Zárt kapuk mögött

Franciaországból indult útjára 1984-ben az a mára Európán is túlnyúló kezdeményezés, miszerint minden esztendőben egy adott időpontban láthatóvá teszik azokat a műemlékeket, amelyekbe máskor nem, vagy csak részlegesen lehet bejutni. Idén szeptember 15-én és 16-án 48 ország vett részt a világméretű programsorozatban. Hazánkban 650 épületet és 200 sétaútvonalat nyitottak meg az érdeklődők előtt, és természetesen a XII. kerület sem maradhatott ki a sorból.
Zárt kapuk mögött
A kertben rejtélyes sír található
Szűkebb pátriánkban a Városmajori Jézus Szíve Plébániát, a Jókai Klubot, a Bajor Gizi Színészmúzeumot, a Kiss János altábornagy utcai Medgyaszay-házat, a fogaskerekű városmajori végállomását, a KFKI területén lévő kutatóreaktort, valamint a Rendőrtiszti Főiskolát lehetett bebarangolni – mi ez utóbbiban jártunk.

A Széchenyi-hegy tetején, a Farkasvölgyi úton található komplexumot, a kivételes alkalmakat leszámítva, elzárják a kíváncsi szemek elől. Kívülről nem látni azt a két épületet sem, amelyek műemléki szempontból a legértékesebbek. A kisebbik – és sajnos rosszabb állapotban lévő – villa tulajdonosa hajdan a fogaskerekű vasút tervezője és építője, Cathry Szaléz volt. A neves svájci mérnök halála után, 1901-ben a család eladta a parkkal körülvett ingatlant az Isteni Szeretet Leányai Rendnek, amely az első években több szomszédos telket felvásárolt, így a terület nagysága 24 hold lett.

Zárt kapuk mögött
A díszterem valaha kápolna volt

Mivel az általuk Szent Józseflaknak nevezett Cathry-villa szűknek bizonyult számukra, Morvay M. Valéria tartományfőnök javaslatára, Kiss József tervei szerint 1924-ben elkezdtek építeni egy lényegesen nagyobb rendházat. Abban az időben igencsak embert próbáló feladat lehetett a Széchenyi-hegy tetejének sziklás talajába egyáltalán az alapot kiásni. További nehézséget jelentett az anyagok feljuttatása, amihez a fogaskerekű vasút teherszállító különjáratai nyújtottak komoly segítséget.

A négyszintes épületet végül 1926 decemberében vehették birtokba. A napjainkban is létező Isteni Szeretet Leányai Rend az államosításig élhette itt nyugodt, dolgos hétköznapjait. A nővérek igyekeztek maguknak előállítani mindent. Baromfit, nyulat, kecskét, sertést neveltek, valamint jól megművelt konyhakertet tartottak fenn. Számos gyümölcsfát is ültettek. 1949-ben aztán a rendet kitelepítették, a terület az Államvédelmi Hatóságé lett. 1957-ben került ide a Rendőrtiszti Akadémia, majd 1970 óta működik itt a Rendőrtiszti Főiskola.

Zárt kapuk mögött
A Farkasréti temető felülnézetben

A szeptember 15–16-i hétvégén értő kalauzolással vezették végig az érdeklődőket a főépület folyosóin, valamint a jelenleg díszteremnek használt hajdani kápolnán, amelynek falain a freskók sajnos máig lemeszelt állapotban vannak. Mint megtudtuk, tavaly sikerült befejezni a műemlék jellegű épület felújítását, a falfestmények láthatóvá tételére és restaurálására azonban nem jutott pénz.

A hatalmas, ősfás park sarkában egy sír áll. Bár felirat nincs rajta, állítólag a második világháborúban itt elesett apácák, valamint a környékbeli harcok áldozatai nyugszanak a hantok alatt. A sportpálya mellől feltárult a gyönyörű panoráma, valamint a napjainkban a Tanulmányi Hivatal céljaira használt, enyhén málló vakolatú, szintén műemlék jellegű Cathry-villa.

Zárt kapuk mögött
A hajdani rendházat tavaly újították fel

A nap végére kiderült: a kívülről kerítésekkel, őrséggel körbezárt, kissé félelmetesnek ható Rendőrtiszti Főiskola egyáltalán nem barátságtalan intézmény. Sőt, amint e kellemes hétvégi program, valamint a főépületben található emlékszoba kiállítása igazolja, az itt dolgozók és tanulók büszkék az elődök által megalapozott múltra, amelyet a kapuk kinyitásával időnként szívesen megosztanak a főváros közönségével is.

Janzsó Tamás