Majd ha iskolába jársz

"Majd ha iskolába jársz"

Ki mit vár az új tanévtől? – erre az egyszerűnek tűnő kérdésre kértünk választ az iskolai élet néhány szereplőjétől: a nemrég kinevezett igazgatótól, az uniós pályázaton győztes iskola vezetőjétől, a kerületi iskolák problémáival is foglalkozó pedagógustól, a pályakezdő tanártól és persze a diákoktól. Szinte természetes, hogy amíg a felnőttek már „teljes mellszélességgel” a közeljövő feladataira összpontosítanak, addig valamennyi megkérdezett fiatal csak a nyári élményei elmesélése után hozta szóba a rá váró iskolai megpróbáltatásokat… Annyi azonban az egyáltalán nem reprezentatív mintából is kiderül, hogy mindenkinek vannak megfogalmazott céljai, ami nélkül nem is lenne érdemes elkezdeni – sem a tanítást, sem a tanulást.

Az Arany János Általános Iskola és Gimnázium frissen kinevezett igazgatója, Patkó Lajos új irányt hirdetett meg: „Emelnünk kell a nevelési-oktatási szintet, kialakítani az iskola új arculatát, és jobban kihasználni páratlan földrajzi helyzetünket, adottságainkat. Egyre jobban be kell vonnunk az intézmény vérkeringésébe a szülőket, valamint az iskolával kapcsolatban álló szervezeteket. Diáklap, diákrádió beindítását tervezzük. Nagyobb szerepet kívánunk játszani a diákolimpiai sportágakban. Ezt elősegítheti az új, télen fedett műfüves focipályánk. Az eredmények természetesen hosszabb távon várhatók, ettől a tanévtől a feltételek megteremtését remélem.”

A tavaly uniós pályázaton nyertes Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium igazgatónője, Hajnal Gabriella úgy érzi, a 2008–2009-es tanév nagy kihívás az intézmény számára: „Az uniós pályázat révén sportcsarnokkal és egy új épületrésszel bővülünk. Az építkezés a tanév ideje alatt is folyik majd, ezért az a legfontosabb, hogy biztosítsuk a zökkenőmentes oktatást. Céljaink változatlanok: olyan légkört teremteni, hogy a diákok szívesen tanuljanak iskolánkban, végzőseink pedig az idei évhez hasonló eredményekkel tanuljanak tovább. Szeretnénk tovább erősíteni külföldi partnerkapcsolatainkat. Bízom abban, hogy az idén is valamennyi, az iskolánkban tanult nyelvterületre – német, angol, portugál, olasz, francia – eljutnak a diákok. Bár tornatermünk nincs, a sport változatlanul kiemelt szerepet kap, igyekszünk minden sportrendezvényen sikert elérni. Célunk, hogy mind általános iskolásaink, mind gimnazistáink a korábbi évekhez hasonló szép eredményeket érjenek el a tanulmányi versenyeken. Komoly feladat a második félévtől, hogy méltó módon készüljünk iskolánk alapításának ötvenéves évfordulójára, amelyre egy külön team alakul – már több volt diákunk jelezte segítségét, illetve azt, hogy szívesen szerepelne a rendezvényen.”

Majd ha iskolába jársz

Gilicze Zoltán, a Semmelweis Egyetem Gyakorló Iskola tanára, az általános iskolák napközis tevékenységének szakértője szerint a finanszírozás csökkenése és az adminisztrációs terhek növekedése tovább nehezíti majd a pedagógusok munkáját az oktatás-nevelés rovására. Az alaposfelkészülés és a nap végi feltöltődés, ami a színvonalas tanítás feltétele, az idén is megnehezül a tanítást követő iskolai csapatmunka miatt, amit a törvényi változások tesznek szükségessé. „A tanévkezdés – mondta Gilicze Zoltán – az állandó törvényi változások jegyében zajlik. A pedagógusokkal szemben támasztott követelmények listáján előkelő helyet foglal el a rugalmas alkalmazkodás. Az iskolák versenye a gyerekekért, a támogatásokért, s gyakran a túlélésért is, nagymértékben függ az alkalmazkodási kapacitásuktól. Egy rendelet szerint az új tanévben az ötödik évfolyamon – felmenő rendszerben – meg kell szervezni a nem szakrendszerű oktatást, vagyis átalakul az iskolarendszer. Természetesen nem minden változás rossz. A nagyobb megbecsülést szolgáló ösztönzési rendszer – az Új Tudás-Műveltség Mindenkinek – például hozzájárulhat ahhoz, hogy vonzóbb legyen a pedagógus hivatás a legtehetségesebb és legalkalmasabb fi atalok számára, s nagyobb megbecsülést kapjanak a kimagasló teljesítményt nyújtó pedagógusok.”

