A kicsi lélek nagyot ér

A Budai Módszertani Központ már ötödik éve szervezi azt az iskolai tanévhez kötődő napközis sorozatot, amelyet hagyományosan nagyszabású kiállítással zár le – emlékeztette a kiállítás megnyitójának résztvevőit Gilicze Zoltán. A központ helyettes vezetője elmondta, az idén minden eddiginél nívósabb tárlatot sikerült összeállítani, ami azt mutatja, hogy egyre inkább beérik a kerületi napközikben végzett fejlesztőmunka.

Minden egyes kiállított alkotás maga is egy apró varázslat, azzá teszi a formába öntött érzelmi világ teljessége, a kompozíció és a színek játékossága, mindaz, amit csak a gyermeki fantázia képes megfogalmazni – osztotta meg benyomásait a jelenlévőkkel Lovas Pál alpolgármester. Egységes, színvonalas a tárlat anyaga, amiért egyaránt köszönet illeti a gyerekeket, a szülőket és a napközis pedagógusokat. Az alkotások minőségén tetten érhető a napközikben zajló munka, hiszen a délutáni foglalkozások keretében tudnak igazán elmélyülni a gyerekek a képző- és iparművészetek rejtelmeiben, nem csupán elméletben, hanem a gyakorlatban is. Harminc évig élt a kerületben Barabás Miklós – mondta az alpolgármester –, s ő volt az, aki kérte a fővárost, hogy minden állami elemi iskolában vezessék be a rajzoktatást. Neki köszönhető, hogy Európában az elsők között nálunk indulhatott meg a kisiskolások rajztanítása. Manapság azonban nem bevezetünk, hanem megszüntetünk, ami a napköziket is fenyegeti – hívta fel a jelenlévők figyelmét Lovas Pál. Hogy ez a folyamat minél hamarabb a visszájára forduljon, véleménye szerint elengedhetetlen a napközik munkájának fokozott támogatása, eredményeik elismerése.

A gyerekek fantáziája még szabadon szárnyal

Bakos Tamás grafikusművész, az ELTE vizuális nevelési tanszékének docense a pszichológia felől közelített a művek elemzéséhez. Mint mondta, a gyerekek kicsiknek érzik magukat, mert olyan világban élnek, amelyet mi, felnőttek osztunk ketté gyerekek és felnőttek világára, nem véve tudomást arról, hogy nem is olyan régen magunk is gyermekek voltunk. Szabályokat alkotunk, majd ráerőltetjük a kicsiny lelkek érintetlenebb szférájára is a felnőtté válás eszközeit. Közben pedig sok minden elveszhet: az érzékenység (a szokatlan, meseszerű dolgok iránt), az intuíció (a váratlan felismerés és fantázia), az együttérzés (például sorsokkal, állatokkal) és a kifejezés bátorsága (beszélni önmagunkról, a világról). Ez csupa olyan dolog, amit később, felnőttként akarunk újra megtanulni.

Az iskolai oktatás feladata, hogy megőrizze hagyományainkat és értékeinket, biztosítsa a kis lelkek önkifejezését, megteremtse a kreativitásra inspiráló módszereket – hangsúlyozta Bakos Tamás. Ahogyan a kiállítás anyaga is mutatja, ha megvan az inspiráció, a gyerekek fantáziájának semmi sem szabhat határt. Az alkotások mögött ott a tanító személyisége, a probléma felvetése és a gondolkodás elindítása, amitől szárnyalni kezd a gyermeki intuíció. Ezt nem lehet könyvből, tanfolyamon megtanulni, ehhez „Kati néni”, „Juli néni” és a többiek kellenek, akiket hatvanéves korunkban is emlegetni fogunk – hívta fel a figyelmet az ELTE docense.

Nekik is köszönhető tehát, hogy az elmúlt öt év legösszefogottabb, leggazdagabb napközis kiállítása a mostani. Minden tabló önálló kis kompozíció, hozzáértéssel válogatott képanyag. A SOTE verseket feldolgozó képregénye, a Németvölgyi újraértelmezett műalkotásai, az Arany évszakai, a Fekete István újszerű fotóarc-kiegészítései, a Virányos fantázialényei, a Tamási romantikát szimbolizáló szigete, a Kós színkavalkádja mind-mind kis lelkek sokatmondó, érzékeny képei. A kicsi lélek pedig nagyot ér; ápolása, gondozása azért fontos, mert a jövőnket jelenti – fogalmazott a grafikusművész.

Hagyomány, hogy az évzáró kiállítás alkalmával megjutalmazzák a napközikben kiemelkedően teljesítő gyerekeket. Az idén sem volt ez másképpen, az iskolák ajánlásai alapján intézményenként két-két kisdiák vehetett át könyvjutalmakat.

m.