Gyógyszálló és lakóház is lehet a Svábhegyi Szanatóriumból

Szomorú képet mutat jelenleg az Eötvös út 10–14-es számú telken lassan tíz esztendeje üresen álló egykori egészségügyi komplexum. Az épületekben málladozik a vakolat, számos helyen bokáig ér a sitt, a valaha állítólag tizenöt kertészt foglalkoztató parkot pedig szinte teljesen benőtte a gaz. Az állami tulajdonban lévő ingatlan eladása régóta napirenden van. Utánanéztünk, hol tart most az ügy.

A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteménytől kapott információk szerint a Svábhegyi Tüdőszanatórium elődje, a dr. Vaskovits János által alapított Vízgyógyintézet 1883-ban nyitotta meg kapuit. Már az első szezon igazolta a várakozásokat. A környék szubalpin klímája elősegítette a légúti megbetegedésben szenvedők állapotának javulását.

A létesítménynek hamar híre ment, így szükségessé vált a bővítés. Az építkezés Horthy Miklós kormányzó kezdeményezésére 1924-ben kezdődött. A tervezéssel Lechner Ödön két tanítványát, Jakab Dezsőt és Sós Aladárt bízták meg. A munkálatokat tőkehiány miatt többször megszakították, így az átadásra csak 1927-ben kerülhetett sor. Az intézmény három év múlva csődbe ment, mert nem tudta fi zetni a felvett kölcsönöket. Ezért 1932-ig az Angol–Magyar Bank kezelésébe került, míg később a Svábhegyi Szanatórium Rt., 1941-től pedig a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete lett a tulajdonos.

Gyógyszálló és lakóház is lehet...
Az enyészet útján

1944 májusában előbb rendőrlaktanya, két hét múlva pedig a németek hadikórháza lett. Érdekesség, hogy ekkoriban a tetőn katonai rádióállomás is üzemelt. A második világháborút követően a terület pár hónapig üresen állt, majd 1946 januárjáig az elmegyógyintézet betegeit helyezték el itt.

Ezután visszakapta a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, míg 1951-ben államosították. Majdnem húsz évig, 1979-től az 1998. áprilisban történt kiürítésig a III. számú Belgyógyászati Klinika működött a szanatórium helyén.

A 3,3 hektáros terület ma körbekerítve, biztonsági emberek által vigyázva várja jobb sorsát. A főépület aulája még őrzi a valamikori eleganciát. A csodaszép faborítások meg a márvány mozaikpadló szinte sértetlenek. A hatalmas pálma ugyan már elszáradt, a díszes kandallóba bekészített fa azonban reményt sugároz.

Az emeleteken azonban csúnyább kép fogad. Bár a lakrészekben még ott vannak a nővérhívó telefonok, a fürdőszobák jelentős részét szétverték, sok helyen a folyosón is bokáig gázolunk a sittben. Benyitva a valamikori kezelőbe egy ősrégi műszert találunk. A balkonról a panoráma gyönyörű; visszatérve az ajtón stílszerű felirat: „Ami ciki: cigi!”

A főépületet elhagyva a biztonsági őrrel folytatjuk az utat. Sok lehetőség nincs, mert a sűrű bozótban csak egy szűk ösvényen tudunk előrehaladni. Hamarosan a régi fotókról ismert medence tűnik fel. Mellette a kopott tábla: „Vízbe ugrani, medencében labdázni, hangosan rádiózni, kiabálni tilos!” Nemsokára az egyre szűkülő ösvényen feltűnik előbb a kazánház, majd a szanatórium szemétégetője. Merthogy ilyen is volt. Sőt, amint vagy kétszáz méter megtétele után kiderül, még saját gyógyszertára is. Utunk végére érve bejárjuk a legrégebbi, félkör alakú építményt is. Ennek boltíves várótermében plafonig érő mozaikkép,kicsit arrébb, a falon pedig az utolsó naptár 1997-ből. Mintha kísértetkastélyban járnánk.

A Svábhegyi Szanatórium tulajdonosa napjainkban is a Magyar Állam, vagyonkezelője pedig a Semmelweis Egyetem. A hasznosítás lehetőségeiről dr. Ivády Vilmost, a SOTE gazdasági főigazgatóját kérdeztük:
– Eddig öt alkalommal kíséreltük meg nyílt eljárással értékesíteni az ingatlant – mondja. – Most végre jelentkezett két komoly érdeklődő, konkrét elképzelésekkel. Magas szolgáltatási színvonalú klinika, illetve rehabilitációs gyógyszálló létrehozása szerepel a megvalósíthatósági tanulmányukban. Tudni kell – teszi hozzá a gazdasági főigazgató –, hogy a területre nagyon szigorú övezeti besorolás vonatkozik. Például csak egészségügyi létesítményként funkcionálhat a jövőben is, a beépíthetőség pedig nem haladhatja meg a tizenöt százalékot. Utóbbi két-két és fél százalékos bővítést engedélyez. Természetesen a két helyi védettségű épületet is eredeti formájában kell megtartani. A terület értéke a Kincstári Vagyoni Igazgatóság becslése szerint több mint kétmilliárd forint. Nyílt eljárás során persze ez az ár lényegesen magasabb is lehet. Amennyiben azonban a XII. kerületi önkormányzat az előbb említett értékbecsült összeget meg tudja fizetni, a jelenlegi szabályok értelmében zárt eljárásban övé az ingatlan. Nekünk a szűkös anyagi lehetőségeink miatt kedvezőbb a nyílt eljárás. Mi természetes partnerei vagyunk az önkormányzatnak. Emlékezetes, hogy két éve átvettük tőlük a Diana iskola működtetését. Cserébe akkor megígérték, támogatják ingatlanhasznosítási elképzeléseinket.

Mint olvasóink már értesülhettek róla, a kerületi önkormányzat képviselő-testülete legutóbbi ülésén felhatalmazta Pokorni Zoltán polgármestert, kezdjen tárgyalásokat a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal a hajdani Svábhegyi Szanatórium tulajdonjogának megszerzése ügyében. Váczi János kabinetfőnök a témával kapcsolatban elmondta:
– A polgármester úr vezetésével, az érdekeltek bevonásával kívánjuk megvizsgálni a hasznosítás lehetőségeit. Eddigi elképzeléseink szerint teljesen rendbe tennénk az épületeket és a kertet. Előbbi akár lakóépületként, utóbbi nyitott közparkként működhetne tovább. A projektbe ingatlanfejlesztő céget is bevonnánk.

Ötlet tehát van bőven, és ami jó hír, végre talán történik is valami. Így remélhetőleg a lerobbantan is gyönyörű komplexum nem jut arra a sorsra, mint Eötvös József egykor szintén e területen álló villája, amelyet 1948-ban életveszélyes állaga miatt kellett lebontani.

Janzsó Tamás