A szabad fantáziájú alkotóművész

A jellegzetes Titkó-mozdulat és -mosoly

Ha azt mondanám, Tilinkó művésznő Tamási váro sában állította ki grafikáit, a kedves olvasó bizonyára ráncolná a homlokát, vajon kiről is van szó. Nos, Titkó Ildikó grafikus búvik meg e becenév mögött. Bizonyára sokan emlékeznek arra az éveken keresztül közölt grafikai sorozatra, amely a kerület romantikus utcáit, tereit, nevezetesebb házait örökítette meg lendületes, villámgyors tusrajzokban. Az utóbbi időben Tilinkó a Hegyvidék újságban megjelenő Vadasparki mesék sorozatot illusztrálja bájjal és humorral.

A tamási Vályi Péter Szakképző Iskola és Kollégium Makovecz Imre által tervezett kupolagalériájában megrendezett kiállításon a művésznő számadást adott eddigi pályafutásáról, mintegy vízválasztó vonalat húzva múlt és jelen között: "ezt tettem a 2004-ben elkészült diplomamunkám benyújtása óta tegnap estig".

Titkó Ildikó bőrművesként végzett a nyíregyházi művészeti szakközépiskolában. Hogy mégis grafikus lett belőle? Egyszerű történet, mondja Ildikó. Ötödéves korában megnyert egy országos rajzversenyt. Sem a bőr mint művészeti alapanyag, sem a tágabb értelemben vett iparművészet nem érdekelte igazán, annál inkább vonzódott a szabadkézi rajzoláshoz. Tanulmánymunkáiban festők műveinek reproduktív feldolgozásaiban vált nyilvánvalóvá tanárai számára, hogy nem mindennapi rajztehetség lappang e csendes kislány szerénysége mögött. A Képzőművészeti Egyetemen képgrafika szakra jelentkezett, mert a színekben még nem volt olyan biztos, mint rajzainak fekete-fehér világában.

Muskátli utca

Ildikó szabad fantáziájú alkotóművésznek vallja magát, ám, mint mondja, ebből nem lehet manapság megélni. Mégis tiltakozik, amikor felvetem az alkalmazott grafika kifejezést: "A naptárakat, katalógusokat, névjegykártyákat, a reklámgrafi kát csinálja más!" Az illusztrációs munka valahol félúton van a kettő között, hiszen amellett, hogy némileg idomulni kell egy másik egyén gondolataihoz, elképzeléseihez, hagy elég teret a rajzolói fantáziának. Mellesleg Ildikó imád tanítani. Hetente két napot Nyíregyházán tölt, ahol az alma máterben grafikát oktat a jelen generációnak, a hét többi napján a Nagykovácsi Muvészeti Iskolában foglalkozik a rajzórák nebulóival.

A kiállításon közel negyven munkája szerepel, az említett életszakasz lezárásának megfelelően, lekerekített koncepciók szerint válogatva. A képek gerincét az egyetemi évek tanulmányai, a teljes időszakot felölelő szabadgrafikák és néhány lapillusztráció adják. Még a "be nem avatott" látogató számára is nyilvánvaló, hogy Titkó Ildikót időről időre meghatározott központi téma érdekli, s művei e szakaszokban aszerint látnak napvilágot. A művésznőt napjainkban a tömegpszichózis foglalkoztatja leginkább.

- Rengeteg ember mind külön világ, mégis tömegben egyenszabály kódok mentén mozognak, viselkednek, reagálnak azonos körülmények között. Úgy érzem, amikor rajzolom egy tengerpart, forgalmas utca vagy egy felvonulás alakjait, bárki lehetnék közülük. Minden egyes figurám gondolatait belülről olvasom. Tudom, mit akarnak, mi jár a fejükben. Ennek ellenére megmaradok kívülállónak. Mindössze figyelem őket.

Ildikó vidékről került Budapestre, a városi zsúfoltság számára traumát jelentett. Hogyan lehet így élni? - kérdezte akkor önmagától. Az évekig tartó megfigyelés azt eredményezte, hogy a mozaik formában is jelentkező tömegrajzokban megjelentek a társadalomkritika jelei. A rajzok nem csupán ábrázolnak, már üzenetük is van a tárlat látogatói számára.

Reméljük, Ildikó következő útszakasza számára sikert, lapunknak számos egyéni illusztrációt szül a jövőben.