Jókai Klub: pezsgő élet a hegytetőn

A fogaskerekű svábhegyi végállomása mögött csöndesen ereszkedik lefelé a Hollós út, ahol leginkább csak az elhaladó 21-es és 90-es autóbusz rezgeti meg a hideg csöndet, a lefelé igyekvő autók inkább a főútvonalat választják. Ritka a gyalogosforgalom is erre, mert aki ezen az útnak titulált utcácskán nekiered, többnyire vagy itt lakik, vagy a Jókai Klubba igyekszik.

A hegyi adottságok folytán a Hollós út 5-ös számú villájának bejárata is jó emeletnyi mélységben van, lépcsősoron kell megközelíteni, mert az utcaszint nagyjából a mai tető vonalával azonos. A kerítésen diszkrét plakátvitrinek csábítgatják a betérni szándékozót a Jókai Klub emberléptékű, barátságos világába. Az épület – Kahlich Endre helytörténész úgy tudja – 1883-ban faszerkezetes nyaralónak épült Szigeti Imre tervei alapján, és tulajdonosa egy Kaszab nevű család (is) volt. Később bárhelyiséget létesítettek benne, többször átépítették, bővítették.

A Jókai Klub mint intézmény 1957 januárjában kezdte meg közművelődési tevékenységét klubtagsági igazolvánnyal rendelkező hegyvidékiek számára – ezért „klub” mindmáig –, alapító okiratában azonban az 1958-as év szerepel, így idén ünnepli ötvenedik évfordulóját. Az akkor még Művész út 6. szám alatt zajlottak az irodalmi estek, kiállítások, mindaddig, míg 1958-ban egy párthatározattal bezárták, és csak 1961 őszétől nyithatta meg újra a kapuit, igaz, már a Hollós út 5. szám alatt. Az épület történetéhez hozzátartozik még az 1987-ben lezajlott átépítés, amikor is új szárnyat ragasztottak a régihez, ezáltal megnőtt mind a ház befogadóképessége, mind a többfunkciós kihasználhatósága. A Jókai Klub jelenleg Eördögh Judit és Herczeg Eszter irányítása alatt működik, intézményileg a Virányosi Közösségi Házhoz tartozik, önálló programmal, de azzal közös gazdasági egységben. Herczeg Eszter nem azonnal került a népművelői pályára.

– Pécsett születtem, de a gimnáziumot már Pesten végeztem el, majd a Gyógypedagógiai Főiskolán diplomáztam szurdopedagógia szakon. Már a gimnáziumban foglalkoztam mozgássérült fiatalokkal, segítettem nekik az érettségire való felkészülésben, később több általános iskolában tanítottam: a Mexikói úton, Őrmezőn, a Batthyány úton. Ezután úgy alakult, hogy váltanom kellett, először a Jókai Klubba kerültem, majd a Virányosi Közösségi Házba. Két év után elvégeztem az ELTE-n a kulturális menedzseri továbbképzést. A Jókai Klubba 2005-ben kerültem ismét, Eördögh Judit igazgatóhelyetteseként.

A ház busszal és fogaskerekűvel is kiválóan megközelíthető, mégis azt mondják, nincs nagy élet a falakon belül, mintha a helyiek kevésbé kedvelnék.
– Lehet, hogy volt ilyen időszak, de jó ideje már nem ez a jellemző, sőt egyre inkább az ellenkezője igaz. Zugligettől a hegytetőig jár ide mindenféle korosztály, évtizedek óta Budapestszerte jó a hírünk, sokan jönnek fel a rendezvényeinkre a városból is. Egykor még élő rádióadásokat is közvetítettek innen. Később is, amikor például itt játszott a Holló Színház, a buszmegállóig álltak az emberek, hogy bejussanak. Itt működött a Ladánybene 27 együttes klubja, s egy időben Földessy Margit színi tanodája is, és bár utóbbi később leköltözött az IBS-be, a növendékek most is rendszeresen feljárnak ide előadásaikkal.

