Utak kialakítása

Kertjeink általában kicsik ahhoz, hogy valódi utak vezessenek bennük, mégis fontos, hogy a garázst, a tavat vagy a bejárati kaput minden évszakban száraz lábbal közelíthessük meg. Nagyobb kertekben a sétálóutaknak is van létjogosultsága, ahol a cél nem a praktikum, hanem a zöld környezet élvezete. Természetesen a zöld felületeket csak akkor érdemes utakkal tagolni, ha gyakran járunk kötött útvonalon. Más esetben a gyep sem sínyli meg a taposást.

A legtöbb kerti út, még manapság is, betonjárda. Az ilyen építmények előnye az időtállóság, hátránya a csekély esztétikai érték. Építésénél – mint minden út esetében – fontos, hogy személyenként 60 centiméter szélességet tervezzünk. Kertekben ritkán válik szükségessé két személy kényelmes egymás mellett haladását biztosító, azaz 120 centinél szélesebb út építése.

Az utat mindig a környező talaj szintjének megfelelően kell elkészíteni. A terepszintnél mélyebb úton megáll a víz, és pocsolyák alakulnak ki. A magasabbnál pedig – különösen a néhány centiméternél nagyobb különbség esetén – könnyen megbotolhat a peremben az útra fellépő. A betonutaknál az enyhe bakhát kialakítása is segíti a víz lefolyását és a gyors száradást.

A manapság gyakori, egyre változatosabb szín- és formagazdagságban kapható térkövek tökéletesen megfelelnek kerti utak építésére. Kis terhelés esetén homokágyba fektethetők a kövek, így elfolyik közöttük az esővíz, ezért gyorsan szárad a felületük. A speciális koptatórétegeknek köszönhetően az újabb és újabb fajták felülete egyre ellenállóbb. A boltokban kapható rengeteg változat közül a már régóta használtakat érdemes előnyben részesíteni. A házilag készített kövek gyakran szétfagynak és elvesztik színüket, fedőrétegüket.

A kövek lerakásánál a homokágy gondos előkészítése a legfontosabb. A tömör és egyenes alapra a kövek könnyen felrakhatók. Érdemes stabil szegélyről gondoskodni az utak mentén, mert ha az út szélét éri a terhelés, a szélső kövek gyorsan elmozdulnak. A stabilitás szempontjából keskeny utak esetén jobb a köveket kötésben elhelyezni, és a sorokat az út hosszával merőlegesen kialakítani. Így elkerülhetők a folyamatosan nyíló, feltűnő fúgák, amelyek látványosan hirdetik a hányaveti megoldást.

Kerti utakat a legkülönfélébb anyagokból lehet létrehozni. Korábban a salakos vagy murvával felszórt volt az elterjedt, amelyeknél állandó problémát okoztak a szegélyeken átjutó kavicsok. A zöld gyepen éktelenkedő fehér kő nemcsak feltűnő, de a gyep ápolását is nehezíti. Ráadásul az út karbantartása és fehérségének megőrzése is nehezebb, mint a szilárd burkolat esetén.

Napjainkban terjedőben vannak az impregnált fa burkolatok. Ezek a hajópadlószerű járdák uszodák körül, teraszok mentén használatosak elsősorban, de elemeiből utak is építhetők. Szépek és tartósak csak a legjobb minőségű anyagból készített megoldások lehetnek, mert a kert időjárásnak kitett részein a fa részek gyorsan korhadnak. A faburkolat speciális fajtája a függőleges tengelyű hengerfából épített út, amely természetes hatást kelt a kertben. Az egymás mellé – azonos szintre – rakott keményfa korongok jól harmonizálnak a kert növényeivel.

Ahol nincs szükség valódi utakra, de szeretnénk megóvni a gyepet a folyamatos taposástól, ott jó szolgálatot tesznek a tipegőkövek. Az egymástól lépésnyi távolságra elhelyezett köveken kényelmesen lehet járni, a gyep öntözése után is. A tapasztalatok szerint a kövek közepének 60 centiméteres távolságban kell lenniük egymástól, hogy a járás természetes lehessen a tipegőn. Legalább cipőnyi méretű kövek szükségesek. A természetes vagy térkövekből kialakított tipegősor szabadon követheti a terep és a kerti növények által megszabott adottságokat, és könnyed hullámvonalakat képezhet a kertben. Ezekkel a szabadon ívelő vonalakkal oldható az épített kerti elemekre gyakran jellemző merevség. A tipegő képletesen is átmenetet biztosít a természetes és az épített környezet jellegzetességei között.

Barta István