Jó hangulatban születnek a ragyogó pillanatok

Liszt Ferenc-díjat vehetett át március 15-én Gráf Zsuzsanna, a Városmajori Gimnázium karnagya, zenetanára, akit kitüntetésének alkalmából a hegyvidéki önkormányzat is köszöntött. A nagy sikerű Angelica Leánykar vezetőjével egy argentínai turné szervezése közepette sikerült találkoznunk.


Gráf Zsuzsanna
Az ön által vezetett Angelica Leánykar mára egyike Magyarország legnevesebb kórusainak. Hogyan nőtte ki magát profeszszionális együttessé az iskolai énekkar?

- Még a Táncsics Mihály Gimnázium pedagógusaként, 1987-ben nyílt lehetőségem arra - Kálmán Gyula igazgató segítségének köszönhetően -, hogy elindítsak egy zenei tagozatot, és ezzel együtt egy kórust is szervezzek a tagozatra járó diákokból. Egy évvel később, amikor megépült a Városmajori Gimnázium, ide hoztam át a zenei osztályt. 1987-ben még harminc taggal indult a kórus, 1988-ban már negyvenen voltunk, ma pedig hetven-hetvenöt a létszámunk. A régi diákok közül sok a visszajáró: a kórus már felerészt egyetemistákból, zeneakadémistákból áll. Most már sokan jelentkeznek a Városmajori Gimnázium zenei osztályába az Angelica kórus miatt: jönnek ide különböző kerületekből, zeneiskolákból, zenei tagozatú általános iskolákból.

Hogyan tudja elérni, hogy a kórus legfiatalabb tagjai is profikhoz méltó elmélyültséggel vegyenek részt a művek megszólaltatásában?

- Nevelés eredménye a komoly, elmélyült munka, nem egyik napról a másikra alakul ki a magas igényszint. Egy idő után viszont maguk a diákok is érzik, hogy az alapos felkészülés elengedhetetlen, megértik azt, amit Liszt Ferenc mondott egykor a gyakorlásról: ha valaki egy napig nem gyakorol, azt még csak maga veszi észre, ha két napig, az a szűk zenei körnek tűnik fel, három nap kihagyásra viszont már a publikum is felfigyel. Alaposság nélkül a nehezebb művek meg sem szólalnának, sok kortárs magyar szerző - Orbán György, Csíky Boldizsár, Gyöngyösi Levente vagy Kocsár Miklós - alkotását nem is tudtuk volna bemutatni. Abban természetesen nekem is van felelősségem, hogy a tizennégy-tizenöt éves lányok kiválasztásánál meg tudom-e ítélni, emberileg és zeneileg rejlik-e bennük elég készség a kórusmunkához.

Nem nehéz összeegyeztetni azt az igényt, hogy egyszerre tudjon jó hangulatban és kellő komolysággal dolgozni a fiatalokkal?

- Mivel a kórusban sok a felnőtt, alapvetően a huszonévesek komolysága dominál. A lányok, különösen a nagyobbak, tulajdonképpen már a barátaim. Ugyanakkor a próbákon teljes mértékben el kell fogadniuk az elképzeléseimet, száz százalékig meg kell bízniuk bennem. Így lehetséges, hogy jó hangulatban, s nem szenvedés árán születnek meg az igazán ragyogó pillanatok.

Sok kórustag marad a zenei pályán?

- Sok; most is két kórustag diplomázik a Zeneakadémián. De számomra nem fontos az, hogy zenei pályára menjenek a lányok, a lényeg, hogy zeneértő felnőttekké válnak.

Március 15-én Liszt Ferencdíjat vehetett át zenei munkásságáért. Meglepte az állami kitüntetés?

- Már többször is felterjesztettek különböző zenei szervezetek erre a díjra - most hozta úgy a sors, hogy meg is kaphattam. Rendkívül megtisztelő számomra, hogy nagy zenészektől, művészektől százával érkeztek a gratulációk, és sokan megjegyezték, hogy rég megérdemelten kaptam meg ezt az elismerést.

Nemcsak az Angelica Leánykarral elért sikereiért, hanem általában a komolyzenei tevékenységéért ítélték meg önnek a díjat. Mesélne a pályafutásáról?

