Ne hagyd magad, fogyasztó!

1986-ig állami szinten zajlott a kereskedelmi és minőségellenőrzés, az új termékek forgalomba hozatalának engedélyezése, majd ezután csak az importból származó termékek maradtak egy kézben, az élelmiszerekből számos átkerült az állategészségügyhöz. A rendszerváltás kezdetén megszűnt a KERMI, amely hatósági jogkörrel rendelkezett fogyasztóvédelem és minőségellenőrzés terén. Ettől kezdve nemcsak a kereskedelem, hanem a termelő és a fogyasztó felelőssége is megnőtt. Fogyasztóvédelmi sorozatunk második részében dr. Dömölki Líviát, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület Élelmiszer-szakértő Bizottságának elnökét kerestük fel.

Hogyan tájékozódjunk, amikor a szupermarketektől az élelmiszerdiszkontokig egyre újabb és még újabb élelmiszerekkel találkozunk?
– Valóban, az EU-hoz csatlakozásunk után egészen új típusú kereskedelmi módszerekkel szembesültünk, megindultak az import szállítmányok, szinte korlátlanul, bármelyik uniós tagállamból, engedély nélkül. A bő választék nem hozott szigorúbb ellenőrzési, forgalomba hozási szabályokat, engedékenyebbek lettek a hatóságok, s nekünk, fogyasztóknak ez egyáltalán nem megnyugtató.

Nem csak az EU-ból érkeznek az élelmiszerek. Ezekkel mi a helyzet?
– Amennyiben harmadik államból kapunk árut, azt azon az országhatáron kell bevizsgálni, ahol belép az EU-ba, és nyomban feltüntetni, honnan jött. De ez sem biztonságos megoldás. Itt volt az Afl atoxin-ügy, vagyis a mérgező anyag megjelenése a penészesedő paprikán. Nálunk alacsonyabb a határérték, mint az EU más államaiban, ez esetben Spanyolországban. Így onnan akadálytalanul bekerült a tagállamokba, és jöhetett tovább egészen hazánkig. Ugyanakkor az EU-tagállamok között nagyon jól működik a riasztási rendszer. Olaszországban akadt fenn a „szűrőhálón” egy szennyezett pisztáciaszállítmány. Beléptetéskor megvizsgálták, és azonnal megállították, nem juthatott tovább, amiről azon nyomban valamennyi tagország értesült.

Ne hagyd magad, fogyasztó!

Jól fontoljuk meg, mit vásároljunk!

Mikor megbízható egy áru minősége?
– Nehéz erre válaszolni. Azonnal felmerül a gyártó és a kereskedő felelőssége. Előfordul, hogy adnak egy mintát bevizsgálásra, ami hibátlannak mutatkozik. A vizsgálat véleménye erről az adott mintáról szól. Ugyanakkor a teljes szállítmány, s pláne a következő ugyanerről a helyről és ugyanettől a cégtől, már nem feltétlenül ugyanolyan jó minőségű. Létre is hoznak erre a célra akkreditált laboratóriumokat, amely a vizsgálat után minőségi bizonyítványt ad ki a terméknek a bevizsgált részéhez. Ezt minden egyes tételnél lehetetlen ellenőrizni, maximum csak szúrópróbaszerűen. A kereskedelem – különös tekintettel a nagyáruházláncokra – megreszkírozza a teljes mennyiség értékesítését, nagy pénz, nagy haszon alapon.

Mi az a minimum, amit számon kérhetünk?
– Létezik a Kódex Alimentárius, amely elsősorban az alapélelmiszerekre vonatkozó kötelező előírásokat tartalmazza, és azokat az irányelveket foglalja magában, amelyeket illik betartani, figyelembe venni. A könyv harmadik részében találhatók az élelmiszeripari vizsgálati módszerek.

