Négy teleírt vendégkönyv

Halápy János festőművész kiállításával, valamint a kerülethez sok szállal kötődő Árkay Aladár és családja munkásságának bemutatásával debütált 1998 szeptemberében a Hegyvidék Galéria, amely az eltelt időszakban rangos kiállítóhellyé nőtte ki magát. Erről a tíz évről beszélgettünk az intézmény vezetőjével és munkatársával.

Városmajor utca 16. A kapu fölött kovácsoltvas felirat hirdeti a belső kertes, udvaros bérház 1942-es születésének dátumát. Az önkormányzat részben a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény jobb elhelyezése céljából, részben az ahhoz kapcsolódó, akkor létesített galériának utalta ki az itteni magasföldszinti helyiségeket 1998-ban. Így dr. Gergely Katalin, az új intézményvezető az átalakítási, felújítási munkálatok irányításával kezdte meg munkáját. Gergely Katalin az ELTE BTK-n szerzett diplomáival először a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa lett, majd akadémiai ösztöndíjasként az MTA kutatóintézetében kezdett dolgozni. 1984-től a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában elsősorban várostörténettel foglalkozott mint muzeológus, a Moholy Nagy Művészeti Egyetemen tanított, cikkei jelentek meg, előadásokat tartott itthon és külföldön, ösztöndíjas tanulmányutakon járt, és doktori vizsgát is tett. Az italianista férje oldalán Rómában eltöltött évek után pályázta meg jelenlegi állását. Két tanulmánya jelent meg az Árkay Aladár tervezte Bírák és Ügyészek telepéről, és megjelenés előtt áll egy újabb munkája a Hegyvidéken élők vízhasználatáról. Régi kerületi család sarja, megszállott lokálpatrióta. Pálfalvy Éva a Táncsics Mihály Gimnázium érettségijével először kirakatrendező- és dekoratőriskolát végzett. Ő is itt dolgozik az alapítás óta, a kiállítások rendezése, látványvilágának megtervezése, a meghívók és egyéb grafikai anyagok tervezése, különféle szervezőmunkák a legfontosabb feladatai. Szintén hegyvidéki, a „határon”, csak éppen a XI. kerületi részen lakik.

Négy teleírt vendégkönyv
Családok is látogatják a kiállításokat

Milyen körülmények között működött az eltelt évek alatt a galéria?
– Szervezetileg és gazdaságilag a kerületi művelődési központ tagintézményeként, de szakmailag függetlenül dolgoztunk 2005-ig. Ekkor az önkormányzat Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria néven létrehozta a mai intézményt. A helytörténeti gyűjtemény a Beethoven utcába került, mi pedig Hegyvidék Galéria néven működünk. A fizikai szétválás több előre nem látható problémát okozott, például eltűnt a kezdetektől nyolc-, majd négyórás állásban alkalmazott férfi technikai munkatársunk státusza, holott naponta sok nehéz fizikai munka adódik itt. Nem is szólva a kiállított műtárgyak biztonságáról, hiszen nyitvatartási időben teljesen védtelenek vagyunk egy rossz szándékú látogatóval szemben.

