Budai Oktatási Napok: a reneszánsz és a mai valóság

Az idei oktatási napok újdonsága az volt, hogy bemutatkozási lehetőséget teremtett a kerületi iskolák diákjainak és tanárainak – hangsúlyozta Szontagh Kinga, a Commitment Pedagógiai Intézet Budai Módszertani Központ igazgatója. Gilicze Zoltán igazgatóhelyettes azt emelte ki, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan a nyolcadik alkalommal megrendezett esemény ezúttal is „túlnőtte” a kerület határait. A hegyvidéki intézmények mellett II. és XIV. kerületi óvodák és iskolák tartottak bemutató foglalkozásokat, míg a plenáris ülés előadóinak veszprémi és debreceni szaktekintélyeket sikerült megnyerni. Budai Éva, a Városmajori Gimnázium tanára vezetésével négy kerületi iskola SÖR, azaz Shakespeare Összes Röviden színházi előadása szórakoztatta az ülés résztvevőit.

Az oktatási szféra kilátásairól beszélt Pokorni Zoltán. A polgármester szerint rövid távon nem várható pozitív változás, annak ellenére, hogy egészen a legutóbbi időkig esély mutatkozott az előrelépésre. Mint mondta, a kormány hangzatos oktatáspolitikai ígéreteiből egyelőre semmi nem valósult meg. Szó volt életpályamodellről, a pályakezdők bérkorrekciójáról, a nemzetközi válságra hivatkozva azonban visszavonták a költségvetést és vele az oktatást érintő reformokat.

A kerületi iskolák drámacsoportjainak előadásában Shakespeare műveiből kaptak ízelítőt a vendégek

A magyar társadalom számára azonban a gazdasági problémáknál is nagyobb gondot jelent a természetes emberi közösségek hiánya és az ebből adódó, egyre riasztóbb méreteket öltő elmagányosodás – jelentette ki Pokorni. „Alig lett vége a minden ízében elidegenítő Kádár-korszaknak, ránk tört a plázák kiüresedő világa” – mondta. Megdöbbentő adat, hogy a magyar gyerekek naponta 205 percet töltenek a tévé előtt, ami toronymagasan a legtöbb Európában – emlékeztetett a polgármester. Azt látjuk, hogy a ma gyermekei a televízió által közvetített virtuális világban élnek, kívül az emberi közösségeken. Hogy ez ne így legyen, olyan óvodákra és iskolákra van szükség, amelyek képesek a szülőket is bevonva minél több társas programot szervezni – jelentette ki a kerület első embere. „Mások megbecsülését a szolidaritás élményét, azt, hogy egymás nélkül nem létezhetünk, csak közösségben élhetjük meg” – emelte ki.

Pokorni Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy az iskolakörzetek megszüntetése óta az egy osztályba járók többé nem szomszédjai egymásnak. A gyerekek a város különböző pontjairól érkeznek, ezért különösen nehéz fenntartani az iskolán kívüli kapcsolatokat. Minél több közös programot kell szervezni az intézményekben, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen tenni valamit együtt, egymásért. „Az egész magyar társadalom és mindnyájunk jövője érdekében közösségeket kell alkotnunk, hogy ne együttműködésre képtelen fiatalok alkossák a nemzetet” – hangsúlyozta a polgármester.

Szarka László, a veszprémi Vetési Albert Gimnázium igazgatója a reneszánsz korba invitálta a jelenlévőket. A felvilágosodást megelőző új világképről beszélt, ami Itáliában már a 14. században jelen volt, miközben Európa más részeit a középkori gondolkodás és kultúra határozta meg. A reneszánsz ember visszanyúlt az antik mesterekhez, a görög és római tudományok újrafelfedezése jelentette a korszak szellemi alapját. Ebben a kulturális közegben lépett trónra Mátyás, és hozta létre udvarát, ahol reneszánsz gondolkodókkal vette körül magát. A veszprémi iskola diákjai zenében és prózában is felelevenítették a reneszánsz idők hangulatát.

Az óvodások és az általános iskolások nevelésének pszichológiai szempontjairól, illetve az oktatás jelenkori állapotáról tartott előadást Molnár Péter. A debreceni egyetemi professzor a pedagógiát olyan hajóhoz hasonlította, amit úgy kell újjáépíteni, hogy közben a vízen maradjon. Ehhez azonban nem a vágyott, hanem a valóságos jellemzőket kell figyelembe venni. Az oktatás kérdéskörét csak szent alázattal lehet megközelíteni, nem a gazdaság oldaláról, hanem mindig a szakma irányából.

A professzor szerint a pedagógusnak figyelembe kell vennie a híresen rossz magyar lelkiállapotot. A kimerültség, az életcélok hiánya nemcsak a szülők, hanem a tanárok körében is jellemző. A munkanélküliség rányomja a bélyegét a korai szocializációra, a gyerek nem látja munkába menni a szüleit, így téves mintát akar majd követni. Ebben a helyzetben különösen nagy felelősség hárul az óvodai és általános iskolai nevelésre. Az intézmények feladatai közé tartozik, hogy felismerjék a gyerekek lelki szükségleteit, amiben nagy szerepet kap a játék. Molnár Péter kiemelte: éppen a játék, a kreativitás a legjobb „fegyver” a kiüresedés ellen.

MM