Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Itt van, megjött Bagaméri…

…de hol van az már, hogy a fagylaltját maga méri? Vagy ismét fel-felbukkan? A valaha maguk készítette fagylaltot árusító mesterek helyét hosszú-hosszú időre átvették a gyári készítmények, a porból, aromákból és festékből adagolt kétforintos vegyesek, aztán az előre csomagolt, kockamargarin formájú, csokoládénak és vaníliának nevezett jégkrémek – nem is vágytunk jobbra a régi nyarak első napsugarainak melegében. Ma meg már jégkrém, fagylalt, szörbet, parfé, sőt jégkrémdrazsé készül – minél kisebb tételben, annál eladhatóbban.

A retró-őrület ellenére leáldozóban van a nagyüzemi, beazonosíthatatlan eredetű és összetételű fagylaltok kora, helyükre méltán lépnek vissza a kis mennyiségben, házi vagy legfeljebb cukrászdai méretű edényekben, ellenőrzött alapanyagokból főzött – úgynevezett kézműves – fagylaltok. A kézműves jelző a készítés során használt mennyiségre és a nagyüzemi gépesített gyártósorok technológiájától eltérő, mintegy házilag alkalmazott elkészítésre utal. Mindnyájan szeretjük felismerni az ízeket, s ez a triviális vágyunk már teljesül is, ha ilyen nyalánkságot választunk magunknak.

Pedig nem volt ez mindig így. Sárga, barna I., barna II., rózsaszín I., rózsaszín II. és fehér gombócok jelentették évtizedeken keresztül a vanília-, csokoládé-, kávé-, eper-, puncs- és citromfagyit, gombócát egy ideig 50 fillérért, majd sokáig egy forintért mérték. Szinte titokban bújtak meg a régi, igazi mesterek kis üzletei, melyeket azonban minden reklámot nélkülözve is ismertek az ínyencek.

Ma már szinte alig van olyan gyümölcs, sőt még zöldség is, amelyből ne lehetne valamilyen fagylaltkülönlegességet varázsolni. Fontos alkotórészek még egyebek mellett a tojás, a tej, a tejszín, a joghurt, a méz vagy a karamell. A fagylalt koronája a díszítés, ez is ezerféle lehet: gyümölcsdarabok, csoki, színes cukor, édes mártások és öntetek, tejszín, darált dió, mogyoró, ostya. És akkor a tölcsérek változatosságáról még nem is beszéltünk.

De mi is az a fagylalt? Ehhez a földrészeket és évezredeket átívelő fejlődésen átment nyalánksághoz többnyire hidegen kell öszszekeverni az alkotórészeket, de vannak receptek, amelyek főzést írnak elő. Fagyasztás közben folyamatosan kevergetni kell, hogy sima, jégkristálymentes legyen, erre a célra legalkalmasabb egy fagylaltkészítő gép.

Aztán van az elegancia, a parfé, a fagylaltok királya. (A francia nemes úr, aki először kóstolta, így kiáltott fel: „parfait”, vagyis: „tökéletes”.) A parfé készítése igen egyszerű: tejszínhab, cukor és az íz (gyümölcsök, csoki stb.) kell hozzá. Összekeverjük az alkotórészeket, valamilyen érdekes formába öntjük, és öt-hat órára mélyhűtőbe tesszük. Sokáig kemény marad, és úgy szeletelhető, mint egy torta, mert a jégkristályokat nem törjük össze. Mindig nagy sikere van a többféle ízű és színű rétegekből álló parféknak, és különösen fontos, hogy tálalás előtt szépen és gazdagon díszítsük.

Szörbet volt a fagylalt régi neve – ma fagylalt és különféle italok (gyümölcslé, szódavíz, citromlé) keveréke jégkockával. Nagy lakomák során, a főfogások között, egy kis szusszanásként is szokták tálalni. De ha ez nem elég, van sült fagyi is: ehhez a tojásfehérjét kemény habbá kell verni, beborítani vele a fagyit, és pár percre betenni a sütőbe. Fontos, hogy gyorsan megegyük, mert ha elolvad, oda az élmény. A jeges joghurthoz a jéggé fagyasztott joghurtot darálják össze friss gyümölcsökkel. A milkshake, jégdara valójában tejes turmix jégdarával, fagyival, gyümölcsdarabokkal – szívószállal „tálalva”.

S ha ez mind nem elég, megjelent a tömör gyönyör, vagyis a jégkrémdrazsé, az ice’n’go, amely –197 Celsius-fokon készül, s nemcsak mesterséges anyagokat, de még levegőt sem tartalmaz. Az első szenzáció lecsengése után a kereslet mutatja majd meg vélt vagy valódi létjogosultságát.

Amilyen egyszerű finomság a fagyi, annyi veszélyt is rejthet magában: nemcsak a felszedhető kilókat, a megugró vércukorszintet, hanem a nyarak folyamatosan visszatérő betegségét, a szalmonellát. Ez utóbbi szakszerű elkészítéssel, szigorú higiéniával kiküszöbölhető, magunk is megelőzhetjük az otthoni fagylaltkészítés során, ha például porból készítjük el a gyerekek csemegéjét, vagy olyan receptet használunk, olyan ízeket választunk, amelyekhez nincs szükség a veszélyt rejtő tojásra.

Ilyen, biztonságosan elkészíthető például a citromfagylalt: fél liter tejből, 180 gramm cukorból és ízlés szerinti citromléből. A cukrot feloldjuk a hideg tejben, hozzáadjuk a citromlevet. Az egészet gézen átszűrjük, kis formákba, tálakba öntjük, majd a fagyasztóba tesszük. Szinte ugyanígy járhatunk el a málnával, szederrel vagy ribizlivel is.

Akinek van otthon turmixgépe, megpróbálkozhat ezzel az interneten talált recepttel is: egy érett banánt hámozzunk meg, és feldarabolva helyezzük turmixgépbe. Adjunk hozzá még fagyott állapotban 10 dkg mirelit málnát, 2 dkg ikrás mézet, és keverjük simára. Előzőleg lehűtött, kehelyszerű üvegpoharakba tálalva azonnal fogyasszuk, mert hamar megolvad. A mirelit málna ízlés szerint más gyümölcsökkel is helyettesíthető. Ügyeljünk arra, hogy a mirelit gyümölcs szakszerűen kezelt (gurulós) legyen, mert ha egy tömbbe összefagyott, akkor tönkreteszi a turmixgépet. Csak háromcsillagos mélyhűtőben tárolt mirelit gyümölcsből készíthető megfelelő állagú fagylalt.

Ennél is egyszerűbben készíthetünk magunknak fagyit, ha a mirelit gyümölcsöt fagyott állapotban műanyag házas húsdarálón áthajtjuk. Szükség esetén a kásás massza kevés mézzel és őrölt szegfűszeggel, illetve fahéjjal ízesíthető. A nagyméretű gyümölcsöket lefagyasztás előtt vagdaljuk maximum diónyi méretű darabokra.

Antal Ildikó