A kert táplálása

Gondos ápolással így is kinézhet a kertünk

A növények növekedésükhöz a napsugárzás energiáját, a légkör szén-dioxidját és - nem utolsósorban - a talajból a vízzel felvett ásványi anyagokat használják. Elég az egyik tényező hiánya, s a növény fejlődése és fennmaradása is megkérdőjeleződik. Amíg azonban a napfény és a víz mindenki által tudottan elengedhetetlen a növények életéhez, a légköri szén-dioxid pedig mindenütt jelen van, addig a "láthatatlan" tápanyagok pótlásáról hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

A kert - mint a természet egy kerítéssel körülhatárolt kis darabja - ugyanolyan folyamatok szerint működik, mint a háborítatlan erdők vagy rétek. A növények fejlődnek, tápanyagot vonnak ki a talajból, aztán ősszel lehullatják leveleiket, és a tápanyagkészlet ismét feltöltődik. Ha pedig kimerül a talaj éléskamrája, a növények fejlődése lelassul, esetleg néhányuk el is pusztul.

A körforgás örök egyensúlyban van egészen addig, amíg a természetes növényállományhoz képest nem ültetünk sokkalta többet, vagy míg nem távolítjuk el a kéthetente levágott fű nyesedékét, a lehullott avart és mindent, ami a természetes tápanyag-egyensúly javítását szolgálná.

Nyilvánvaló, hogy amikor a kert talajából több tápanyagot szeretnénk kivonni, és a viszszapótlódást is megakadályozzuk, felborul az egyensúly. A képlet megoldása egyetlen módon lehetséges: tudatos tápanyagpótlással, azaz trágyázással. Javíthatunk a helyzeten, ha a kertben összegyűlő zöld "szemetet" a kert sarkában felállított komposztálóban gyűjtjük, és miután megérett, ismét felhasználjuk.

A trágyákat sokféleképpen csoportosíthatjuk: származásuk, állaguk, tartalmuk vagy hatásuk szerint. Szerves trágyákról beszélünk, amikor a természetben is előforduló anyagokra - például istállótrágyára, guanóra, komposztra - gondolunk. Ezek a tápanyagpótlás mellett a talajt is javítják, de a lebontásukhoz idő és a talajban élő mikroorganizmusok hathatós közreműködése kell.

Használatuk ellen gyakran hallani a kellemetlen szaguk emlegetését, ami azonban érett állapotban, helyesen kezelve még egy kerti alkalmazás esetén sem érheti el a zavaró mértéket. A trágyák másik nagy csoportját, a műtrágyákat mesterséges, kémiai eljárásokkal előállított, vagy bányászat útján felszínre hozott anyagok adják. Ezek esetében - komplex, illetve kombinált mtrágyáknál - a hatóanyagok széles választéka, vagy csak egyes tagjai találhatóak meg. A kombinált műtrágyák általánosan használhatók, és bár fajtánként eltérő mértékben, de a növények számára szükséges nitrogén, foszfor és kálium mellett nyomelemeket is tartalmaznak. A speciális trágyákra akkor lehet szükség, ha az adott körülmények között csak egyetlen tápanyag hiánya okoz problémát.

Más megközelítésben a trágyák feloszthatók halmazállapotuk szerint is. A kertben alkalmazott legtöbb trágya szilárd halmazállapotú, így kiszórva juttatható a talajra. Kisebb részt képviselnek a főleg szobai és erkélynövényeknél elterjedt tápoldatok. Ezek vízben oldva vagy vízzel hígítva permetezhetők.

Mindig tartsuk be a csomagoláson leírt adagolási javaslatot! Ha a szükségesnél kisebb mennyiségű tápanyag jut a kertbe, akkor azt később pótolhatjuk, ha viszont túladagoltuk, végignézhetjük, ahogyan a kerti virágok kiégnek, sárgulnak, és végül kipusztulnak. Az adagolási javaslatok rendszerint a kert talajának jellegét is figyelembe veszik.

A szabad talajfelületen legjobb, ha a trágyát ásóval beforgatjuk a földbe. Növényekkel borított részeken a felületre jutó mennyiséget egyenletesen osszuk el. A leveleken ne maradjon műtrágya, mert a vegyi anyagok kiégethetik, megperzselhetik a levéllemezt. Nagyobb főfelületre adagoló kocsikával szórhatjuk a trágyát. Ezeken az egyszerű kocsikákon állítható a kiszórt mennyiség. Mielőtt nekilátnánk a munkának, érdemes próbaszórást végezni, például egy járdán, ahol ellenőrizhető a beállítás. A folyékony műtrágyákat permetezővel vagy locsolókannával juttathatjuk a növények alá. A trágyákat - bár gyakorlatilag sem a kert állataira, sem az emberre nem veszélyesek - mindig kesztyűben kezeljük, szórjuk! Ha a talaj száraz, érdemes öntözni a trágyázás előtt.

Általános szabály, hogy trágyázni a nyugalmi időszakban kell, azaz ősztől tavaszig. A komposztban található tápanyagok feltáródásához az őszi kijuttatás után van elég idő, ezért a fák, bokrok alá és a sövényekhez a lombhullás után szórjunk komposztréteget. A tél folyamán a lehullott levelekből és a komposztból a tápanyag a talajba jut. A gyorsabb lebomlású szerves trágyákat - például a zsákolva is megvásárolható érlelt marhatrágyát - elég tavasszal, rügyfakadás eltt a növények alá teríteni. A két eljárás kombinálható is a jobb eredmény érdekében.

A kerti dísznövényeket rendszerint kiültetés előtt kell trágyázni. A rózsák számára speciális trágyaféleségek is kaphatók. A gyepfelületek szintén sajátos módon trágyázhatók, hiszen a trágyaszemcséknek a fűszálak között a talajra kell jutniuk. Egyes gyeptrágyák gyomirtó szereket és a moha növekedését gátló komponenseket is tartalmaznak.