- A muzsikálás gyerekkoromtól kezdve jelen van az életemben, hiszen az egész családom kötődik a zenéhez: édesapám énektanár volt Kőszegen, anyukám is tanult zenét, a családban több csellista, hegedűs és komponista is volt. Lehet, hogy Liszt Ferenchez is rokoni szálak fűznek, ugyanis apukám családja és Liszt is Dobor jánból származik. Zongorázni szülővárosomban, Kőszegen kezdtem, innét kerültem tizenöt évesen a pesti Zeneakadémia rendkívüli tehetségek tagozatára, Máté Miklósné osztályába, ahol sok, később ismertté vált művész is tanult. A kórusmunka iránt a nővérem keltette fel az érdeklődésemet, aki karvezetés szakra járt a Zeneakadémián. Nyaranta vele együtt mentem zenei táborokba énekelni, s ezeken a programokon valahogy megkapott a kórusvezetői feladat szépsége. Borzasztóan megtetszett, hogy a zenei elképzelésemet a két kezemen és a személyiségemen keresztül átadhatom sok más embernek. A szép élmények hatására a nővérem után én is jelentkeztem a Zeneakadémia karvezetés szakára, így kerültem a híres Párkai tanár úr, Párkai István osztályába, aki szárnyakat adott nekem az énekkari munkához. A zeneakadémiai évek után egy évig tanítottam itt a kerületben zongoratanárként, ám zongoristaként mind a mai napig közreműködök neves zenészek kamarapartnereként. Az énektanári, illetve karnagyi munkát, mint már említettem, a Táncsics gimnáziumban kezdtem el, majd a Városmajori Gimnázium zenei tagozatán folytattam. Az Angeli ca Leánykarral az első nagy sikert 1988- ban, a Debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen elért első helyezéssel arattuk, ezt követően számos hazai és nemzetközi versenyen hirdették ki győztesnek kórusunkat. Magyarországon és külföldön koncertek sokaságát adtuk - Európa több országa mellett jártunk már az Egyesült Államokban és Japánban, és épp ezekben a napokban utazunk Argentínába. Karvezetőként nemcsak a kórussal, hanem egyedül is sokszor részt veszek nemzetközi versenyeken zsűritagként, illetve karnagyi kurzusokon előadóként itthon és külföldön. Külföldieknek rendszeresen tartok bemutató órákat a Városmajori Gimnáziumban - leggyakrabban japánok, dánok, norvégek, németek jönnek hozzánk. Azért épp ide, mert Magyarországon ma már kevesen alkalmazzák autentikusan a Kodály-módszert a tanításban, én viszont fontosnak tartom, hogy ebben az eszmében és gyakorlatban neveljem a fiatalokat.

Mi az, ami még ma is aktuális a Kodály-módszerben?

- A Kodály-módszer egy zenei nevelési rendszer, amely elsősorban a magyar népzenére, a pentaton dallamokra épül. Külföldön, különösen Japánban, illetve Amerikában és Európában sok helyütt nagyon népszerű ez a technika, melynek alapja, hogy a látott kottaképet azonnal hallani tudja, a hallottat pedig látni tudja a zenésznövendék. A relatív szolmizálás alapján könnyen megtanítható a kottaolvasás a legmagasabb szintig. A Kodály-módszerben emellett benne van a hagyományok őrzése is: az ősi magyar kultúrát ezzel a zenei neveléssel tovább adhatjuk az utánunk következő generációknak.

P.     


Az Angelica Leánykart, amely a Városmajori Gimnázium zenei osztályának volt és jelenlegi tanulóiból áll, 1988-ban alapította Gráf Zsuzsanna. A kórus már a kezdeti időkben számos nagy sikerű koncerttel hívta fel magára a közönség figyelmét, így mára Magyarország egyik legtöbbet foglalkoztatott együttesévé vált.

A leánykar többször adott hangversenyt a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban, a Vigadóban, a Régi Zeneakadémián, a Szent István-bazilikában, a Zeneakadémia Nagytermében. 2001-ben a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretén belül megrendezett Kurtág-est közreműködőjeként szerepelt a szerző születésnapi koncertjén, s ugyanebben az évben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Nemzetközi Karnagyversenyének színpadi kórusaként is fellépett. Visszatérő vendége a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA) ünnepi hangversenyeinek.


Az Angelica Leánykar októberben Varsóban lép fel

Az énekkar részt vett a Budapesti Kamaraopera produkcióiban, először Monteverdi Orfeo, majd Purcell Dido és Aeneas című művének előadásán énekelt. Kétszer voltak koncertkörúton Amerikában (1998-ban, majd 2000-ben), emellett jártak Erdélyben, Ausztriában, Franciaországban, Németországban, Svájcban, Japánban, s a napokban Argentínában. A tervek szerint október elején Varsóban, a visegrádi négyek csúcstalálkozóján lépnek fel, novemberben a brüsszeli katedrálisban adnak Kodály-koncertet, jövő tavasszal pedig Finnországba szerveznek turnét.

Külföldi koncertkörútjaik mellett nagy hangsúlyt fordítanak kórusművészetük hazai népszerűsítésére. A kórus olyan neves zenekarok hangversenyein vett részt, mint a Budapesti Fesztiválzenekar, a Hubay Jenő Kamarazenekar, a Danubia Ifj úsági Szimfonikus Zenekar, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, valamint a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok. Koncerteztek már Lukács Ervin, Fischer Iván, Hollerung Gábor és Pál Tamás vezényletével, adtak közös koncertet Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművésszel, s nemegyszer felléptek a Honvéd Férfi karral közösen.

Az Angelica Leánykar díjai: Debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny I. díj (1988); Belgium, Neerpelt - Nemzetközi Ifj úsági Kórusverseny I. díj (1990); Olaszország, Arezzo - Nemzetközi Kórusverseny I. díj (1992); Róma - "Orlando di Lasso" Nemzetközi Kórusverseny I. díj és három különdíj (1995); Írország, Cork - Nemzetközi Kórusverseny Közönségdíj (1997); Spanyolország, Tolosa - Nemzetközi Kórusverseny I. díj (1998); Görögország, Athén - 10. Nemzetközi Kórusfesztivál I. díj és a verseny nagydíjas kórusa cím (2004).

A kórus tizenöt éves pályafutása során hat CD-t jelentett meg, ebből kettőt a Hungaroton gondozásában.