Nagykapos

Egy Kassához közeli településről kapta nevét a csillebérci Nagykapos utca. Az 1939-ben elnevezett utca az Irhás árok folytatásaként vezet fel a Konkoly-Th ege Miklós útig.

Nagykapos, ez az ősi település az Ung és a Latorca folyó között fekszik, s a leleszi prépostság tulajdona volt a középkor évszázadai alatt. (Leleszről és a Lelesz utcáról már írtunk a Hegyvidék 2007. szeptember 19-i számában.) A település még napjainkban is az Ung vidék kulturális és gazdasági központjának tekinthető.

A református templom háromszor pusztult el

Egyházi tulajdonban állt egészen a XV. század közepéig, amikor a Drugeth család kezelésébe került. Ekkor már mezővárosi ranggal büszkélkedhetett. A lendületes fejlődést a kuruc harcok gátolták, olyannyira, hogy a XVIII. század elejére Nagykapos majdhogynem elnéptelenedett. II. József uralkodását követően (1740–1780) került újra egyházi kezelésbe.

Nevezetességei között a XIV. században alapított templomot szokás megemlíteni, amelynek története meglehetően viszontagságos: háromszor pusztult el, és mindannyiszor újjáépítették, hol katolikus, hol protestáns kézen volt. Mai formáját 1889-ben nyerte el, jelenleg református templom, a katolikusok 1807-ben építettek egy másik templomot.

Nagykapos híres szülötte Erdélyi János (1814) néprajztudós, író, szociológus. Mécs László papköltő 1920 és 1929 között itt tevékenykedett katolikus papként.

A szlovák közigazgatásban a Vel’ké Kapusany nevet kapta a város, amelynek lakossága az elcsatoláskor 1222 fő volt, ebből 1207-en magyarok. Közülük sokakat 1945-ben Magyarországra telepítettek át, helyükre pedig szlovákokat költöztettek. A magyar többség azonban napjainkig megmaradt: 2002-ben 9760 lakosa volt Nagykaposnak, ebből 5561-en vallották magukat magyarnak, 3506-an szlováknak, továbbá 422 cigány és 90 ukrán nemzetiségű ember élt a városban.

A polgároknak lehetőségük van megtartani hagyományaikat, mivel Nagykaposon magyar nyelvű általános iskola is működik, és a gimnáziumban a szlovák mellett magyarul is lehet hallgatni órákat.

B. A.