Hunyad-orom, Tündér-szikla, Libegő és környéke-kőszobrok

A Tündér-szikla, háttérben a kilátóval

Az egymással szembeni meredek domboldalak között a völgyben a Zugligeti út jelenti az elválasztó vonalat.

Hunyad-orom: növényparadicsom

A kerület ilyen nevű része ma leginkább a hasonló elnevezésű lakópark hirdetéseiről lehet ismerős. A Csermely és a Zugligeti út által körülölelt domb a tenger szintjéhez képest 349 méter magas, és ami ennél sokkal kézzelfoghatóbb: mintegy száz méterre emelkedik a környező utcák fölé.

Védettségét meglehetősen régen, a kerület első védett értékeivel együtt, 1977-ben nyerte el. Ha a szemközti Tündér-szikláról nézzük, akkor jól látható, hogy a domb legnagyobb részét alacsony erdő borítja, amelyből kisebb füves és sziklás tisztások kandikálnak ki. Kirándulóhelynek nem ideális, hiszen megközelítése egyáltalán nem könnyű és kényelmes. Akár a Csermely út alsó részén lévő parkolóból indulunk, akár az Irtás utca felől, előbbutóbb lépcsőkkel tagolt, meredek ösvényekre jutunk. Az alacsony, girbegurba tölgyekkel elegyes erdők és a tisztások virágai megérik az izzasztó túrát.

Varjúköröm

A kerület számtalan értékes növénye lel menedéket e látszólag kietlen és unalmas sziklák között. Tavasszal a salamonpecsét nyitja a sort, amelynek ívelt hajtásai szabályos rendben tartják a sötétzöld leveleket. A fehér harangvirágocskák kettesével-hármasával csüngenek a levelek tövéből. Később kibontja sárga szirmait a sziklák apró repedéseiben is megtelepedő, védett szirti ternye. Alacsony telepei hosszan virágoznak. A fák alatt eközben a nagyezerjófű magas virágai bomlanak. Ez a csodálatos szépségű növény méltán lehetne a hegyvidék jelképe és féltett kincse. Sajnos, ahhoz nincs elég belőle, hogy minden vázába jusson, eredeti környezetében viszont mindenki korlátlanul gyönyörködhet valóban lélegzetelállító szépségében.

A kisebb füves réteken más fajokat találunk. Például a sötétrózsaszín pacsirtafüvet, amely szerényen megbújik a fűszálak között. Érdemes hozzá lehajolni, hiszen felépítése és virágainak szokatlan elrendezése páratlan élményt ígér. Nemkülönben a varjúköröm! Ez a kék virág olyan látványt nyújt, mintha még nem nyílt volna ki. Pedig a félkör alakban hajló, hengeres, kék szirmok, amelyek a virágot alkotják, nem is fognak tovább nyílni: apró, kék karmokként védik a virág közepét.

Pacsirtafű

Akit a természet e változatos pompája még nem győzött meg a védelem indokoltságáról, annak az árvalányhajak ringó csokrai nyújthatnak kárpótlást. Ha számuk ritkul is, még mindig ott lengedeznek a nyár eleji szellőben a napsütötte sziklák közötti gyepfoltok fölött.

Tündér-szikla: jó kilátópont

A Hunyad-orom tetejéről nyugat felé pillantva, a Fácán-domb lankái fölött a Tündér-szikla fehér tömbje uralja a látképet. (A Fácán-dombnál érdemes megállni egy pillanatra: az 1994 óta kerületi védelem alatt álló, mintegy 8.4 hektáros terület ugyanis nem látogatható, a látképével kell beérniük az ide érkezőknek, a rendelet szövege szerint "a védetté nyilvánítás célja a több évtizedes elzártság miatt a terület északi felén háborítatlanul fennmaradt természetes növényzet megóvása".)

Közelinek tűnik a Tündér-szikla, az átjutásra mégis érdemes egy órát szánni. A Zugligeti út felől az erdei út először a fák között kanyarog, aztán ahogy kiér a szikla alá, meredek ösvénnyé változik. Helyenként bizony jól jön egy-egy kapaszkodást kínáló fatörzs vagy a védőkorlát drótkötele. A kelet felé tátongó üreg fölött maga a szikla nagyszerű kilátópont, ahonnan áttekinthető Buda északi része, illetve jobbra láthatók kerületünk jobbára beépítetlen, zöld domboldalai. Tovább haladva már sokkal könnyebb sétával lehet eljutni a Disznófő útra, vagy felfelé a Tündérhegyi útra.

Salamonpecsét

Libegő és környéke - kőszobrok

A 912/g/1977. VB határozat nem mai jogszabály, nem is könnyű már a nyomára akadni, így azt sem egyszerű kideríteni, hogy pontosan mit is értett a jogalkotó a kőszobor alatt. A védett kőformák a Tündér-szikla szomszédságában kirándulókat szállító Libegő környékének és útvonalának több pontján is lehetnek. Segíthetnek az eligazodásban a hegyvidéken készült régi fényképfelvételek, amelyek egyikénmásikán láthatók különös sziklaformák. Ezek némelyikének ma már csak a maradványai felismerhetők, és alakjuknak pont azt a sajátságát vesztették el, amelynek egykor népszerűségüket - és egyhektáros területtel meghatározott védettségüket - köszönhették.

A Libegő útja az említett védett területekről átvezet a Budai-hegység területének jelentős részét - 10 500 hektárt - magában foglaló és a kerület erdőire is kiterjedő Budai Tájvédelmi Körzetbe. Ez a védett terület jellegében különbözik a helyi védettségűektől, hiszen méretében sokszorosan felülmúlja azokat, sőt az egész kerület méretét is. A védelem itt a növénytársulásokra és az állatvilágra egyaránt vonatkozik, de sokkal kevésbé konkrét és célzott, mint a kis területű vagy pontszerű objektumoknál.

Annak ellenére, hogy a hegyvidék védett értékeit lajstromba vevő cikksorozat a kerület határain belüli, helyi jelentőségű természeti érdekességekre összpontosít, a Budai Tájvédelmi Körzet megemlítése nélkül a lista hiányos maradt volna.