Mennyire tudta teljesíteni a galéria a kitűzött helytörténeti és művészeti feladatokat, azaz hogy kerületi művészeknek adjon bemutatóteret, és helytörténeti centrum is legyen?
– Úgy érzem, az eddigi nyolcvanöt-kilencven kiállításunkkal mindkét célnak megfeleltünk. A kerületben több mint háromszáz művész él és dolgozik. A legtöbb esetben ők keresnek meg bennünket, sok a jelentkező, napjainkra már elértük, hogy rangot jelent itt bemutatkozni. A teljesség igénye nélkül olyan ismert neveket sorolhatok kiállításainkkal kapcsolatban, mint Berény Róbert, Chiovini Ferenc, Czóbel Béla, Csete György, Csete Ildikó, Gadányi Jenő, Glatz Oszkár, Hajnal Gabriella, Kass János, Kondor Béla, Márff y Ödön, Polgár Ildikó, Polgár Rózsa, Schrammel Imre, Vígh Tamás. Volt, hogy kerületi műgyűjtő anyagából tudtunk bemutatni tárgyakat, műkincseket. A mintegy kétszázhúsz négyzetméternyi területen akár két különböző kiállítás is elfér. A galéria alatt raktár van, ahol például a helytörténeti gyűjtemény anyagába tartozó bélyeges téglákat őrizzük. Az ezekből rendezett, különösen sikeres tárlatunkra vidékről is érkeztek, utána itt alakult meg a Téglagyűjtők Baráti Köre. A helytörténeti gyűjteménynek kevés a saját anyaga, s az emberek boldogan kikölcsönzik kedves, régi tárgyaikat, mert a polgári mentalitás a megőrzésről és a családon belüli továbbadásról szól, semmint a kiselejtezésről. A helyiek kötődnek a múltjukhoz. A galériánkban két nagyobb kiállítás között fiatal, pályájuk elején járó művészeknek biztosítunk rövidebb, néhány napos bemutatkozást. Kiegészítő rendezvényként felolvasóesteket, művész–közönség találkozókat, előadásokat, könyvbemutatókat rendezünk. Ezekben a termekben sok mindenre lehetőség van, negyven főt tudunk leültetni; igaz, egy hangerősítő berendezés nagyon hiányzik, és szükségünk lenne még egy számítógépre.

Négy teleírt vendégkönyv
Vásárhelyi Alice munkái június 7-ig láthatók a galériában

Mekkora a látogatottságuk?
– Évi kilenc-tíz kiállítást rendezünk, ezeket átlagban kétszáz-háromszáz ember tekinti meg. A megnyitókon száz-százötven látogatóra számíthatunk. Jönnek egyénileg, családostul, iskolák szervezett csoportjai, nyugdíjasközösségek, művészkollégák, barátok. A mozgássérültek akadálymentesen megközelíthetnek minket. A negyedik vendégkönyvünk telik meg nemsokára. Évek óta részt veszünk nagy, országos rendezvényeken, mint például a Kulturális Örökség Napja, a Festészet Napja vagy a Költészet Napja eseményein. Propagandára lényegében nincs pénzünk, nincs plakátunk egyetlen helyi hirdetőtáblán sem, és az utcai reklámunk is kevés. Személyesen visszük ki a sokszorosított anyagokat a közeli üzletekbe, az egyházi intézményekbe, az iskolákba. De rendszeresen hírt ad rólunk a kerületi média, több szak- és programújság, a művelődési központ programfüzete, az internet, esetenként kétszáz meghívót küldünk ki postán – szóval, meg lehet találni minket.

Kutatások?
– Még most is akad, aki ide jön helytörténeti anyagot keresni, s mi mindenben segítünk, amiben tudunk. A szakkönyvtárunk szépszámú képzőművészeti kötetéhez könyvtárközi cserékkel, ajándékozás útján, vétellel jutottunk. Van olyan látogató, aki nálunk olvassa el rendszeresen azokat a művészeti folyóiratokat, amelyek megrendelésére nincs pénze.

Tudnak-e katalógust kiadni a kiállításokhoz?
– Csak ha pályázattal nyerünk hozzá pénzt. Négy saját kiadványunk van: a Változatok ikonra – tisztelgés Kondor Béla születésének hetvenedik évfordulóján, a Czóbel – Czóbel Béla halálának huszonötödik évfordulójára emlékezve –, Polgár Ildikótól a Porcelánvallomások és a Vigh Tamás köztéri szobrait bemutató szakkatalógus.

Milyen programokat terveznek 2008-ra?
– Vásárhelyi Alice festőművész Világokon át című kiállítása május kilencedikén nyílt meg. Június közepétől fiatal iparművész hallgatók reneszánsz jegyében készült munkáit, míg szeptemberben egy neves kerületi műgyűjtő gyűjteményét láthatják látogatóink. Októberben – a Festészet Napjához kapcsolódva – hegyvidéki festők bemutatkozását tervezzük. Novemberben fiatal képzőművészek emlékképei szólnak majd 1956-ról, decemberben pedig ünnepi kiállítással szeretnénk megemlékezni a Hegyvidék Galéria tízéves fennállásáról.

Muzsay András