Detre Diána Peking után Londont is kinézte magának

Detre Diána egy Magyarországon nem túl ismert sportágban, a szörfözésben szerzett olimpiai kvótát, így ő is biztos résztvevője a pekingi ötkarikás játékoknak. Diána két dologban reménykedik: gyenge széljárásban és minimum a tizenötödik-huszadik helyek valamelyikének megszerzésében.

Többféle „felállás” létezik az úgynevezett sportcsaládokban. A házastársak (például a vízilabdázó Gyarmati Dezső és az úszó Székely Éva, az öttusázó Balczó András és a tornász Császár Mónika), illetve a szülők–gyerekek (a kardforgató Gerevich Aladár és Pál, az ugyancsak kardzseni Kovács Pál és fi ai, Attila és Tamás, vagy a kalapácsvető Németh Imre és fia) mellett a testvérek között is találunk kiemelkedő hazai neveket: a vízilabdázó Konrád János és Ferenc, az úszó Novák Éva és Ilonka, az öttusázó Török Ferenc és Ottó, vagy a kézilabdázó Vass Sándor és Károly is a magyar sport hírnevét öregbítette eredményeivel.

Detre Diána
Detre Diána az év szörfözője díjjal
A testvérek között említhető Detre Szabolcs és Detre Zsolt is. Az 1980-as, moszkvai olimpián repülő hollandiban harmadik helyen végzett ikertestvérek egyikének, Szabolcsnak a lánya révén tovább nő a család súlya a sporthierarchiában. Detre Diána ugyanis ez év januárjában Új-Zélandon szörfözésben kvótát szerzett, így már biztos részvevője a pekingi nyári olimpiai játékoknak – illetve a kínai fővárostól mintegy nyolcszáz kilométernyire lévő Qingdao városának térségében esedékes szörfvetélkedésnek. A sportágában szinte gyermeknek számító Diánával Konkoly-Thege Miklós úti lakásukban beszélgettünk.

– Valóban fiatal vagyok még ebben a mezőnyben – mondja Diána –, hiszen a januári világbajnokságon az első két helyet negyvenhez közel járó hölgyek szerezték meg. A világbajnok egy harminckilenc éves olasz versenyző lett, és a mögötte második, kétgyermekes új-zélandi családanya is harmincnyolc esztendős már. Így én a huszonnégy évemmel még szinte kezdőnek mondhatom magam.

Ez azt jelenti egyúttal, hogy messze még a vége a pályafutásának.
– Bőven érzek magamban fejlődési lehetőséget! Miután Athénba csak majdnem sikerült kijutnom, így az idei az első ötkarikás fellépésem lesz. Ha nem jön közbe valami dráma, úgy gondolom, Londonban egyértelműen jobb lehetek, mint az idei olimpián leszek. Tehát a célom kiharcolni a második olimpiai szereplés jogát is!

Miként került a sportág vonzásába?
– Vitorlás társaságban nőttem fel, akikhez mindig is közel álltak a szörfözők. Pontosan emlékszem a részletekre: miután számos sportágat – ritmikus sportgimnasztikát, kosárlabdát, sífutást – kipróbáltam, 1999-ben álltam rá először a szörfdeszkára. Szerencsés időben kezdtem, ugyanis akkoriban többen űzték ezt a sportágat viszonylag magas szinten. Gyakran előfordult, hogy beültünk egy mikrobuszba, és már indultunk is valamelyik versenyre. Bennem megvolt az affinitás, sokat ellestem másoktól, rendszeresen kaptam tanácsokat. Egyébként az első, már erősen szezon végi próbálkozásaimat követően néhány héttel volt Almádiban egy verseny, amelyre engem is beneveztek. Mindez a Kenese Marina Port sportkör védnöksége alatt történt, ennek a klubnak a színeiben versenyzek mind a mai napig. Aztán az athéni olimpia évében, 2004-ben megnyertem az országos bajnokságot, de a válogatón alulmaradtam Győrbíró Líviával szemben. Persze ez az eredmény sem véletlen: az év elején ugyanis többedmagammal három hónapot töltöttem Sydneyben, ahol sokat fejlődtem. A válogatón azután nem voltam elég taktikus, több hibát is vétettem, de nem is baj, hogy így történt.

Mi változott azóta? Mennyivel tartja magát most jobbnak a négy évvel ezelőtti önmagához képest?
– Sok edzőtáborban és versenyen vettem részt. Jobban érzem a különbségeket, miként kell versenyezni kis szélben, és miként a viharos hullámokon. Nekem egyébként a gyenge szél jobban kedvez, mint amikor például tizenöt csomó feletti szélerőben kell helytállnom.

Mennyiben befolyásolhatja a deszka haladását maga a versenyző?
– Jelentős mértékben, hiszen szörfben szabad a pumpálás, amivel gyorsabb haladásra ösztökélhetjük a szörfünket. Egyébként a 2004-ben történt változtatások alapvetően kedvezőknek mondhatók. Az addigi Mistral deszkák helyett át kellett állni a Neilpryde típusúakra, ami a számomra jobban fekvő technikát követel.

A pumpáláshoz nyilván nem csekély fizikai erőre is szüksége van.
– Ezért is kezdtem intenzív erősítő munkába február elejétől. Felkértem Ficsor Lászlót, az evezősszövetség utánpótlás-kapitányát egy kondíciójavító program összeállítására, amelyben az úszás, a futás és a súlyemelés mellett az evezősök téli erősítő berendezése, az ergométer is komoly szerepet kap. Ficsor az első edzésen mindjárt egyórás „ergózást” rendelt el, hogy lássa: hol is tartok fizikailag. A Sportkórházban elvégzett vizsgálatok alapján kiderült, egy-két kilót ledobhatok – én ezt a plusznak ítélt súlyt inkább átdolgozom izomba… A százhetven centis magasságomhoz a pillanatnyi ötvennégy kilót rendben lévőnek tartom.

Detre Diána
Lendületben

Az olimpiáig már nem kell izgulnia, hiszen biztosított a részvétele.
– Azért augusztusig még rengeteg a tennivalóm! Az előkészületekben, az edzőtáborok és a versenyek megszervezésében alapvetően magamra vagyok utalva. Szerencsére az immár negyedik olimpiájára készülő szörföző, Gádorfalvi Áron is sokat segít, s természetesen a telefon, a fax és az e-mail nyújtotta lehetőségeket is alaposan ki kell használnom. Mivel gyakorlatilag mindenkit ismerek a nemzetközi élmezőnyben, így a baráti kapcsolataim révén sok mindent el tudok intézni. Én szervezem az edzőtáboraimat és a versenyeket egyaránt, ami nem kis idegmunkával jár.

Hol edz a legszívesebben?
– Cadiz és Palma de Mallorca térségében mindig jó szelek fújnak, de talán még ezeknél is jobb az Észak-olaszországi Garda-tavon. Sajnos, idén „kellemetlen” vizekre is el kell mennem, ilyen például a franciaországi Brest környéke, ahol előbb edzőtáborozni fogok, majd ott rendezik az idei Európa-bajnokságot.

Kínában milyen viszonyokra számít?
– Ott szinte mindig igen gyenge a szél, ami a számomra, mint említettem, kedvező lehet. Júniusban mindenesetre három hetet ott is eltöltök, és ezek a tapasztalatok remélhetőleg sokat érnek majd az olimpián, ahol a huszonnyolc induló között reálisan a tizenötödik-huszadik helyek egyikére számíthatok.

Jocha Károly