Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Mohás Lívia: „Nem ez az egyedüli világ, amit látunk”

Egy hegyvidéki ötemeletes ház legfelső szintjén él, virágok és könyvek birodalmában. Kell a magasság, a távolság, ahonnan rálátása nyílhat mélyebb igazságok megismerésére. Hetente kétszer ugyanis emberek érkeznek hozzá, az ő lelki gondjaikat bogozza, és közben figyelmesen hallgat. Analizál, feltár. Mohás Lívia író-pszichológus néha több éven át foglalkozik egy-egy kliensével, akárcsak Jung, a múlt század híres svájci lélekgyógyásza tette. Hetvennyolc éves; szabadidejében moziba jár, klasszikus zenét hallgat, kirándul, jógázik, és szeret főzni is.

Pszichológusként az 1975-ös Mit tudsz önmagadról? című ismeretterjesztő könyvvel vált híressé. 1981-től szépíróként is bemutatkozott. Intellektuális érdeklődése az élet számos területére kiterjed: tudományos esszében foglalkozott a Michael Jacksonjelenséggel, írt már regényt Theodoráról és Jusztinianuszról, a híres ókori bizánci császárházaspárról. Családjának érdekes, legendás figuráit pedig regényekben örökíti meg. 1994-ben Szobotka Tibor-díjjal jutalmazták, 1998-ban pedagógiai és írói munkásságának elismeréseként a Magyar Köztársaság Érdemrendjével tüntették ki, 2002-ben József Attila-díjat kapott. Legutóbbi könyve, a maguk útját járó kamaszoknak szóló Ki vagy te? az idén jelent meg.

Mohás Lívia
„Aki komolyan foglalkozik emberekkel, rájön, hogy mindenki egyéniség”

Testnevelő tanárként kezdte a pályáját. Mesélne erről?
– A középiskolában, az egri Angolkisasszonyok Leánynevelő Intézetében éveken keresztül nagyon sokat és elmélyülten kellett tanulni, szellemi dolgokkal foglalkozni, de kevés volt a sport, a mozgás. Én pedig tele voltam energiával, életerővel – ahogy belegondoltam, hogy ismét be kell ülni az egyetemi padba, úgy éreztem, kipukkadnék, mint egy luftballon! Muszáj rohanni, szaladni, úszni, futni, táncolni! A sportban nem igazán volt előképzettségem, de elég ügyes lehettem, mert felvettek a Testnevelési Főiskolára, ahol eszméletlen sokat kellett dolgoznom, hogy helytálljak. Mert közben kiderült, hogy nem vagyok tehetséges, és akármennyit hajtok, sose leszek semmiféle bajnok, maximum elvégzem a főiskolát. De ez nekem így nagyon jó volt.

Majd több mint tízévnyi tanítás után beiratkozott az ELTE pszichológia szakára.
– Ahogy tanítottam a gyerekeknek a tornát, egyszer csak nagyon meguntam… Atyám, minden szeptemberben meg kell csinálni a tanmeneteket, utána megtanítani a bukfencet, a fejenállást, a kézenállást meg megint a svédszekrény-ugrást, mindig ugyanazt…! A gyerekek persze váltakoztak, no de egy héten kétszer láttam őket, amint futottak meg ugrottak, szóval nem volt velük igazán intenzív emberi kapcsolatom. Kedvelték az óráimat, és én is kedveltem őket, de mégsem. Mondtam, hogy ez nekem már nem kell, beiratkoztam az ELTE pszichológia szakára, és elvégeztem. Otthagytam az iskolát.

A pszichológiában teljesen megtalálta, amit keresett?
– Később igen, de miután meglett a diplomám, egy ideig a Tankönyvkiadóban dolgoztam, meg a Művelődésügyi Minisztériumban. Nem volt bátorságom a pszichológiába „beleereszkedni” úgy, ahogy most már benne vagyok. Amikor én pszichológiát tanultam az egyetemen, akkor még a vad materializmus volt a kötelező. Mintha nem is lenne lelked, csak refl exeid, viselkedésed. Aztán beiratkoztam egy kétéves jungi szemináriumra, és hihetetlenül megragadott a jungi gondolkodás, ő volt az, aki számomra teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy nem ez az egyedüli világ, amit látunk. Ezen a szemináriumon valahogy teljesen felszabadultam. Elmúlt az a félelmem, hogy én emberekkel foglalkozzam.

