Mesés Felítő

A Németvölgyi Általános Iskola beceneve ("Mackós") az intézmény előtt álló szoborra utal, amely egy mesét olvasó mackót és néhány mesébe feledkezett gyereket ábrázol. Az iskola Terefere című sorozatának vendége ezúttal Berecz András, a kissé mackós mozgású mesemondó volt.

Berecz András népmeséi ugyan elsősorban felnőttekhez szólnak, de a lebilincselő előadásmód révén a gyerekeknek is élményt nyújtanak. Ezt tanúsíthatják azok is, akik a közeli Kiss János iskolából rándultak át, hogy tanúi legyenek a varázslatnak.


Berecz András mesél
Ugyan mesemondóként mutatkozott be a "Mackós" iskolában, de Berecz nem csupán erről az oldaláról ismert. Az már korán kiderült róla, hogy erősen képi ihletésű, s ha nem is lett festőművész, mint tervezte, a rajz, a fotó, a film fel-felbukkan az életében. Bár itt, a fővárosi aszfalton nőtt fel, nevet mint nótafa, az általa alapított Ökrös és Egyszólam együttes autentikus hangú énekeseként szerzett magának.

Néprajzi munkássága sem lebecsülendő: az előadott népdalok és népmesék nagy részét maga gyűjtötte, könyvet írt az idős nótafák zenei széptanáról, a csuvas sördalokról, dokumentumfi lmet készített hadifogságot megjárt, nagyotmondó háryjánosokról. Országos hírnévre azonban elsősorban mesemondóként tett szert. Munkásságát számos díjjal ismerték el: Magyar Művészetért Díj, Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetés, Magyar Örökség Díj, Alternatív Kossuth-díj, a "Príma Premisszima" Príma-díja és így tovább.

Dohány András, a Németvölgyi Általános Iskola igazgatója az előadás bevezetőjeként felhívta a figyelmet arra, hogy a közönség olyasmit fog hallani, ami "csak itt és most hangzik el". Így is történt. Berecz András, a helyzethez igazodva, állandóan improvizált. A mesék és a kitérők is olyan ízesek voltak, hogy a hallgatóság a magukat mulató egykori fonók vagy kenderhántók közé képzelhette magát. Az előadás után megkérdeztük a mesemondót, mi köti a XII. kerülethez.

- Másfél évig a Táncsics gimnáziumba jártam - mondta. - Osztályfőnököm, Szűcs Ágnes egy ötvenhatos elítélt lánya volt, ezért a valóságos történelmet tanította nekünk. A tűzbe mentünk volna érte. Sajnos korán meghalt. A Dózsa serdülőcsapatának tagjaként gyakran játszottam a "Mackós" iskola közelében lévő teniszpályán, játék után a Makk Hetesben iddogáltunk. A népdalokat is tartalmazó Felítő című mesealbum és CD-lemez bemutatója is itt volt, a XII. Kerületi Művelődési Központban. Édesapám a Farkasréti temetőben nyugszik.

Mit jelent az, hogy Felítő?

- Csíkban egyszer így igazítottak el: "Azon a felítőn kapackodjon ki a tetőre!" Hé - mondom -, mi volna az a felítő? "Ugyanaz, mint a lejtő - hangzott a válasz -, de ha van erő, s van akarat, s felkapackodik, akkó' felítő. Ha má' mindenesetre a szív s a tüdő s a láb egy kicsit gyengébbecske, akkó' má' maga is megsikul, s visszahöngörödik, suhogtat lé, s kalapja nélkül marad, no akkó' az má' lejtő. Lejtő, vaj lüttő. S akkó' má' hogy höngörödik es, s órrával a sok ganyét mind felveszi." Na, innen a cím. Az is lehet, hogy nem tájszó, hanem valami egyénieskedő kifejezés. Régóta keresem a fogást rajta.

Mi a véleménye a Németvölgyi iskola közönségéről?

- Rendkívül jó társaság volt. A gyerekek együtt éltek a mesékkel. A figyelem ritka portéka a mai világban.

Miközben e szavakat mondta, véletlenül beszakította a vendégkönyvet. Bekarikázta a hasadást, és ezt írta föléje: "Illusztrálta Berecz András. A figyelmetlen, ideges, kapkodó ember nagy ellensége a megértésnek Ezt itt nagy kapkodásom közepette magam szerzém. Bocsánat érte." A Terefere korábbi vendégeinek bejegyzései után ezt írta: "Köszönöm, hogy meghallgattátok és megfi gyeltétek a mesemondó bácsit. Szeressétek a mackót, aki könyvet tart a kezében. Emlékül: Berecz András".

Kérész Gyula