Vadasparki mesék

Újév napja van, Gyula bá', a nyugalmazott erdőkerülő és a hatéves ikerpár, Kari és Vali a Budakeszi Vadaspark kifutói között tapossák a frissen hullott havat. A vaddisznókarámban cinóbervörös macska nyalogatja magát, teljes nyugalomban. Olykor egykedvűen a körberohangáló vaddisznókra pillant, aztán, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, folytatja a reggeli mosakodást. A karám lakói nagy ívben elkerülik a macskát. Gyula bá' megtorpan a kerítésnél.

- Látjátok, mennyire tiszteletben tartják ezek a félelmetes agyarú vadak azt a vörös kandúrt?

- Félnek a vaddisznók ettől az édes kiscicától? - hitetlenkedik Vali.

- De hát egy vaddisznó százszor erősebb, mint egy macska... - fejezi be nővére gondolatmenetét Kari.

- Így igaz. Kocor, a hordavezér kandisznó egyetlen harapással elintézhetné a betolakodót. De nem teszi. Vajon miért nem? - kérdezhetnétek. A válasz egyszerű. Akit magatok előtt láttok, az a Vadasparkszerte híres és félelmetes Dirrdurr Kandúr. Ám ennek a névnek története van.

Dirr-durr Kandúr egy közeli erdészlakban látta meg a világot, s a neve persze akkor még nem volt Dirr-durr Kandúr. A termetes erdészné szobacicára vágyott, és az újszülött kölyköt egyszerűen Cilának keresztelte. Napközben selyempárnán altatta, esténként az ölében simogatta, miközben a televíziót nézte. Jó dolga volt Cilának, sőt túl jó dolga, így csakhamar unatkozni kezdett. Egy alkalommal, amikor a kövér erdészné ebéd utáni szépségálmát aludta, kiszökött a fürdőszoba ablakán, az udvarba. Rettenetesen izgalmas dolgokat látott. Megismerkedett a kertben álló fákkal, a rajtuk csiripelő verebekkel és cinkékkel, felfedezte a fű és a bokrok világát, és nemsokára vidáman kergette a szöcskéket és tücsköket a ház körül. Csupán akkor iramodott vissza a fürdőszoba ablaka alá, menekülésre készen, amikor idegen kutya vagy ember bukkant fel a környéken.

Cila egy délután a háztetőn kószált, amikor ismeretlen állathangokat hallott. A kerítésen túl furcsa épületeket, fészereket pillantott meg. Ekkor döbbent rá, hogy az erdészlak kertjén túl is van élet a világban. Talált egy lyukat a kerítésen, átkocogott egy keskeny erdősávon, s a Vadasparkban találta magát. Ide-oda kúszva, egyegy biztonságosnak látszó fatörzs mögül kukucskálva figyelte a furcsábbnál is furcsább állatokat.

Ezentúl alig várta, hogy az erdészné délutánonként visszavonuljon a hálószobába. E szabad órákat a Vadasparkban töltötte. Napról napra bátrabb lett. A kerítések résein bemerészkedett a kifutókba, hogy közelebbről szemügyre vehesse az ott tartózkodó állatokat. Olyan ügyességre tett szert, hogy a tetőkön keresztül még a menyét-, madár- és rókaházakba is bejutott. Csak egy probléma volt: senki sem fogadta a barátságába. Sőt. Nemcsak Rongyos bölény követelte toporzékolva, hogy azonnal hagyja el a háza táját, hanem még Süni is feléje iramodott előreszegezett tüskéivel, hogy megvédelmezze falevelekkel kibélelt vackát. A hollókról nem is beszélve! Szálanként tépdesték fejbúbjáról a szőrt, amíg menekülésre nem fogta.

Cila cica csalódott volt. Már-már beletörődött, hogy csak a kifutók közötti utakról csodálhatja a park lakóit, amikor tavaly, Újév napján különös esemény történt.

Cila gazdája, az erdész hiú ember volt. Mielőtt munkába indult, nehéz súlyzókkal tornászott. Gyönyörködve nézegette magát a fürdőszoba nagytükrében. Titokzatos tápszereket kevert ki, melyekkel az izmait növesztette. Kopaszodó fejbúbjára hajnövesztő balzsamokat kenegetett. Ezen a napon még annál is nagyobb gonddal készült ápolni magát. Kétszer annyi izomnövesztő pürét nyomott a tálkába, és kétszer annyi hajnövesztőt öntött ki a tégelybe, mint máskor.

Mielőtt használta volna bármelyiket, telefonhoz hívták. Cila, akit már réges-régen izgattak az illatok, felugrott a mosdóra, és belekóstolt a készítményekbe. Nagyon ízlettek neki! Felfalta az egészet. Hirtelen a fürdőszoba zsugorodni kezdett körülötte. Belenézett a tükörbe - egy szörny nézett vissza rá! Megijedt. Utolsó pillanatban ugrott ki a kertbe. Picivel később már nem fért volna keresztül az ablakon. Mert, ugye, sejtitek, nem a fürdőszoba ment össze, hanem ő kezdett nőni. Mire a kert aljába ért, akkora volt, mint egy borjú, vörös szőre a földig csüngött. Amikor izgalmában felnyivákolt, rettentő hörgés hagyta el a torkát, s tigrisagyarak villantak fel a szájában.

