Szobrok és emlékművek a kerületben (3)

Harmadik szobornéző körutunkat kezdjük a Széchenyi-kilátónál, ahol Kampfl József nemrég felállított Széchenyi István-mellszobra látható! A Budapest Galéria munkatársa kérdésünkre elmondta, hogy a kilátó aljában, a díszes szoborfülkében lévő eredeti mellszobrot 1995 körül ellopták.

Csak reménykedhetünk a megtalálásában, mert Stróbl Alajos 1891-ben készült alkotását egyszer már, 1900. szeptember 14-én eltulajdonították; a 130 kilós szobor elszállításához négy ember kellett. Ezt onnan tudjuk, hogy még azon az éjjelen a budaörsi vámnál egy pénzügyőr látta, amint négyen egy tolókocsiban gurítják a szobrot, de mivel az nem képezett vámtételt, továbbengedte őket. (A főváros határában vámok álltak, főleg a befelé hozott élelmiszerek, mezőgazdasági áruk miatt.)

Ezt megtudva a budapesti és a bécsi rendőrség egymással karöltve dolgozott az ügyön, és az osztrák főváros egyik pályaudvarán sikerült is ráakadni a műalkotásra, mert a tolvajok mint gyorsárut adták fel vasúton. Minden jó, ha jó a vége: 1901. október 22-én visszatehették az eredeti helyére a teljesen ép szobrot.

Széchenyi születésének századik évfordulója kapcsán a Budapest-Hegyvidéki Turista Egyesület mozgalmat indított egy emlékmű létesítése érdekében. Mivel a Sváb-hegy egy részét már régebben a nagy államférfiről nevezték el, ezért az itt álló nyaralók tulajdonosai között indították el a gyűjtést. Az adakozás olyan jó eredménnyel folyt, hogy hamarosan meg is lehetett rendelni a mellszobrot Stróbl Alajosnál. A helyét a Széchenyi-emlék út mentén, egy szép fekvésű tisztáson jelölték ki. Akkor még nem volt ott a kilátó, mert az a városligeti artézi kút felett állt, és csak a millennium után került mostani helyére.

Külön bizottság alakult az avatási ünnepség előkészítésére, amelyet 1891. augusztus 30-án déli egy órakor rendeztek. A szervezők gondoskodtak arról, hogy a pesti Károly kaszárnyától külön lóvasúti kocsik induljanak a fogaskerekűhez, amellyel éjjel két óráig lehetett visszautazni. A szoborhoz vezető út két oldalán zászlók lengtek, és más módon is díszítették a környéket.

Megjelent gróf Szécsényi Béla és leánya, Széchenyi Alice grófnő, Ráth Károly főpolgármester, Gerlóczy Károly alpolgármester, báró Podmaniczky Frigyes, Jókai Mór, báró Eötvös Loránd és még sok más közéleti ember. Széchenyi Ödön pasa Konstantinápolyból táviratban közölte, hogy nagy sajnálatára nem vehet részt az eseményen.

Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy az avatási ceremónia a Himnusszal kezdődött, amit a svábhegyi iskola tanulói énekeltek el, majd az ünnepséget szervező bizottság elnöke, Mérő János mondott beszédet. Ennek egy részletét idézzük: "…mert valamint e bércek évente megújuló zölddel gyönyörködtetik lelkünket, gyógyítják szívünket, úgy kell évről évre, napról napra megújulni Széchenyi emlékének minden magyar szívében. Az ő emlékezete a bánatos magyar szívében gyógyulás, az ünneplő magyarnak gyönyör és büszkeség."

Ezt követően Bercsényi Béla, a Nemzeti Színház művésze szavalta el Arany János Széchenyi emlékezete című ódáját. Majd Bischitz Dávidné a svábhegyi hölgyek nevében díszes babérkoszorút helyezett el, és az iskolásokkal együtt minden jelenlévő újból elénekelte a Himnuszt. A meghívott vendégek az Eötvös-nyaralóba vonultak át, ahol 200 személyes díszebéd várta őket. A társaság késő délutánig maradt együtt, sőt, este még táncmulatságot is rendeztek.

A Kis-Sváb-hegy oldalában, a Pethényi úton, egy magas part oldalán áll a negyvennyolcas honvédsír. Az 1904-ben emelt emlék felirata szerint Kovács J. honvéd fekszik alatta, aki a hazáért halt meg. Kegyeleti szándékból a Budapesti Polgári Lövészegylet hozta létre a vörös márványból készült oszlopot, amelynek a párját szintén 1904-ben emelték a Rókus-hegyen, az Alvinci és a Bimbó út sarkán, ahol Schittenhelm Ede honvédtüzérnek állítottak vele emléket. Képünk az 1930-as évek elején készülhetett, majd az emlékmű magánszemély kezdeményezésére újult meg.

A városmajori templom oldalában emelkedik az Árkay-emlékkút. Az előtte lévő medencében vizet vagy kútra utaló jelleget nem találtunk, és az öt méter magas, haraszti mészkőből készült, tégla alaprajzú oszlop is elhanyagolt állapotban van. Az alkotást Árkay Aladár építőművész (1868–1932) tiszteletére állította fel a városmajori Jézus Szíve római katolikus egyházközösség 1933. október 1-jén. A hivatalos felavatásra csak a következő év pünkösdjén került sor.

Az építész 1922-ben ingyen tervezte meg a templomot, és a hívek által kezdeményezett építkezést is vezette. Árkay halála után az egyházközség méltó emléket kívánt neki állítani, és a tervezéssel az elhunyt fi át, a műépítész Árkay Bertalant bízta meg, aki szintúgy díjazás nélkül vállalta a feladatot. A 650 pengős költséget az egyházközség a saját pénztárából biztosította.

Kertész István