességeivel; ott pedig, hol százados lombosok zöldellnek még, nem késő gondolni meg, hogy ledöntvén százados csert, csak századok adhatják azt ismét tökéletes épségben vissza”.

Szinte lehetetlen számon tartani azokat az emlékhelyeket, amelyeket az elmúlt hatvan esztendő alatt létesítettek Kaán Károly tiszteletére. A Kaán-archívum, amelyet e cikk szerzője gondoz, az 1994. évi Hegyvidéki Helytörténeti Pályázat díjazásával vette kezdetét, de az ideig is számos helyen tartottak emlékezést: az Országos Erdészeti Egyesületben, a Soproni Erdőmérnöki Egyetemen, az ágazatot gondozó minisztériumokban, a Badacsony környéki emléktábláknál, a Bükk- és a Pilis-hegység forrásfoglalásainál vagy a nagykanizsai főiskolán elhelyezett emléktáblánál. A Zalaerdő Zrt. előtt felállított szobor, a püspökladányi Erti telepen emelt szobor, a budai Nagy-Hárs-hegyen lévő Kaánkilátótorony, a Természetvédelmi Hivatal homlokzatán elhelyezett emléktábla, a Mezőtúron kezdeményezett Kaán Károly Országos Természet- és Környezetismereti Verseny és a hozzá kapcsolódó emlékoszlop, emlékérme, természetismereti tábor, Kaán-liget, mellszobor, valamint a Kaán utca Püspökladányban, Nagykanizsán és Szolnokon mind-mind a híres tudósember emlékét hivatott őrizni.

Farkas Lajos