Pedagógusokat díjaztak

Dr. Biernaczky Szilárdné

Dr. Biernaczky Szilárdné 1967-ben szerzett diplomát a Zeneművészeti Főiskola zongora-szolfézs szakán, majd tizennégy éven át a XVIII. kerületi zeneiskolában tanított. 1973-ban Már tonhegyre költözött, ezért is döntött gyermekei megszületése után úgy, hogy munkáját a kerületben folytatja. 1981-től tanára, 1987 óta igazgatója a kerületi zeneiskolának

- Amikor idekerültem, a Németvölgyi úti iskola portásfülkéje volt a zeneiskola irodája -emlékezik vissza a kezdeti időkre az igazgatónő. Később szerencsére javultak a körülmények. Először a Diana utcai, a mostani sporttagozatos iskolában kaptak egy osztálytermet, aztán 1990-ben végre önálló épületbe költözhettek. A Moszkva téri, egykori Úttörőház tizenhat éven át adott otthont a kerület zeneiskolájának. Hock Bertalan orgonaművész tanárnak köszönhetően itt épült fel az orgona, amellyel lehetővé vált az orgonatanítás és az egyházzene-stúdium beindítása is. Az igazgatónő az iskolában folyó zenepedagógiai munkát a Kodály Zoltán nevével fémjelzett nevelési koncepció szellemében alakította ki.

Az iskola 1998-ban, fennállásának harmincéves évfordulóján felvette Solti György nevét, ami egyben vállalt elkötelezettséget is jelentett a világhírű karmester művészi hitvallásának folytatása mellett. Az intézmény erőssége a társas zene oktatása. Több mint tíz együttes és zenekar kínál lehetőséget a közös zenélésre. Közülük az önkormányzat által is támogatott, tanáraikból és volt növendékeikből alakult Budapest- Hegyvidék Kamarazenekar rendszeresen fellép a kerületi ünnepségeken.

Jelenlegi épületükbe, a Maros utca 54/b alá 2006-ban költözött az iskola, ahol minden eddiginél jobb feltételek mellett folyhat az oktatás.

- Felméréseink szerint a társas zene iránti igény mindennél erősebb a tanítványok körében. Ez azt igazolja, hogy az igényes tömegzenei nevelésre és az aktív zenei tevékenységre fókuszáló zenei nevelési koncepciónk helyes választásnak bizonyult - hangsúlyozza dr. Bier naczky Szilárdné, majd hozzáteszi: - Az egyik legnagyobb siker, hogy a kerületi gyermeklétszám csökkenése ellenére a zeneiskola létszáma gyakorlatilag változatlan. Jelenleg ezer főben maximált a tanulók száma, de jóval többen szeretnének bekerülni. Talán egy polgári kerületben nem meglepő, hogy a gyerekek zöme olyan családból jön, ahol már a szülők is hozzánk jártak...

Az igazgató asszony szerint kitüntetése egyben a kerületi zeneoktatás dicsérete is, ami igazi csapatmunka eredménye. Hiszen hiába vannak jó elképzelései a vezetőnek, ha nem áll mögötte az a közösség, amely vele együtt vallja magáénak a zenetanítás elkötelezettségre, szeretetre és felelősségvállalásra épülő hitvallását.

Balás Andrásné

A Karácsony Sándor-díjjal jutalmazott Balás Andrásné 43 éve dolgozik szakmájában. Mint mondta: már hatéves korában a fejébe vette, hogy tanítónő lesz, és ettől az elhatározásától semmi sem tántorította el - a középiskolát követően szinte magától értetődő módon a bajai Tanítóképző Főiskolán folytatta tanulmányait. Diplomájával aztán rögtön a "mélyvízbe" került: a szülőfalujához, Tasshoz közel, egy tanyasi tsz-iskolába küldték, ahol rendkívül szegény emberek 1-4. osztályos gyermekeit tanította együtt, egy osztályban.

- Ezen a helyen tanultam meg a szakma szervezési részét, hiszen egy személyben én voltam az igazgató, a tantestület, a takarító és a fűtő - illusztrálta különleges, nagy szabadságot és egyben hatalmas kihívást jelentő helyzetét a tanítónő. Elmondása szerint a tsz-iskola arra is kiváló lehetőséget teremtett, hogy kifejlessze a gyakorlatban jól működő tanítási technikáit; mivel egyedül dolgozott, és senki sem szólt bele a módszereibe, saját sikereiből és kudarcaiból tanulhatott.

A tanyasi munka után ismét egy nagy kihívást jelentő feladat következett Pomázon, ahol felnőtt korú, analfabéta szegkovács cigányembereket tanított írni, olvasni. Szakmájának legszebb pillanatait élte itt át - vallja -, hihetetlenül meghatotta például az az idős ember, aki a boldogságtól könnyezve köszönte meg, hogy végre ő is megérti az újságok és könyvek nyomtatott sorait.

Balás Andrásné tanítói pályafutását egy békásmegyeri iskolában folytatta, a lakótelepi intézményben már igazgatóhelyettesi teendőket is ellátott. Huszonegy évvel ezelőtt aztán a kerületi Kiss János Általános és Középiskolába került át igazgatóhelyettesnek és szakvezetőnek - azóta is ennek az intézménynek az oszlopos tagja. Úgy véli: ez az iskola a budai Tanítóképző Főiskola hallgatóinak gyakorlóhelyeként mindig is megkövetelte a pedagógusoktól a magas szintű szakmai felkészültséget elméletben és gyakorlatban egyaránt, a módszeresség azonban sohase mehetett a gyerekszeretet rovására.

A tanítónő kiemelten fontosnak tartja azt is, hogy intézményük korszerű tudással tudja felvértezni a diákokat - az utóbbi években például az informatikára helyeztek nagy hangsúlyt, amelyet már az általános iskola első osztályától szaktanárok oktatnak.