Nincs baj a Bajaival

Úgy illik, minden érintett felet engedünk szóhoz jutni, így ezúttal is egy híres halászlé-lelőhelyre esett a választás: a Hollós úti Bajai Halászcsárdát „kóstoltuk meg”.
Rosszul indult a vizit: szerettünk volna kint, az akkor még simogató napsütésben leülni, de a látszólag átmeneti időszakra tervezett, talán kegyeleti okokból meghagyott kertrészben a szabad(nak látszó) asztalok papír szerint foglaltak voltak, és a pincér meg sem próbált úgy tenni, mintha igyekezne megoldást találni a kérésünkre. Zárójel: távozásunkkor nem ült senki egyik asztalnál sem. Minthogy nem vagyunk feladós típusok, bementünk. Sérelmünkön a „kétféle pincért nem szeretek: a túl kedveset és a kelletlent” mondás felemlítése, az étlap gazdagsága, a rendelés utáni kolbászkarika és a hozzá járó ropogós, friss kenyér segített hamar túllépni.
 
Következzen néhány érdeklődést és nyálelválasztást beindító ételnév: halkocsonya, halfasírt, egyéb hagyományos és különleges halételek, na jó, mondok példát erre is: harcsafilé tejfölösen, egészben sült pisztráng, süllő. De hogy ne csak hal legyen, érdekes lehet a svábhegyi raguleves, a jércemell diós bundában mézes gyümölcscsel. Vagy például biztos, hogy a nem annyira könnyűnek hangzó fokhagymás pulykamell roston, sült húsos szalonnával, tükörtojással és burgonyapürével sem hagyna éhen. A látogatás célját (hogy tudniillik olvasói tájékoztatás) nem feledve bajai és harcsa halászlét rendelünk. És mást nem is! Tudják, fogyókúra… No meg az a sejtésünk támadt, emberes lesz az adag, ha pedig esetleg mégsem, a jó kezdés után megnézzük azt a túrós csuszát pörccel vagy a diós tésztát mézzel. Naná, hogy már gondolatban is csak és kizárólag elfelezve egy adagot.
 
Kedves és hasznos apró gesztusokban nincs hiány: csinos, piros, cégéres partedlit kapunk, az asztalon pedig szériafelszereltség a nedves kéztörlő. Újabb jó pont, hogy külön edényben érkezik a leves, a hal és a bajaiság, vagyis a tészta is. Jelentem, az ibrik halászlét nem követte sem csusza, sem más a hosszú édességlistáról, és a kezdetekben a gondolat szintjén felmerülő szemközti Szépkilátás Cukrászda, sőt a fentebb elhelyezkedő rétesbolt vizitje is elmaradt. A számlával érkező rágógumi viszont jó szolgálatot tett a fűszerekben gazdag, nem éppen könnyű, de finom ebéd „nyomainak” eltüntetésében.