Melyik korosztály kedveli a leginkább a klubot?
– Bátran mondhatom, szinte minden tanfolyamunk beindult, és sokan látogatják a programokat. Persze időnként „rá is kell szervezni” ezekre hírveréssel, és a műsorfüzetünk ezer példányát is igyekszünk sokfelé eljuttatni. Szerencsére jók az adottságaink, a kis foglalkoztatótól a százötven fős színházteremig mindenféle formában helyet tudunk adni rendezvényeknek. A legkisebbeket várja a Tücsökzene, a Csiri-biri torna, a babás Pilates torna, de igény volt a korai angolnyelv-oktatásra is. Az angol amúgy is népszerű, óvodásoknak, de még felnőtteknek is indítottunk tanfolyamot. Iskolásoknak szól a Mester és tanítványai elnevezésű korok és hangszerek sorozat. A serdülők körében igen népszerűek a dzsessz- és a klaszszikus balett, a néptáncoktatás, a hiphop, valamint a dzsiu-dzsicu sportfoglalkozás. A mozgástan folyamokat a felnőttek is szeretik, vannak távol-keleti sportok, különféle jógafoglalkozások, kondicionáló és gyógytornák, orientális tánc. Mintegy tizenöt éve nálunk találkoznak a RegE egyesület tagjai, jól működik a bridzsklub, a táncklub, a nyugdíjasklub, amely kirándulásoktól a különféle előadásokig, házi vendégeskedésig kínál programot, és az érett korosztály a szombati táncesteken is kiválóan szórakozhat. Ebben a házban nagyon jó közönsége van a dzsessznek, pályázati pénzből idén is folytatjuk a sorozatot. Az ír zene kedvelőit a Bran-klub hozza össze. Korábban működött filmklubunk, ám a rétegfilmek iránt nem mutatkozott nagy érdeklődés. Viszont itt oktatnak a Lopakodó autósiskola munkatársai, és a Felismerés Alapítvány tanácsadásait, foglalkozásait is fel lehet keresni. A hegyvidéki nemzetiségek is otthonra találnak nálunk időnként.

Rendszeres kiállításaik igazi művészi értéket képviselnek.
– Szerencsére két terem falaira is tudunk képeket, fotókat elhelyezni, és most már vitrinjeink is vannak. Mivel sokan látogatják a házat, a kiállításokat is sokan megnézik. Évi tíz-tizenöt új tárlatot tudunk megnyitni nagy közönségérdeklődés mellett. Elsősorban a kerületi művészeknek adunk lehetőséget, de nem zárkózunk el egyéb meghívottaktól sem. Lényegében egy évre előre ismerjük a programot.

Vannak önkormányzati feladataik?
– Természetesen! November 4-én a gyásznapi megemlékezés a polgármesteri hivatalnál, koszorúzás az Eötvös parkban, az éves közmeghallgatások megrendezése, vagy említhetem a Budai Oktatási Napokat, amelynek szintúgy mi adtunk helyet a múlt esztendőben.

Az idei évre mit terveznek?
– Mátyás királlyal kapcsolatos vetélkedőt a reneszánsz év kapcsán, vagy például költészet napi szavalóversenyt iskolások számára. Az iskolákkal, óvodákkal amúgy is egyre jobb a kapcsolatunk.

A kertet mennyire tudják kihasználni?
– Jó idő esetén nagy élet van a beton focipályán, szeretnek itt pingpongozni, újabban pedig úgy hírlik, hogy az önkormányzat terve szerint kerékpáros tanpálya nyílna itt, de erről még nem tudok részleteket mondani. A külső és belső koncerteket is jól tudjuk hangosítani, és a színházi fényberendezésünk is elfogadható.

A Jókai Klub speciális adottsága, hogy étterme is van…
– Igen, ez magában is külön vonzerő lehet, ráadásul amikor a vendéglátásról kell gondoskodni, az is az étterem közreműködésével zajlik. Sokan járnak ide ebédelni a környék intézményeiből, mert a hétszázötven forintos menü kedvező árfekvésű, a konyha jó, magyaros kosztot kínál. Két éve üzemelteti az éttermet a jelenlegi vállalkozó, reméljük, hosszú ideig itt marad!

Ön volt a kezdeményezője a Sérült Fiatalok Fesztiváljának. Nem volna célszerű ide áthozni a rendezvényt?
– Én kezdeményeztem, de a főnökasszonyom ragaszkodott hozzá, hogy ott maradjon, és a végső döntés az ő kezében van. Herczeg Eszter egyébként maga is a kerületben lakik, félúton Virányos és Svábhegy között. Férje festőművész, fi a informatikus, ő maga pedig nagyon szereti ezt a kevés szabadidőt biztosító és nem is igen megfi zetett munkát. Nehéz volt vele beszélgetni, mert szinte percenként szólt, köszönt be valaki az irodába, ami bizonyította, hogy alig van „üresjáratuk”. Mert a rémhírekkel ellentétben a Jókai Klubban minden év- és napszakban folyamatosan pezseg az élet.

Muzsay András