Pergolák és lugasok

Növénnyel befuttatott kerti rács

A köznyelv nem tesz különbséget a két kerti építmény között, a szaknyelvben azonban találunk megkülönböztetést. "Hivatalosan" a pergola alapvetően egy sík mellett épül. Általában függőleges oszlopokból és az oszlopok tetején elhelyezett - egy vagy mindkét irányba kinyúló - keresztelemekből áll. A lugas ezzel szemben kisebb-nagyobb teret határoz meg, amely fölé növények felfuttatására alkalmas rácsozatot tart. Épülhet kapuként az út fölé, kerti pavilonként, fedett teraszként, de vannak úgynevezett sétálólugasok is, amelyek kellemes, árnyékos pihenőhelyet biztosítanak a nyári melegben.

A pergolák leggyakrabban fából készülnek. A függőleges gerendákat a talajba kell süllyeszteni, és - amennyiben a fal mérete, illetve az egyéb körülmények indokolják - betonozással rögzíteni. Az oszlopokat vízszintes elemekkel vagy rácsozattal is össze lehet kötni. Az oszlopok tetejére a stabilitás érdekében hosszanti gerendák kerülnek, és ezekhez csatlakoznak a vízszintes részek, amelyek kinyúlását a használt anyagok és a felfuttatott növények mennyisége szabja meg.

Nagyobb kinyúlás esetén érdemes az oszlopoknál átlós kitámasztásokat is készíteni. A stabilitás érdekében a nagyméretű pergolák szélső oszlopait acélhuzallal is kipányvázzák. A nem túl dekoratív huzalok kúszónövényekkel jól elrejthetők.

Lugasépítésnél legelőször a lugas jellegét kell meghatározni. A két boltív alakban, fémszálból hajlított és rövid kereszttartókkal egymáshoz hegesztett - készen is kapható - lugas egyszerűen, gyorsan telepíthető, könnyed látványt nyújt, és alkalmas növények felfuttatására is. Ha a fémlugas nem illik a kertbe, vagy több növényt szeretnénk felfuttatni, esetleg nagyobb lugast építeni, akkor ennél komolyabb szerkezetre van szükség.

A legtöbb kertbe jól illenek a faszerkezetek. Ezek igény szerinti méretben elkészíthetők, könnyen kivitelezhetők, és ha a rendszeres karbantartásról, festésről, favédelemről sem feledkezünk meg, tartós díszei lehetnek környezetünknek. Szükség is van a tartósságra, mert a felfutó nagyobb növények tekintélyes súlyt érhetnek el, és hosszú életűek lehetnek.

Az utak fölé telepített lugas két oldalát, illetve az árnyékos pihenőnek szánt lugas legfeljebb három oldalát faráccsal is elláthatjuk. Ezzel meghittebb, bensőségesebb hatást érhetünk el, és segíthetjük a növények felfutását. A rácsok alaptípusai készen is megvásárolhatók, de otthon is elkészíthetjük őket. Törekedjünk a tartósságra, hogy fáradozásunk eredményét hosszan élvezhessük!

A lugasok sajátos, de hazánkban gyakran látható fajtája a fémből hegesztett szőlőlugas, amely egyúttal árnyékos autóbeállóként is funkcionál. A szőlő esetében elégséges a ritka rácsozat, mert a hosszú hajtások nagy távolságokat hidalnak át. Bár az ilyen fém lugasok nem tartoznak a kert legelegánsabb elemei közé, de ügyesen alkalmazva - zöldre festve, sűrűn befuttatva és virágzó dísznövényekkel körbeültetve - a kert praktikus elemévé válhatnak. A zöld szőlőlomb mellé ültetett virágos növények izgalmasabbá teszik a lugas megjelenését, és oldják robosztus, szabályos alakját.

A pergolára, lugasra futtatható növények kiválasztásánál alapvetően a kert jellege az irányadó. Ha gyors eredményt szeretnénk, akkor a tatáriszalag a legjobb megoldás. Ez a megállíthatatlanul növekvő növény egy év alatt befut szinte bármekkora építményt. A vele kapcsolatos problémák is ebből adódnak: a második évtől kezdődően rendszeres ritkítással, metszéssel lehet csak kordában tartani.

A nemes rózsákkal és iszalagokkal (Clematis fajokkal) nincs ilyen gond, ezek ugyanis kevésbé erőteljes növekedésűek. Futtatásuk hosszabb időt és rendszeres gondozást igényel, de ha virágba borulnak, kárpótlást nyújtanak a fáradozásokért. A lonc sötétzöld lombja kusza szövedéket tesz ki. Értékét a virágai adják, amelyek szépségük mellett gazdagon árasztott illatukkal szereznek örömet. Egy lonccal beültetett pihenőhely a nyári virágzás idején a kert legkellemesebb pontja lehet.

A lilaakác a tavaszi virágzás alatt a legszebb: halványlila virágfürtjei eltakarják teljes lombozatát. Fásodó szára miatt tartós támasztékot igényel. Friss hajtásainak felfűzésével kedvünk szerint irányíthatjuk növekedését.

Az egynyári dísznövények között is van néhány, amely a pergolák, lugasok dísze lehet. A nagy virágú hajnalka nyár elejétől őszig ontja lila virágtölcséreit. A feketeszem - nevéhez méltóan sötét közepű - sárga virágokat hoz.