A Hegyvidék SE női és férfi labdarúgói is bajnokesélyesek
Az év utolsó hónapja a számvetés ideje az élet minden területén, így a sportban is. Marosvári Róberttel, a Hegyvidék SE ügyvezető elnökével a tavalyi esztendő végén beszélgettünk az elmúlt időszak sikereiről, nehézségeiről. Szerencsére előbbiekből volt több.
Mekkora feladatot jelent egy helyi sportegyesület irányítása?
– Amikor 1999-ben elvállaltam a klub ügyvezető elnöki teendőinek ellátását, bizony, nem gondoltam, hogy ilyen kemény éveknek nézünk elébe! A sport össztársadalmi szintű, folyamatos leértékelése az utóbbi két-három esztendőben különösen érezhetővé vált. A tizenhárom szakosztályt működtető Hegyvidék SE költségvetése például a 2006-os húszmillióval szemben 2007- re tizenhét millióra csökkent, miközben az edzéslehetőségek biztosítása, illetve az egyes szakosztályok versenyeztetése mind többe kerül. Ez egy ezerszáz tagot számláló sportklub életében nem kevés gondot jelentett.
Melyek a legjelentősebb szakosztályaik?
– Létszámban és eredményességben egyaránt kiemelkedik néhány a tizenhárom közül. A legnagyobb tömegeket a labdarúgók és a természetjárók foglalkoztatják. Az előbbiek a női focistákkal együtt több mint háromszázan vannak, s ugyancsak háromszáz körüli a természetjárók létszáma is. A karatézók tanfolyamait folyamatosan több százan látogatják, de a szakosztály egyesületi tagsága is meghaladja a száz főt. A hatvan-hetven versenyzőt foglalkoztató rsg-szakosztály tagjai változatlanul eredményesen szerepelnek a korosztályos vetélkedőkön, miközben egyre nehezebb számukra megfelelő edzéshelyet találni, illetve azt megfizetni. Szólni kell a tájfutókról is, akik az rsg-hez hasonló létszámú versenyzői gárdát mozgatnak szerény anyagi lehetőségek közepette, figyelmet érdemlő, országos szintű eredményességgel.
A 2007. őszi bajnoki fordulókban a legnépszerűbb magyar labdajáték helyi férfi és női képviselői egyaránt kitűnően, talán még a várakozás felett is teljesítettek.
– Bár papíron alsóbb osztályban játszanak a férfiak, mégis őket venném előbbre. Három új játékost igazoltak, mindhárman külföldiek, akik itt, Budapesten élnek. Egy-egy angol, illetve osztrák diák került hozzánk; még csak tizenöt évesek, de máris sokat ígérően mozognak. A harmadik egy ír származású, huszonkilenc esztendős fi atalember, aki mellesleg a Buda Juniors egyik edzőjeként is dolgozik. Természetesen a csapat gerincét a korábbi labdarúgóink alkotják. Közülük is kiemelést érdemel Bereznay Gyula, Novoszádi Zsolt és Csucsi Nándor, akik különösen sokat tettek azért, hogy csapatunk a várakozás feletti első helyen zárta a jelenlegi pontvadászat félidejét. Amikor közülük bármelyikük sérült volt, és nem játszhatott, hiányukat azonnal megérezte a csapat.
A férfiak jelenleg a Budapest I/B osztályban szerepelnek. Amennyiben a tavalyi bajnoki címet követően idén ismét bajnokságot nyernének, vállalnák az újabb osztályváltást?
– Gondolkodás nélkül, ugyanis a költségeink nem növekednének! Más kérdés, hogy előbb meg kellene nyerni a pontvadászatot, ami azért még egyáltalán nem lefutott dolog. Annál is inkább, mivel legfőbb riválisunkat, az RKSK csapatát csak két ponttal előzzük meg, nekik viszont van még egy elmaradt meccsük, azt később játsszák le. Mindenesetre az biztos, hogy legfeljebb egypontos hátrányból kezdjük majd a tavaszi fordulókat.
A férfi szakág nem csak a felnőtt csapatból áll, sőt! Az utánpótlás nevelése hogyan halad?
– Mint tiszta amatőr csapat, az óvodásoknál kezdtük az építkezést, és minden évben újabb gyerekek kerülnek hozzánk. Jelenleg már az 1991-es korosztályig felfejlődtünk, tehát a legjobb úton haladunk a folyamatosságot illetően. Mintegy kétszázharminc gyermeket foglalkoztatunk, ehhez a munkához a szakosztálynak nyolc edző áll a rendelkezésére. Az utánpótlás szakágat a Vasas korábbi válogatott játékosa, Geress Zoltán vezeti. Mellette Agustini Gábor, Bajzik József, Kajdy György, Karakas Csaba, Kócsner László, Mónos Tamás és Wukovics László is azért dolgozik, hogy ez a szakág minél sikeresebb legyen.
A nőknél nem kell ekkora tömegekkel számolni, viszont akik itt vannak, egyre eredményesebben játszanak.
– Csapatunk – amelyet a férfi akéhoz hasonlóan Bajzik József irányít – pillanatnyilag ugyan csak a második helyet foglalja el a tabellán, de nagy valószínűséggel rövidesen előbbre léphet, a jelenlegi listavezető pécsiektől ugyanis jogosulatlan játékos szerepeltetése miatt hatszor három pontot vonhatnak le. Amíg az NB II-ben tizenhat csapat játszik – közöttük számos komoly távolságra a fővárostól –, és mindössze három klub budapesti, addig az élvonalban szereplő hét csapat közül öt fővárosi. Tehát a költségeink egyértelműen csökkennének, ha sikerülne kiharcolni a feljutást. Az más lapra tartozik, hogy a jelenlegi játékosállománnyal csak a kiesés elkerüléséért csatázhatnánk. Ám előbb legyünk bajnokok, azután majd ráérünk törni a fejünket az esetleges erősítéseken!
Jocha Károly