Fotók a szárítókötélen

Jött, látott és győzött a Hegyvidék Fotókör által a Királyhágó térre szervezett I. Budai Szabadtéri Fotótárlat. Győzött mindenekelőtt az eseményt felkereső számos látogató, valamint a fotósok körében, jóllehet az időjárás nem volt kegyes a rendezőkhöz. Megnyitót nem rendeztek, az egyik meghirdetett zenekar fellépését a péntek délutáni szokott helyszínről nem engedték ez alkalomra áthelyezni odébb egy villamosmegállónyival (a másik szereplését az eső akadályozta meg), a technikát is pénzért kapták bérbe a szervezők – szóval lehetett volna talán nagyobb szeretettel is kezelni a civil kezdeményezést!

A Győri Fotóklub Egyesület adaptált ötletét a hegyvidékiek a fák, oszlopok és hozott faoszlopok között kifeszített kötelekkel oldották meg, ezekre csíptették fel a képeket. Így, ha az eső elől menteni kellett, percek alatt el lehetett tüntetni mindent. A szabadtéri kiállítóhelyen nem lehetett panasz a megvilágításra, és a lényegében másfél nap alatt jóval több látogatóhoz jutottak el így a képek, mint valamely galéria jól-rosszul berendezett magányában. Arra járók álltak meg nézelődni, családok sétáltak a téren, és a buszok utasait is leszállásra bírta a váratlan látvány.

Többeket is megszólítottunk. Manner Bettina Pesten lakik, de ide jár a Tanítóképzőbe, és felkeltette érdeklődését az esemény. Szerinte ezek a képek nagyon jól illenek a természeti környezetbe, másképp is nézi őket, mint egy galériában. Andrási János kerületi lakos örömmel fogadta a meglepő kiállítást, és nagyon jónak találta a helyszínt. Polgár Judit Pesterzsébetről jött, amikor megtudta, hogy egyik ismerőse képeit láthatja itt. A siker bizonyítéka, hogy másfél nap alatt másfél vendégkönyvet töltöttek meg a beírók, és jöttek kerületi amatőrök is, akik érdeklődtek a Hegyvidék Fotókörbe való belépés lehetőségéről.

A fotókör tagjai – Árvai Mátyás, Futó László, Hajdu Zoltán, Janzsó Tamás, Koczina Gyula, Lipcsei Attila, Rácz Géza és Tóth Dezső – barátoknak, ismerősöknek is szóltak, így láthattuk Maczkó Erzsébet, Rainer Péter, a soproni Kránitz Roland és a pécsi Ruprech Judit felvételeit is. Természeti tájak és állatok, arcok és városképek, szocio- és zsánerfotók keveredtek a szellő lengette, napsütötte környezetben, és találtak azokra, akik egy kiállító terembe talán be se mentek volna értük. Pedig mindez csupán lelkesedésből, ötletességből, ingyen, sőt a kiállítók saját zsebére menően jött össze. A téren még sok hely van, akár több, más anyagnak is, így csak remélni lehet, hogy a kezdeményezésnek lesz folytatása.

-muzsay-