De Cila mit sem tudott erről. Mivel nem ismert magára a tükörben, úgy hitte, a soha nem látott szörnyeteg őt üldözi. Egyetlen lendülettel vetette át magát az erdészlak kerítésén, és az erdőn keresztül a Vadaspark felé iramodott. Gondolta, menedéket kér valamelyik állattól. Az ám, csakhogy mindenki menekült az útjából! Még a mogorva Rongyos bölény is egy távoli sarokba ügetett párjával. Vulpi, a róka fejest ugrott titkos alagútjába, Badgár és Meli, a borzházaspár magukra rántották homokváruk kapuját, és az amúgy mindenkivel barátságos Bamba, a Kajla őzgida is belefúrta magát egy szénaboglyába. Kocor, a vadkan visítva vágtatott a Moslékház fedele alá, s birkaként bújt össze remegő népével.

Cila cica mindebből semmit sem értett. Csak annyit észlelt, hogy az állatok sokkal kisebbek lettek, és mind fél valamitől. Lehet, hogy ők is látták a szörnyet, azért menekülnek? - villant át az agyán. Ettől a gondolattól még jobban megijedt. Esetlenül ugrándozott ketrecről ketrecre, kifutóból kifutóba, útjában mindent felborított, leszakított, s betört jó néhány ablakot. Akarata ellenére Szilveszter napján terror alatt tartotta a Vadasparkot.

Éjfélkor a félelemtől reszkető állatok kupaktanácsot tartottak, mitévők legyenek. Ekkor kapta Cila cica új nevét: Dirr-durr Kandúr. A legtöbben egy csapdára szavaztak. "Valahogy be kellene csalni Elk elhagyott házába, és rázárni az ajtót", dörmögte Rongyos bölény. Eközben a felriasztott gondozók lámpákkal, botokkal felfegyverkezve követték a hóban a hatalmas lábnyomokat. A macska nem tehetett mást, hazafelé indult.

Az erdészlakban javában állt az újévi bál. A kövér erdészné, aki éppen akkor lépett ki a konyhából, amikor Dirr-durr Kandúr a fürdőszobába próbált besurranni, visítva rohant a táncoló vendégsereg közé: "Szörnyeteg! Egy tigris van a fürdőszobánkban!"

Fél tucat vadász szórakozott a társaságban. Kocsiba ültek, és elhajtottak fegyverekért. Hasadt a hajnal, mire visszatértek. Kezeikben puskával körülvették a házat. Dirr-durr Kandúr hallotta az emberek közeledtét, tudta, hogy szorul a hurok körülötte. Ijedtségénél csak az éhsége volt nagyobb. A furcsa események kezdetétől egy falatot sem evett. A mosógép tetején, egy befőttesüvegben ínycsiklandozó édességet talált. Kinyalta az egészet. A kotyvalék az erdészné fogyasztószere volt! A falak, a mosdó, a kád és a mosógép rohamosan nőni kezdett Dirr-durr Kandúr körül. Rémülten a sarokba kuporodott, és el volt készülve a legrosszabbra. De semmi sem történt. Csupán annyi, hogy minden visszaállt a régi, megszokott méretére.

Dirr-durr Kandúr megnyugodott. Mire a vadászok felrántották a fürdőszoba ajtaját, egy békésen mosakodó kiscicát találtak a mosdó alatt. Az erdészné terjedelmes keblére kapta elveszettnek hitt Ciláját, a vadászok leeresztették fegyvereiket, és vad hahotában törtek ki. Csupán a ház ura, a hiú erdész maradt komoly. Értetlen arccal, felváltva méregette jól ismert macskáját és a fürdőszoba padlóján hagyott, sáros, kéttenyérnyi lábnyomokat. Jól kifejlett tigris mancsának a lenyomatai voltak!

Az emberek soha nem jöttek rá, mi történt valójában Újév napján a Vadaspark körül. Csupán a bölcs állatok sejtenek öszszefüggést az ártatlannak látszó vörös macska és a pánikot okozó szörnyeteg, Dirr-durr Kandúr között. Ezért - biztos, ami biztos - tiszteletben tartják Cila cicát a mai napig is, hiszen nem tudni soha, mit hoz a jövő...

A vörös macska a vaddisznók kifutójában feláll, kéjesen nyújtózkodik, majd kényes léptekkel elindul az ikrek felé. Kocor és hordája tisztességes távolságból követi őt. Amint a macska átbújik a kerítés rúdjai között, a vaddisznók megkönnyebbülten veszik újra birtokukba a terepet. Kocor a kerítéshez kocog, és a rácsra nyomja az orrát.

- Cila cica... - guggol le Vali a macskához, és cirógatni kezdi a tarkóját. Az állat a hátára fordul, s lábait széttárva várja, hogy a kislány megvakarja a hasát.

- Dirr-durr Kandúr... - guggol melléjük Kari, és férfi asan kezet fog a macska egyik mellső praclijával. Az félrefordítja a fejét, tekintetét Kocorra emeli. Szembogara néhány pillanatra összeszűkül, akár a zsákmányát felmérő tigrisé.

Kocor hátrahőköl, és fejét lóbázva arrébb somfordál. A macska unottan ásít egyet, behunyja a szemét, s átadja magát a hasvakargatás gyönyörűségének...

(Somo)