Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Férj és feleség a Rómeó és Júliában

A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon augusztus 15-én mutatják be Gounod Rómeó és Júliáját. A klasszikus operát, prózát és táncot ötvöző különleges előadásban a címszerepeket két fiatal operaénekes alakítja, akik az életben is egy párt alkotnak. A darab Rómeója, Brickner Szabolcs a XII. kerületben kezdte zenei tanulmányait. Az énekes a sikereihez vezető útról mesélt, külön kiemelve első zeneiskolai tanárainak nagyszerű munkáját.
Brickner Szabolcs (jobbra) és felesége, Hajnóczy Júlia
Brickner Szabolcs (jobbra) és felesége, Hajnóczy Júlia
(középen Kolovratnik Krisztián Tybalt szerepében)

Huszonnyolc évesen kimagasló hazai és nemzetközi eredményeket tudhat maga mögött – mióta foglalkozik zenével?
– Családomban nincsenek zenészek, senki nem erőltette, hogy zenét tanuljak. Viszont két-három éves koromtól kezdve – amikor egy pianínót kapott a család ajándékba – ellenállhatatlan késztetést éreztem a muzsikálásra. Kisgyerekként még csak lábujjhegyre állva nyomogattam a billentyűket, de hatévesen már zeneiskolában ismerkedtem a hangszerrel. Mivel a kerületi Arany János Általános Iskolába jártam, a zongorát és a szolfézst is itt kezdtem. Kiváló pedagógusokhoz kerültem: zongorázni Gasparics Máriától, zeneelméletet Potyókné Sánta Mártától tanultam. Később a Kiss János altábornagy utcai iskolába jártam szolfézsra, ahol ugyancsak egy fantasztikus pedagógus, Tőkés Tünde tartott órákat. Amikor zongoráról klarinétra váltottam, a kerületi zeneiskolából Gyulai Endre lett a tanárom, aki aztán a Zeneművészeti Szakközépiskolában is tanított. Sokat köszönhetek a tanár úrnak, hogy igazi muzsikussá válhattam.

Hosszú éveken át klarinétozni tanult, hogyan lépett mégis énekesi pályára?
– Az énekléshez a Zeneművészeti Szakközépiskolában, a „Konzi” kórusában kerültem közel, de csak tizennyolc évesen kezdtem el komolyabban foglalkozni a szólóénekléssel. A Zeneakadémiára klarinétosként vettek fel, de időközben az énekesképzésre is jelentkeztem, így végül 2002-ben klarinétművész-tanári, 2006-ban pedig énekművész-tanári diplomát is szereztem. 2006-tól az augsburgi Hochschule für Musik posztgraduális képzésén fejleszthettem tovább énektudásomat – ezt most fejezem be –, illetve részt vettem számos világhírű énekes, többek között Robert Holl, Hamari Júlia, Renata Scotto, Nicolai Gedda mesterkurzusán is. A Nemzeti Filharmonikusokkal 2004 nyarán Martonvásáron léptem fel először a IX. szimfónia egyik szólistájaként. Azóta számos neves társulattal koncertezhettem. A legutóbbi szezonban az Operaház színpadán a Szerelmi bájital (Nemorino) és A varázsfuvola (Tamino) egy-egy szerepében találkozhattam a közönséggel.

Májusban a nemzetközileg elismert, belgiumi Erzsébet királyné versenyen – elsőként a magyar művészek között – a legjobb énekesnek járó fődíjat vehette át. Sok felkérést kapott a győzelem után?
– A pályakezdő művészeket felvonultató belgiumi verseny rangját és magas színvonalát bizonyítja, hogy sikerem hírére sokan érdeklődtek utánam – Belgiumtól Hollandián át Libanonig számos külföldi koncertre meghívást kaptam. Itthon, az Operaházban valószínűleg Leszkijt fogom énekelni Csajkovszkij Anyeginjából, illetve egy kisebb szerepet alakítok Beethoven Fideliójában. A felkérések között egyébként nemcsak lehet, kell is válogatnom; úgy érzem, csak azt szabad elvállalnom, ami illik a személyiségemhez és a hangomhoz, és beleillik a repertoáromba.

Mely stílus áll önhöz a legközelebb? Van példaképe a nagy énekesek között?
– Legjobban az olasz és francia romantikus szerzők műveit szeretem, ezekből is azokat a szerepeket, melyek kifejezetten fiatal tenorokra íródtak. Az énekesek közül egyetlen példaképet nem tudnék kiemelni, viszont minden műfajban megvannak a kedvenceim: a francia operákban Nicolai Gedda, az olasz művekben Luciano Pavarotti, a hősi szerepekben Mario del Monaco, vagy a líraiakban Jussi Björling.

A szintén operaénekes feleségének, Hajnóczy Júliának is hasonló az érdeklődése?
– Nagyjából hasonló, de ő a Mozart- és barokk szerepeket is kiválóan megoldja.

Keresték a lehetőségét annak, hogy egyszer együtt szerepelhessenek?
– Szabó-Sípos Máténak, az előadás karmesterének köszönhetjük, hogy augusztus tizenötödikén a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon együtt alakíthatjuk Rómeót és Júliát. Pályánk elején ez a lehetőség nagy ajándékot jelent számunkra. Remélem, a későbbiekben is fantáziát lát majd egyegy rendező abban, hogy mi az életben is párt alkotunk, mert ez, úgy gondolom, segít abban, hogy őszintén, hitelesen tudjunk a színpadon egy szerelmespárt eljátszani.

Lát párhuzamot a mostani szerepe és a magánélete közt?
– A Rómeó és Júlia – sok minden mellett – a szerelemről és a szenvedélyről szól, én pedig abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szerelmi házasságban élek. Így tudok a szerepemhez a hétköznapi életből erőt és energiát meríteni.

Ön hogyan talált rá Júliájára?
– Megismerkedésünk körülménye korántsem volt annyira romantikus, mint Shakespeare művében: énekesi tanulmányaim kezdetén, egy zeneesztétika órán találkoztam először Júliával, a későbbi feleségemmel.

K. D.