A Történelmi Vitézi Rend hagyományai

A Vitézi Rend gondolata az ezeréves történelmi múlt alapjára épült, gyökerei visszanyúlnak nemzeti fejlődésünk legrégibb korszakaiba. A vitézi tetteket Magyarország királyai Szent István óta nemességgel és földbirtokkal jutalmazták. Szent István hűbéri rendszerében az adománybirtok célja a katonai szolgálat biztosítása volt, II. Endre megkezdte a kisbirtokos vitézi osztály kialakítását, IV. Béla megerősítette a harcoló hűbéres vitézi elemet. Igen sok érdemes harcost emelt vitézi rangra.

Az Árpádok alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül a hadirendszer, és ezzel párhuzamosan a vitézi osztály is. Rövid háromszáz esztendő alatt kialakult egy közjogi jellegű nemesi rend. IV. Béla már erre az erős nemességre támaszkodhatott az ország felépítésének munkájában. A lovagi szellem már az Anjouk korában nagy tért hódított. Róbert Károly 1326-ban ötven vitézzel megalapította a Szent György lovagrendet, amely a király, a haza és az egyház védelmére alakult.

Zsigmond király 1408-ban alapította a magyar vitézségen alapuló második rendet, a magyar Sárkány rendet. A lovagok fő feladata a lovagi szellem ápolása, a belső viszályok, a pártoskodások elhárítása és a hit védelme volt. A középkor a vitézi magatartást és megjelölést a legelső világi tisztségnek tekintette. Az igazi vitéz az özvegyek és árvák védője és az igazság bajnoka, valamint istenfélő ember volt. A székelység, a szabad hajdúk, a jászok és a kunok hősi magatartásuk alapján különleges kiváltságban részesültek. A katonai és vitézi teljesítménnyel egybekötött földbirtok gondolata a történelem folyamán alakult ki.

Később a vitézi eszme értéke tovább emelkedett történelmünkben, így a Vitézi Rend életre hívása is a magyar történelem alakulásának természetes folytatása. Az első világháború ismét időszerűvé tette a vitézi magatartás jutalmazását, ezért vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó (1920-1944) a hősi magatartás erényére emlékeztetve, a Vitézi Rend (V. R.) megalapításával újjáélesztette a hagyományokat. Olyan egyéneket avattak vitézzé, akik a harctereken és a nemzeti felkelések alatt példaadó, személyes bátorsággal állták meg a helyüket, magas kitüntetésben részesültek, vagy önfeláldozó bátorsággal párosuló kiváló nemzetszolgálatban tűntek ki. Az igénylőket vitézi telekkel is jutalmazták.

Társadalmi állásra és rangra való tekintet nélkül a Vitézi Rend tagjai lehettek mindazok, akik az előírt feltételekkel rendelkeztek. A követelmények, a jogok és kötelességek egyenlők voltak, a rend tagjai egyforma jelvényt viseltek, és ezáltal a Vitézi Rend nemes értelemben demokratikus jelleget is nyert. A rend kerete, a vitézi cím, az avatás és a vitézi telekadományozás, valamint a várományosi jog a régi lovagrendek hű másaként felelevenítette azok hagyományait is.

A szovjet megszállást követően a Vitézi Rend Magyarországon nem működhetett, tevékenységét a kormány 1945-ben betiltotta. A győztes hatalmak Horthy Miklóst tanúként hallgatták ki a nürnbergi perben. Vádat nem emeltek ellene. Sztálin sem. Emigrációs tevékenységéről önként mondott le a "megosztás elkerülése érdekében".

A Vitézi Rend hontalanságában történő újjászervezését 1953-ban vitéz Sónyi Hugó, az NSZK-ban lakó nyugállományú vezérezredes, a honvédség volt főparancsnoka kezdeményezte, akit Horthy 1956. június 18-án megbízott a főkapitány-helyettesi teendők ellátásával, amikor a lengyelek megmozdulása felvetette a magyar forradalom kitörésének lehetőségét. A kormányzónak a forradalmunk leverése után bekövetkezett halála és Sónyi súlyos betegsége s elhalálozása új helyzetet teremtett a hontalanságban élő vitézek előtt. Horthy 1957. januári halála után a Vitézi Rend nyugaton lévő tagjai felkérték az 1921. augusztus 21-én elsőként avatott vitézt, Habsburg József tábornagy királyi herceget, hogy választás céljából hívja össze a nyugaton élő vitézeket.

A Vitézi Rend törvényhozó testületének, a Vitézi Széknek a megválasztását követően a rend újra megkezdte tevékenységét. A Vitézi Szék vitéz Habsburg József tábornagyot választotta meg a rend főkapitányának. Az ő érdeme, hogy a Vitézi Rendet 1962-ben felvették a nemzetközi lovagrendek sorába. A Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Kongreszszus és az annak hatáskörébe tartozó Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága 1962-ben Edinburghban nemzetközileg elismerte a Vitézi Rendet, és hivatalos kiadványában, a Register of Orders of Chivalryben 1964-ben ezt kihirdette. Hivatalos elnevezése: The Knightly Order of Vitéz (A Vitézek Lovagrendje). Jogforrásul, illetve legfőbb védnökéül a magyar Szent Koronát ismerte el. Így a Vitézi Rend nemcsak magyar, hanem nemzetközi vonatkozásban is új, jelentős fejlődésen ment keresztül.

A Vitézi Szék 1983. szeptember 17-én - a Vitézi Rend eredeti jellegének megtartása mellett - nemzetvédelmi tagozatot létesített. Ebbe a tagozatba kívánta felvenni mind a hazánkban, mind a külföldön élő magyarság kiváló, a nemzet szempontjából értékes személyiségeit, akik a rendért is értékes munkát végeztek.

A szovjet katonai jelenlét megszűnésével helyreállt hazánk függetlensége, így négy és fél évtizedes kényszerű szünetelés után lehetőség nyílt arra, hogy a Vitézi Rend itthon is megkezdhesse működését. Ennek során ismertté vált, hogy az alkotmány által biztosított egyesülési szabadságot részletesen szabályozó 1989-es második törvény keretei között a Vitézi Rend társadalmi szervezetként működik.

A Történelmi Vitézi Rend területi csoportja a XII. kerületben, a Hegyvidéken is jelen van. A szervezet célja, hogy helyi szinten is képviselje és közvetítse az olyan tradicionális értékeket, mint a magyar nemzethez, a magyar hazához való hűség, a nemzeti érzés, a magyarságtudat, az erkölcsös életszemlélet, az európai szellem erősítése. A fenti célkitűzések megújításával, és természetesen megőrzésével, az ország jelentős szellemi-morális erőforrásokkal gyarapodhat.