Sárgarépa, a fogak őre

Megreformálandó táplálkozásunk alapja legyen a mértékletesség, tápláljuk egészségesebben szervezetünket. Sose együk degeszre magunkat, ne faljunk, válasszunk könnyen emészthető ételeket! Reformétkeink alapanyagait megismerve ráébredhetünk, hogy a régi, egyszerű, magyar paraszti étrend mennyire korszerű.

Itt van mindjárt a sárgarépa! Nem lehet ellene kifogás, bármikor megtalálható a legszegényesebb zöldséges pultokon is, olcsó, és dugig van az A-vitamin elővitaminjával, az oly értékes karotinnal. Gazdag karotintartalma miatt a szem, a nyálkahártyák és a bőr "védőszentje".

Rendkívül fontos a rendszeres sárgarépa-fogyasztás áldott állapotban és a szoptatás idején, de az erőteljes fi zikai munkát végzők vagy az emésztési zavarokkal küzdő idősebbek szervezetének is magasabb a karotinigénye. Ha netán többet eszünk belőle a kelleténél, akkor a máj elraktározza, és fokozatosan bocsátja a szervezet rendelkezésére a többletet. Megdolgoztatja a fogakat, jótékonyan hat a fejlődésükre.

A magas béta-karotin-tartalmú táplálkozás csökkenti a rák kialakulásának veszélyét, különösen a hasnyálmirigy-, a gége-, a nyelőcső, a prosztata-, a húgyhólyag- és a méhnyakrák esetében. Napi 20 deka nyers sárgarépa a benne lévő rostok miatt 11 százalékkal csökkenti a vérkoleszterinszintet, egy kiló főtt sárgarépa rostjai a vastagbélrák megelőzésében játszanak fontos szerepet.

A növény Közép-Ázsiából származik, onnan terjedt el nyugatra, és a spanyolok jóvoltából jutott el Kr. u. I. század táján Európa asztalaira. Pliniustól tudjuk, hogy ez a négyezer éves kultúrnövény eredetileg vékony, kemény és vad ízű gyökér volt, és a késő római időkben kezdték nemesíteni; a mai, narancsszínű répákat a XVII. századi holland kertészeknek köszönhetjük. A rövidebb, gömbölyödő végű karottát még egy századdal később ismerhettük meg.

Töltött sárgarépa melegen

Mindössze négy nagyobb szál sárgarépa kell hozzá, amelyeket megtisztítunk, és hoszszában kettévágunk. A belsejüket kivájjuk - erre egy karalábévájó tökéletesen megfelel -, és enyhén sós, citromos vízben kb. 10-12 percig főzzük. Nagyjából egyforma, kb. 15 centiméter hosszúra vágjuk a répákat, a leeső végeket és a kivájt répadarabokat félretesszük.

Közben vajjal kikenünk egy tűzálló edényt, és kibéleljük a megmaradt répatörmelékkel. Megtisztítunk egy közepes fej vöröshagymát, apróra vágjuk, és 5 deka margarinon megfuttatjuk, összekeverjük 30 deka darált csirke- vagy pulykamellel, és 5 deka beáztatott szójapelyhet adunk hozzá. Úgy 10-15 percnyi párolás után sózzuk, fehér borssal, őrölt köménnyel és egy mokkáskanálnyi majoránnával fűszerezzük. Fölaprítunk két szem csemegeuborkát, egy csokor friss kaprot, és összekeverjük 3 deci zsírszegény (12%-os) tejföllel.

Az öntetet a húsos masszára öntjük, jól összeforgatjuk, és a sárgarépák üregébe halmozzuk. A töltött répákat felsorakoztatjuk a kivajazott, répatörmelékkel bélelt tűzálló tálba, 1 deci tejföllel meglocsoljuk, a tetejére apró margarindarabkákat morzsolunk, és forró sütőben 7 percig sütjük. Könnyű vacsorának, diétás ebédnek egyformán illik.