Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Hortenzia kertben és szobában

Ritkaság, hogy ugyanazt a növényt egyszerre lehessen gazdagon virágzó kerti bokorként nevelni, illetve cserépben szobai dísznövényként tartani. A hortenzia mostanában kettős szerepkörben kelleti magát a kertészetek és a virágboltok kirakatában.

Az erdeinkben inkább gyümölcséről, mint virágáról ismert, somok rendjébe tartozó hortenzia (Hydrangea) nemzetség mintegy hetvenöt fajt foglal magában. Többségük a távol-keleti erdőkben élő kisebb-nagyobb cserje, amelyekből a több száz színpompás kerti változat is kialakult. Virágai kertben, cserépben, sőt vázában is mutatósak és tartósak. (Ha timsót teszünk a vázába, a kék hortenzia még kékebb lesz!)

A másfél-két méter magasra megnövő, gömbölyded bokrokat nagy, világoszöld, tojásdad levelek alkotják. A hajtások egyenesek, törékenyek. Virágzatai temérdek négyszirmú virágból tevődnek össze gömb alakú bugavirágzattá. Színe a fehértől a vörös árnyalatain keresztül a kéken át a liláig terjed. A gyakran ültetett változatok – a kerti vagy nagy levelű hortenzia és a cserjés hortenzia fajtái – csak meddő virágokból felépülő bugát nevelnek.

A hortenzia változatos színvilágú virág
A hortenzia változatos színvilágú virág

A virágzás ideje nagyon tág határok között mozoghat, hiszen klasszikusan a kertben nyár végi virág, de nem ritkák a védett helyen vagy a szoba védelmében késő őszig díszítő tövek sem. Sőt, hajtatott körülmények között a tavaszi, nyár eleji ballagási időszakra is virágoztatható.

A hortenzia legjobban a tápanyagban gazdag és nedves termőhelyeket kedveli. Elviseli a részleges árnyékot, de kellő vízellátás mellett a kert napos részein is szépen fejlődik, igaz, a nyári verőfényben, különösen szárazság idején, a virágok összezsugorodhatnak, és a virágzási idő jelentősen lerövidülhet. A fiatal példányok nem fagytűrők, ezért gondosan takarni kell őket, idősebb korban a hideggel szemben ellenállóvá válnak, de a hazai, zord telek még a kifejlett, életerős töveket is károsíthatják. Ajánlott ezért minden ősszel lombbal vastagon betakarni a hortenzia tövét.

A kerti növények gondozásában a vízellátás biztosítása a legfontosabb. Öntözzük – különösen a nyári szárazság idején – gyakran, lehetőleg állott vagy lágy vízzel. A klóros csapvíz hatására a levelek sárgulhatnak. Elvirágzás után vágjuk vissza a hajtásokat,  és a fagyok előtt takarjuk a növény tövét száraz lombbal, szénával vagy faforgáccsal.

Cserépben is nevelhető
Cserépben is nevelhető

A cserepes hortenziát évente ültessük át nagyobb cserépbe. A rendszeres talajcsere jótékonyan hat a virágzásra, amelyre a tavaszi lombosodás után, nyár elején számíthatunk. Ilyenkor a kertbe, teraszra is kitehetjük, de virágzás alatt sok vizet, levegős, hűvös helyet igényel, távol a tűző naptól. Elvirágzás után a cserepes növényt is vágjuk vissza! Ez az átültetés ideje is. Ősszel lehullajtja levelét, ekkor csökkentsük a locsolások gyakoriságát és menynyiségét, s helyezzük száraz, hűvös, de biztonsággal fagymentes helyre.

A Hegyvidékre jellemző meszes talaj a pirosas árnyalatok térhódításának kedvez, míg az alacsonyabb pH-érték, azaz a savanyú talaj a kék felé változtatja a virágok színét. Elég tehát ránézni egy idősebb tőre, és meg lehet mondani, hogy milyen a talaj a  kertben.

Persze a kertészek gyakran alkalmaznak talajcserét, hogy az általános adottságoktól eltérő színű hortenziát, netán különböző színű növényeket nevelhessenek egymás mellett. A földcsere a cserépbe ültetett töveknél egyszerű, de a kertben sem kivitelezhetetlen, fontos  azonban, hogy kellően nagy gödröt ássunk. Ebbe töltsük a kívánt talajt, hogy a környező terület ne befolyásolja a gyökérlabda kémhatását.

Barta István