Terápiák gyógyszerrel és kommunikációval

A modern pszichiátria képviselői a XIX. század közepe óta számtalan terápiás módszert dolgoztak ki a mentális zavarok kezelésére, függően elsősorban attól, hogy azok kialakulását milyen okokra vezették vissza. A korabeli kezelési formák mai szemmel már embertelennek tűnnek, és talán erre is visszavezethető, hogy az emberek nem szívesen vállalják fel pszichés eredetű problémáikat. Szerencsére a mai pszichiátriai szemlélet rendkívül humánus, és tudományosan jóval felkészültebb, mint volt a XIX. század végén.

A mentális zavarok a ma általánosan elterjedt biológiai, medikális szemlélet szerint az agy működési rendellenességére vezethetők vissza, ami kialakulhat örökletes úton vagy károsodás miatt. A legújabb orvosi irányzat szerint az idegrendszeren belül, az idegsejtek közötti ingerületátvivő anyagok működési rendellenességei okozzák a zavarok jelentős részét. A medikális megközelítés az említett ingerületátvivő anyagokra kíván hatást gyakorolni, így értelemszerűen a gyógyszeres kezelést tartja a terápia alapjának.

Sok más szemlélet viszont az emberi kommunikáción alapuló pszichoterápiát helyezi előtérbe. A pszichoanalitikusok például, akik a „tudatalattiban” elraktározódó elviselhetetlen élményekre vezetik vissza a személyiségzavarokat, a traumák feldolgozására törekednek. Nagy hangsúlyt helyeznek az intenzív, személyes kapcsolat kialakítására, mivel szerintük maga a kapcsolat fejti ki a legfőbb terápiás hatást. Az egzisztencialista szemléletű terápia – mely szerint a mentális problémák elsősorban abból adódnak, hogy nem merünk szembenézni az életben elénk kerülő kihívásokkal – a kliens előtt álló kihívásokat térképezi fel, és az ezek felvállalásával járó következmények elfogadásában segít.

A kognitív terápia szintén a kommunikációra épül. Az irányzat képviselői különös hangsúlyt helyeznek az ember információfeldolgozó képességére. Szerintük a mentális zavarok abból erednek, hogy az információfeldolgozás torzul, és a környezetben megjelenő személyekre, eseményekre vonatkozó jelentéstulajdonítás tévessé válik, ezáltal az alkalmazkodás alacsony szintű lesz. A terápia a külvilágra és az önmagunkra vonatkozó hibás jelentéstulajdonítások újraértelmezésén alapul.

A pszichoterápiák között ma az egyik legnépszerűbb a rendszerszemléletű megközelítés, amely szerint a mentális zavarok kialakulásának központi eleme a minket körülvevő szociális közeg működésében rejlik. A rendszerszemléletű terápia általában több fél bevonásával történik: jellemző módszer például a család-, illetve a párterápia.

Iring Zoltán előadásában kitért a pszichiátriai betegségek osztályozásának legújabban használatos rendszerére is. Ennek kapcsán kiderült, hogy szerte a világban a leggyakoribbak a szorongásos és a depressziós zavarok, amelyek sokszor együtt jelentkeznek. A szorongásos zavarok egyik legjellemzőbb típusa a generalizált szorongás, amely folyamatos – legalább fél éven át tartó – aggodalomérzettel, nyugtalansággal, fáradékonysággal, koncentrációs zavarral jár. Szintén a szorongások körébe tartozik a specifi kus fóbia (például pókoktól, kígyóktól, bezártságtól, magasságtól való félelem), a pánikzavar (váratlan szorongás, aminek látszólag nincs oka, tárgya), a kényszeres zavar (kényszergondolatok, kényszercselekvések) és a katasztrófák átélése után jelentkező, hosszan tartó poszttraumás stressz-zavar.

A depressziónak számos fokozata létezik: van epizódszerű, hosszan tartó, valamint olyan, ami már a racionalitásérzéket is rombolja. Tünete általában a hangulatzavar, alvászavar, étvágycsökkenés, fáradékonyság, az öngyilkossági gondolatokkal való foglalkozás, de ritkábban előfordulhat fokozott étvágy vagy ingerlékenység is. A depresszió gyakori probléma az időseknél, de kialakulhat gyermekeknél is. A nők esetében menstruáció előtt, illetve a szoptatás ideje alatt is jelentkezhet – ez utóbbi drámai tünete, hogy az anya nem képes örülni gyermekének, ezáltal a közöttük kialakuló kapcsolat is sérül. A tél közeledte és a napos órák csökkenése ugyancsak hangulatromlást okozhat egyeseknél. Érdekesség, hogy a szezonális depresszióra időnként a fényterápia nyújt hatékony megoldást. 

Az előadásban nagy hangsúlyt kapott, hogy sem a szorongásos zavarok, sem a depresszió nem múlnak el maguktól. Aki ettől szenved, nem képes önmaga megváltoztatni állapotát. Fontos tehát, hogy a szorongásos zavarral vagy depresszióval küzdők hozzájussanak a szakszerű segítséghez, és azt merjék is igénybe venni. Általánosságban elmondható, hogy a leggyakoribb és leghatékonyabb terápiák a fent említett gyógyszeres, illetve pszichoterápiás kezelések, melyeket erre kiképzett pszichiáterek, pszichoterapeuták végeznek megfelelő szakmai protokoll alapján. Szerencsére az említett szolgáltatások az ország egész területén elérhetők, Budapesten pedig az átlagosnál több lehetőség adódik igénybevételükre.

-z-