Ma még gyógyíthatatlan

A kórfolyamat lényege, hogy az immunrendszer sejtjei „összezavarodnak”, azaz a központi idegrendszer idegrostjait körülvevő speciális szigetelőanyag, a myelin ellen fordulnak. Itt az idegrostokon vezetődő impulzusok lassulnak, vagy akár blokkolódnak, gátolva ezzel az idegsejtek közötti információterjedést, ezért alakulnak ki a tünetek. A betegség a központi idegrendszerben térben és időben változó intenzitással, állandóan zajlik. Tünetei sokféle egyéni kombinációban, változatosan jelentkezhetnek.

Az érzőrendszer károsodása esetén zsibbadás, érzéskiesés, a mozgatórendszer sérülésekor végtaggyengeség, az izomtónus, a mozgások összerendezettségének zavara jelentkezik. Agytörzsi gócra utalhat vegetatív tünetekkel kísért, forgó jellegű szédülés, szemmozgászavar, kettős látás, arcfájdalom. A látóideg egyoldali gyulladása jellegzetes korai tünet. A vegetatív idegrendszer sérülésére a vizelet-, székletürítés, a szexuális működések zavarai utalhatnak. Hosszú távon a memória, az információfeldolgozás, a tanulás, az absztrakciós készség is érintett lehet. Az SM közvetlen tüneteként, vagy a betegséggel való megbirkózás, szembesülés okán gyakori a depresszió, a szorongás, ritkábban indokolatlan jókedv, közömbösség észlelhető. Jellegzetes tünet a shubok között is meglévő fáradékonyság. A kezdeti időszakra jellemzőek a hevenyen kialakuló, hetekig tartó rosszabbodások (shubok), amelyek spontán javulhatnak. Két rosszabbodás között hónapok, évek telhetnek el. A későbbiekben a shubok helyét fokozatosan halmozódó fogyatékosság veheti át egyesekben.

Általánosságban elmondható, hogy mintegy tíz évvel a kezdet után válik nyilvánvalóvá a járászavar, 15-20 év után a járáshoz segítségre van szükség, 30 év után pár lépést tud tenni a beteg. A SM a várható élettartamot érdemben nem befolyásolja, az életminőséget azonban jelentősen. Huszonöt évvel a betegség kezdete után az érintettek harmada még dolgozik, kétharmada járóképes.

Nem ismerünk olyan vizsgálati eljárást, amelynek kóros eredménye esetén kimondhatjuk, SM-ről van szó. E betegség kórismézése során a személyes betegségtörténet, a részletes neurológiai vizsgálat, az eszközös vizsgálatok (MR, szükség esetén elektrofiziológia, gerincvíz vizsgálat stb.) eredményei együttesen mérlegelendők.

Jelenlegi ismereteink és a kutatási eredmények szerint az SM a gyógyíthatatlan betegségek közé tartozik. A kórfolyamat mélyebb megismerése, a kutatási eredmények feldolgozása korszerű terápiás készítmények bevezetéséhez vezetett, amelyek a betegség alakulását bizonyítottan kedvező irányba befolyásolják. A betegség kezelésében a gyógyszerek mellett szerep jut a pszicho-, fizioterápiának is. A gyógyszeres terápia alappillére az immunmoduláns kezelés, ami csökkenti a rosszabbodások gyakoriságát, lassítja a központi idegrendszer károsodásának folyamatát. A gyógyszeres kezelés mindig személyre szabott, orvosi javallatra történik.

MaM