Szobrok és emlékművek a kerületben 1.

Gerlitz-oltár

Liber Endre, az egyik fővárosi alpolgármester írta annak idején: "Szobormű csak ott jön létre, ahol annak közönsége is van, és mert ehhez a közönséghez akar szólni, feltétlenül annak ízléséhez igazodik. A régebbi időkben is szobor csak akkor kerülhetett nyilvános köztéri helyre, ha az állítás idejében a legfőbb hatalmat képviselő egyén, de legtöbbször a közösség hozzájárulása, sőt akarata is megvolt hozzá."

A szobrok egy része egyházi jellegű, mások valamelyik történelmi személyt vagy eseményt örökítik meg. Akadnak alkotások, amelyek egyszerű város-, illetve térdíszítő funkcióval bírnak, azonban valamennyinek a feladata az esztétikai élmény nyújtása. Sokszor írtak ki pályázatokat egyegy mű tervének elkészítésére, az adott kor legjobb szobrászai is versenybe szálltak a munkákért. Néha igen nehéz döntésnek bizonyult a jó tervek közül a véglegeset kiválasztani, nem egy esetben komoly viták árán született meg a határozat. Az idő általában mindig a megvalósultakat igazolta, hiszen azokat szokta meg a város és a hegyvidék közönsége, sok generáció kötődik hozzájuk, és bátran mondhatjuk, szereti őket.

Erzsébet királyné szobra

Első sétánkhoz jócskán szükséges képzelőerő, hiszen a Jánoshegy felé tartva Erzsébet királyné erdőben felállított emlékművét ma már nem találjuk. A Normafától egy kilométerre, a Jánoshegyi út Budakeszi felé eső oldalán, körülbelül a Mária-pihenőnél, 1906-ban létesült Erzsébet királyné szikla alapzatú horgany mellszobra. Stróbl Alajos művét Glück Frigyes saját költségén emeltette. Sajnos, 1933-ban ellopták, és a bronz értékesítése miatt összetörték.

Erzsébet királynénak volt egy másik mellszobra is a János-hegyen. Ezt védettebb helyen, a kilátótorony belső, árkádos részében helyezték el, és azzal egy időben, 1910. szeptember 8-án avatták fel. A szobor elkészítésének ötlete a Svábhegyi Turista Egyesülettől származott. Ez a mű is Stróbl Alajos munkája, amelyet még a királyné életében mintázott meg. A Svábhegyi Turista Egyesület gyűjtést indított a szoborra: 1910 augusztusára 2614 koronát sikerült összeszedni, amit a főváros tanácsa egészített ki. Sajnos, később ez a szobor is megsemmisült.

Báró Eötvös József svábhegyi mellszobrát (úgyszintén Stróbl Alajos munkáját) 1890. július 6-án avatták fel. A bronzból készült alkotást mészkő talapzaton a fogaskerekű akkori felső végállomásánál, egy kis parkban helyezték el. Szép, láncos díszkordonnal és nyírt sövényzettel díszítették a környezetét. A svábhegyiek hálásan gondoltak Eötvösre, hiszen ő alapozta meg az ottani nyaralóéletet. El is határozták, hogy táncmulatságok rendezésével gyűjtik össze a szobor költségét, sőt külön bizottságot hoztak létre e célból.

Eötvös József szobra

Korabeli dokumentumok számolnak be arról, hogy a szobor leleplezésének napján a térséget gazdagon feldíszítették: nemzetiszínű lobogókkal, zöld gallyakkal és körös-körül Magyarország vármegyéinek címereivel. Az ünnepségen megjelent báró Eötvös Loránd és Jókai Mór is, valamint a főpolgármester, illetve az irodalmi és a művészvilág számos képviselője. Szigeti Imre, a Nemzeti Színház művésze Ábrányi Emil Szobor a hegyen című alkalmi költeményét szavalta el.

Szintén az 1890-es évben készült a később a Diana utca és az Istenhegyi út sarkához áthelyezett Gerlitzy-oltár. Az ismeretlen alkotó művének közepén a Megváltó, annak két oldalán az Istenanya és Szent János szobra állt. A homokkőből készült alkotás oltárlapját tartó gyámkövek között vörös márványtábla van, rajta a szöveg: "Mert szerette Isten e világot, hogy az Õ egyszülött Fiát adá, hogy aki Õbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen! - Emelte özv. báró Gerlitzy Vincéné, szül. Stanko vanszky Erzsébet 1890".

Az oltárt eredetileg a mai Szent János Kórháznál, a Szilágyi Erzsébet fasor és a Kútvölgyi út kereszteződésénél, a régi Vízivárosi temető sarkánál állították fel, és csak később helyezték át. A műalkotás az idők folyamán tönkrement; a Svábhegyi Egyesület kérelmére a fővárosi tanács az oltárt megjavíttatta, míg a szoboralakokat újból kifaragtatta Visnyovszky Lajos művésszel, aki munkáját 1933-ban fejezte be. Ma már ezt is hiába keresnénk. (Folytatjuk)