Mit tehetünk mi, vásárlók?
– Ne dőljünk be a hamis reklámoknak, legyünk tudatos fogyasztók! Az egyik legáltalánosabb probléma, hogy mindenfélével kábítanak bennünket: kedvenc példám a „hosszan friss tej”. Mindenki szeret enni, fogékony az eff éle blöff ökre. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal az összes hirdetést, amelynél tudományos evidencia igazolja a félrevezetést, begyűjti. Folyamatban van több ilyen vizsgálat. Például a margarinon kiemelten szerepel a C-vitamin-tartalom, ám mellette nincs feltüntetve a koleszterinszintet emelő transzzsírtartalom. Annak idején az élelmiszertörvény előírta, hogy az árun kötelező a vonatkozó tápanyagtáblázat feltüntetése. Magunk dönthettük el, miből mennyit használjunk. Ezt kár volt megszüntetni. Újabb elv, hogy az is szerepeljen a feliraton: menynyi az ideális napi elfogyasztható adag. Nem egészen értek egyet ezzel. Gondoljunk csak a túróra, amelyből van zsíros, félzsíros és sovány. Maradjon a döntés joga az enyém, a fogyasztóé, melyiket válasszam, és mennyit egyek belőle! Olykor megjelölik, hogy harminc százalékkal kevesebbet tartalmaz ebből vagy abból ezt vagy azt, de nem lehet tudni, hogy mihez képest…

Ne hagyd magad, fogyasztó!

Melegítésnél nem a legmegbízhatóbb

Vegyük fel a szemüvegünket?
– Igen, olvassuk el a tájékoztatókat! Minden eszköz a kezünkben van, nőtt a felelősségünk. A sóra sok mindent ráírnak, de azt kevesen tudják, hogy napi hat grammnál többet nem tanácsos megenni. A feliratok betűnagysága három milliméternél nem lehet kisebb – persze nem lehet állandóan szemüveggel vagy nagyítóval felszerelkezve tologatni a bevásárlókocsit. Nem vagyunk tisztában a vásárlás sorrendjével sem. A nem romlandóval kezdjük, a mélyhűtöttel fejezzük be! A piaci beszerzés mindig bizalmi dolog, járjunk nyitott szemmel. Bizonyos higiéniai szabályokat sem téveszthetünk szem elől. Jó, ha tudjuk, melegítésnél nem a mikrosütő a legmegbízhatóbb, hiszen a kellő biztonságot nyújtó hőfokot nem éri el, és már meleg az étel.

Melyik a legsikeresebb akciójuk a fogyasztókért?
– Igazi sikerélményem akkor volt, amikor a szemem láttára olvasta a nagyi a csokoládényuszi feliratát. Félretéve a viccet, remek kezdeményezés a Fogyasztók Világnapjából kiszélesedett Fogyasztók Hete – mivel március 15-e egybeesik nemzeti ünnepünkkel. Számos előadás, kiemelt tájékoztatás segíti a jó választásban a vásárlókat. Az országban ötvenkét iroda tart klubszerű foglalkozásokat például az élelmiszer-adalékokról, hatásukról, az allergia veszélyeiről, és a kiadványainkról még nem is beszéltem.

Mi a helyzet a bioélelmi szerekkel?
– Drágábbak, viszont egészségesebbek, megbízhatóbbak. EU tagságunk óta nagyon szigorú szabályok írják elő, hogyan lehet valaki biogazdálkodó, milyen feltételekkel kezdhet a termeléshez. Évekig bevizsgálják, ellenőrzik a terméket, a termelési körülményeket. Nyugat-Európában ma nagy divat a saját termés, rangja van. Ausztriában terjed a házi disznóhizlalás vagy hizlaltatás. Elküldik egy környékbeli kis vágóhídra, ahonnan konyhakészen, csomagolva, mélyhűtésre vagy további feldolgozásra előkészítve küldik vissza a tulajdonosának a sertést. Nálunk is terjed az otthon előállított termékek piaca, különösen ott, ahol sok a gyerek, dinnyét, burgonyát termelnek. Az „ami nem olyan szép, jó lesz nekünk” szemlélete megfordult. Legyünk olyanok, mintha magunknak termelnénk, termelő és fogyasztó ne szakadjon el egymástól!

(Járay)