Kik és milyen problémákkal fordulnak önhöz?
– Klienseim nagy része férfi – nő kapcsolati problémákkal küszködik. Általában a húsz és ötven év közötti nők járnak hozzám, esetenként férfiak is jelentkeznek. Nagy probléma ma az egész világban, így Magyarországon is, hogy a nők kifejezetten tudnak a saját lábukon állni, sok helyen jóval többet keresnek, mint a férfi ak, és bizonyos szakmákban le is körözték őket, s mindez nem kedvez a hagyományos párkapcsolatnak. Ebből a szerepcseréből rengeteg probléma adódik.

A hosszabb kezelések során rendszerint alkalmazza a jungi álomanalízist. Ez hogyan zajlik?
– Vannak a kezelés során olyan időszakok, amikor úgy érzem, az illető tudattalanja biztosan tudna valamit mondani. Ilyenkor megkérem, hogy írja le az álmait. Az egyik hölgy barátja nős ember – ez egy zűrös helyzet, tele problémákkal: a társadalom vagy elítéli, vagy nem. Az európai kultúrában a monogám házasság az elfogadott; egy férfi , egy nő, és amikor belép egy harmadik, az már bonyodalmakat okoz. Azt álmodta ez a bizonyos hölgy, hogy labirintusba került a szerelmével és a szerelme feleségével. Ez az álomkép beszédes: a tudattalan a labirintus szimbólumával közli, hogy az álmodó élete most kacskaringós, homályos. És akkor az álomban egyszer csak a férfi , az álmodó szerelme, eltűnik. Értelmezésem szerint állapotuk valóban olyan, akár a labirintus, mind a hárman benne vannak. A férfi itt a Minotaurosz a mitológiából, ők pedig a két balga nő, akik eltévednek a labirintusban, ebben a nagyon előnytelen helyzetben.

Miért tűnt el a Minotaurosz?
– A Minotaurosz a mítosz alapján egy visszataszító, veszélyes bika. Jelképezi az álmodó szerelmét, aki függő helyzetben tart két hölgyet, és ez komisz dolog. Persze a két hölgy sem vétlen a kapcsolatban. Erre a Minotaurosz férfi ra nemigen lehet számítani: eltűnik, amikor nagy szükség lenne rá. A szimbólum megmutatja, mi van a tudatalattinkban, amit nem szeretünk bevallani magunknak. Figyelmezteti az álmodót, hogy döntenie kell: kilép-e a labirintusból, vagy továbbra is ott kering a félhomályban.

A 2005-ben megjelent Álomkönyvnek része az az egykori álomnapló, amelyben saját szerelmi bánatából születő álmait elemzi a pácienseinél alkalmazott analízissel. Honnan ez az erős tudatosság, önreflexió?
– Gyerekkorunkban minket úgy neveltek, hogy minden este lelkiismeret-vizsgálatot kellett tartanunk. Nem lehetett elmulasztani! Hangosan nem volt szükséges kimondani, amit rossznak találtunk magunkban, de tudni kellett róla. Nekem most is megvan az a szokásom, hogy este végiggondolom, ha röviden is, ami történt velem. Mindenkinek szüksége lehet arra – akár vallási, akár más alapon –, hogy naponta tudatosan visszapillantson önmagára.

A Borsod megyei Bogácson született, 1948-ban már Pesten kezdte a főiskolát. Mikor került a tizenkettedik kerületbe?
– Valamikor a hatvanas években költöztünk a Maros utcába. Akkoriban épült a ház, teljesen új volt, és nagyon szép. Nagy keserűség ért, amikor a fiam a hetvenes években utazni ment Európába, és nem jött vissza. Disszidált másodéves egyetemista korában. Akkor már kettőnk nevén futott a lakás, és úgy volt, hogy elveszik, mert meg akarták büntetni a disszidenseket. Rengeteg energiámba került, hogy megtarthassam a lakásomat.

Min dolgozik jelenleg?
– Egy kisregényen, amely egy furcsa és érdekes nőről szól. Három csontvázat találtak egy ház lerombolása közben. Ott lakott valamikor régen ez a nő is, és valószínűleg eltette láb alól a férjét s annak az előző házasságából hozott két nagyfi át. Kész rémtörténet! Ismertem elég jól a hölgyet. Az ő lélektani motivációit szeretném kideríteni, megtalálni.

Burucs Tímea