Bujdosné Hricisák Viktória ebben a tanévben kezdi a japán nyelv oktatását a Virányos Általános Iskolában, a 3–8. osztályban. „Hihetetlen sok lehetőséget kínál – mondja –, hogy a szomszédban van a japán iskola. Nem kell Japánba utazni, hogy autentikus szokásokkal találkozzanak a gyerekek. Szeretném még szorosabbra vonni a két intézmény közötti kapcsolatot. A fiataloknak sikerélményekre van szükségük, hogy ne adják fel a tanulást – ezt szolgálhatja a japán gyerekekkel való együttlét, a közös kulturális programok és a különböző versenyek. Novemberben például japán szónokversenyt rendezünk.”

Barbara (8. osztályos) a japánul tanuló gyerekek egyike. Néhány iskolatársával májusban Japánban járt. „Roppant szívélyesen fogadtak bennünket – meséli –, szerepeltünk újságban, televízióban, Tokióban kinéztem egy étterem ajtaján, és a szomszéd házon egy magyar lobogót láttam, amelyet a tiszteletünkre tettek ki. Családoknál helyeztek el bennünket, kettesével. Sok helyre elvittek bennünket. Ajándékokat is kaptunk, én például zongorakottákat. Az új tanévtől tartottam kicsit, mert hallottam, hogy új japán tanárnő jön. Most már nem félek, mert látom, hogy neki sem könnyű. Remélem, az osztálytársaim közül senki sem próbál rendetlenkedni nála.”

Majd ha iskolába jársz

Olimpiának, akinek sportsikereiről már többször is szó esett a Hegyvidékben, kitűnően telt a nyara: „Versenyeken vettem részt, táboroztam, és egy kis kikapcsolódásra is maradt időm. Különösen triatlonban voltam eredményes, de nyertem futó-, úszó- és sakkversenyt is. Révfülöp és Balatonboglár között ismét átúsztam a Balatont, a Guiness-rekordom óta immár hatodik alkalommal. A Balatonfüred és Tihany közötti három és fél kilométeres távot ezúttal ötvenöt perc alatt tettem meg, korosztályomban ez a legjobb időeredmény. Augusztus közepétől már számolgattam a napokat, hiányzott a suli. Ebben az évben felső tagozatos lettem, így a tanulás lesz a legfontosabb számomra. Remélem, ismét kitűnő tanuló leszek. Aztán a tanév vége felé bizonyára ismét várom majd a nyarat, és számolni kezdem a napokat.”

Fanni elsős az ELTE Gyakorlóban. Az évnyitó előtt tele volt szorongással: milyen lesz a tanító néni? Az iskolában is adnak ebédet? Aki mellette ül, kedves lesz vele? Gergő szintén elsős, de ő a Semmelweis Gyakorlóban. Alig várta, hogy iskolás legyen, mert hogy néz ki az, hogy a bátyja (ugyanott) már harmadik éve iskolás, ő meg csak ovis. Két héttel a tanévnyitó előtt közölte, hogy most már ő is iskolás. „Majd ha iskolába jársz”, így a bátyja. „Azt mondták, hogy már be vagyok iratkozva”, érvelt a kicsi, mint aki otthonos a paragrafusokban. Az évnyitó után elkeseredetten ment haza: „Még nem tanultunk semmit!”

Az Osztrák–Magyar Iskolában másodikos gimnazistáktól kérdeztük, mit várnak az új tanévtől. Két tanárnő éppen befejezte a testnevelés órát (a lányok tollasoztak, a fi úk röplabdáztak), a lányok többsége talán emiatt is a sporttal, zenéléssel kapcsolatos terveit, reményeit említette. Mona például klasszikus gitározásban jó helyezést szeretne elérni a tavaszi országos versenyen (az elmúlt évben Budapesten első, az országos és a nemzetközi versenyen második lett). Zsófia azt várja, hogy a közelgő érettségi miatt már idén is szigorúbbak lesznek a tanárok.

A Németvölgyi Általános Iskolában Kikinda (1. osztályos) közölte: ő szeretne lenni a legjobb tanuló. Már ismeri a k, a b és az i betűt, és harmincig tud számolni. Az egyiptomi Salama (1. osztályos) azt mondta, jól érzi magát az iskolában, mert itt van Donia, a nővére is a 2.a-ban. Róbert (ötödikes) az olvasási nehézségekkel küzdő gyerekek osztályába jár, ő érthetően azt szeretné, ha nem volna magyaróra. Béla (hatodikos) több testnevelés órát szeretne, mert imád kosarazni, focizni, röplabdázni. Ádám (hatodik osztályos) szerint szórakoztatóbb lesz ez a tanév, „mert új osztálytárs jött, aki nagyon vicces”. Réka (nyolcadikos) jobban örülne, ha kevesebb testnevelés órájuk lenne, mert nem szeret futni. Szerinte minden tárgyból félórás órákat kellene tartani félórás szünetekkel.

K