Problémás fasorok

A fővárosi közgyűlésnek a városkép, a növényzet értéke és az idegenforgalom szempontjából védett fasorokról – is – szóló 47/1998. (X. 15.) rendelete nem határozza meg a fasorok pontos helyét, nem közöl házszámokat, csak az utca nevét, amelyben megtalálhatók. Ám a hegyvidéki utak és utcák bizony elég hosszúak, még egy fasor is könnyen elvész bennük. Ráadásul úgy tűnik, a rendelet megalkotása óta jelentős változások álltak be a fasorok állapotában. De haladjunk sorban, egymás után!

A Virányos út a térképen rövidnek tűnhet. Fasornak nevezhető, egységes korú, fajú és azonos rend szerint telepített fákból álló védett értéket mégis nehéz benne felismerni. A Kútvölgyi út felőli végén található a leginkább fasorszerű kiültetés, amely hárs-, platán-, kőris- és juharfákat is ötvöz. A fák kora sem egységes. Vélhetően a platánok alkothatták a csigolyákat az eredetileg oltalom alá helyezett fasor gerincében, bár ezek a példányok korukat tekintve messze elmaradnak például a Ráth György utcai védett egyedtől.

Virányos úti fasor

Nem messze innen, a Zugligeti úton is jelez a rendelet egy értékes fasort. Itt szerencsére könnyű sorban fejlődő fákra bukkanni: a Budakeszi úttól a Zugligeti Kemping feletti hídig jobbára gesztenyefákból álló – bár nem összefüggő – fasor található. A legöregebb, legegységesebb képet a Mozaik tér feletti szakasz mutatja, ahol a fák dupla sorban követik az út kanyarulatát. Örömteli, hogy a kipusztult egyedek gyökerét eltávolítva idén tavasszal már csemeték növekednek a fasor foghíjaiban.

A Diós árok szintén sajátos kerületi kuriózum. A János kórház oldalán elindulva, közel két kilométeres hosszában lassan emelkedve, majd egyre meredekebbre váltva több mint 200 méteres szintkülönbséget ível át. A keresett fasort az alsó szakaszon találjuk, ahol a fák rendre megszakítják a parkolót. Ezek a növények egységes állományt adnak a kórház kerítésén belüli fákkal, facsoportokkal.

Botanikai kirándulást is lehetne szervezni a Ráth György utca Székács utca feletti szakaszához, hiszen a fasor a legkülönfélébb fajokat sorakoztatja fel. A kerületben más fasoroknál alkalmazott fajok mellett több japánakác is helyet kapott itt. Az összkép elgondolkodtató: ha egy vegyes lombsátor ilyen kellemes hangulatot kölcsönöz az utcának, talán nem kellene mellőzni. (A rendelet utalása szerint a nem egy fajból álló fasor nem is fasor. Ugyanez a jogszabály mégis védelemre érdemesnek határozza meg ezt a színes, változatos kavalkádot!)

Zugligeti úti ligetfasor

Védett fasor díszíti a Királyhágó teret is. A szépen felújított parkban a koros fák biztosítják az átmenetet a múlt és a jelen között. Ez a fasor a védett természeti értékek közül a város szívéhez legközelebb eső, amely nem a kertes házak alkotta zöldövezetben, hanem az összefüggő házsorok birodalmában nyújt pillanatnyi megnyugtató látványt a buszon, villamoson erre utazóknak.

Kemény dió az Istenhegyi út. Újabb hosszú, kanyargós utca, ahol segítség nélkül nem könnyű feladat a védett fasor meghatározása. Természetesen fák szinte mindenütt állnak az út mellett, de mitől lesznek ezek egy fasor tagjai, s mitől válnak védelemre érdemessé? A legegyöntetűbb állomány az Orbán tér alatti szakaszon él. Feljebb hosszú szünetek vannak a rövidebb, fákkal szegélyezett szakaszok között, amelyek azonban inkább magányos útsorfák, mint egy védett fasor elemei.

Zugligeti úti fasor (alsó rész)

A Németvölgyi út a Nagyenyed utcától egészen a Farkasréti temető alsó kapuja feletti sarokig fut. Szinte végig fasor kíséri. A leggyakoribbak a különböző korú, színű és fajú juharok, de az iskola közelében még akácokat és vadgesztenyét is felfedezhetnek az arra járók. A Stromfeld Aurél út felett a fasor egyre foghíjasabb, inkább elszórtan álló egyedek képét mutatja. A temető oldalában aztán ismét egységes állomány alakul ki, és itt láthatók a legöregebb juharok is, amelyek a leginkább megérdemlik a védelmet.

Összefoglalva a kutakodást több sajátság is megállapítható. A kerület számtalan utcája büszkélkedhet a sorokkal, gyakran azonban nem nyilvánvaló, hogy miért pont azok kerültek védelem alá, amelyeket a rendelet nevesít. Szintén problémát okoz a fasorok pontos behatárolása. Szerencsés lenne a házszámok segítségével meghatározni elhelyezkedésüket, és a fafajok megadásával pontosítani a keresett állományokat. (A jogszabály fogalommagyarázata szerint a fasor "rendeletben meghatározott fajú, egy sorban lévő fák összessége, ahol a fák tőtávolsága nem nagyobb a fák idős korában várható koronaátmérőjének a kétszeresénél", de ugyanez a rendelet nem alkalmazza a leírt szabályokat.) Szintén felülvizsgálatot indokolna a védetté nyilvánítás óta eltelt viszonylag hosszú idő, hiszen a fasorok is változnak.

(Barta)