Klorofill

Aki február 21-ig, a fogadóórák idején végigmegy a polgármesteri hivatal első emeleti folyosóján, egy fi atal kerületi művész, Bucskó Mihály képeivel találkozik.

Klorofill: a levél sejtjeinek zöld festékanyaga. Ez a levélzöld uralkodik a festményeken, amelyek leginkább arborétumokban készültek. Az alkotót azonban nem a növénykertek ritkaságainak leképezése érdekli, hanem annak a hangulatnak a megragadása, ami ebben a még, mondhatni, érintetlen világban fogadja a látogatót. Egyszerre békés, csöndes világ ez, de némi titokzatos borzongások hideg hordozója is. A vízen tükröződő fa, híd nyugalmat ad, de a sziklákon zuhanó vízesés, vagy a zöldbe sötétedő ismeretlen homály már félelmeket is ismer.

Az ember áll, nézi a természetet, s az visszanézi őt. Aztán egyszerre groteszk valóságként berobban a tájba az ember embertelen nyoma, a kopott felnibe szúrt bot, tele giccses léggömbökkel. A természet még érintetlen, de az őt felfalni kész "haladás" már betette ide is a lábát. A vízesés zúg, a zöld haragosodik, a szemlélő nyugtalan nevetéssel konstatálja világunk valóságát.

Bucskó Mihály 1990 után jó tíz éven át tanult szobrászatot, faszobrászatot és festészetet, már több kiállítást tudhat maga mögött. A kerületi önkormányzat még a mai művészetidegen világban is fenntartja művészetpártoló-támogató filozófiáját, tevékenységét, különösen, hogy hegyvidéki kortárs alkotóról van szó. Kettejük találkozása, szépet féltő tekintete már csak a nézőközönség közreműködését igényli.

(muzsay)