Orchideák a szobában

Néhány évvel ezelőtt az orchidea nem tartozott az otthon tartható növények közé. A virágboltban átlátszó dobozba zárva, egyesével lehetett megvásárolni a – borsos árú – virágfejeket. Manapság azonban már a hipermarketek polcairól is leemelhetjük a virágzó tövek széles választékát, ráadásul az áruk sem több, mint egy-két szál hazai, vágott rózsáé vagy liliomé.

A fordulat szembetűnő, de valószínűleg nem a növények gyors és drasztikus változásában keresendő. A kertészeti technika képessé vált ezeknek a különlegességeknek a nagy tömegű szaporítására, ami lehetővé tette a növények fokozott térnyerését. Az elterjedt hiedelemmel ellentétben az orchideák csak megjelenésükben – és a hozzájuk kapcsolódó érzéseinkben – különlegesek, otthoni tartásuk, nevelésük – sok esetben – nem igényel rendkívüli odafigyelést és a szobanövények általános nevelését meghaladó szakismereteket.

Orchideák a szobában

Az orchideák csoportja a természetben is nagyon népes társaságot alkot: több mint 22 ezer fajjal a növényrendszertan legnagyobb fajszámú családját alkotják. A Föld valamennyi növénye közül, minden tizedik ennek a rokonságnak a tagja. Legtöbb nemzetségük a trópusi éghajlati övben terjedt el, de a világ minden szegletébe eljutottak a két sarki jégtakaró között. Még hazánkban is él – a trópusi rokonoknál jóval kevésbé ismerten – közel 50 védett fajuk, amelyek hegyvidékeink rétjein, erdőszélein bontják méretükben kisebb, de felépítésükben a szobai rokonokéhoz hasonlóan megkapó virágaikat. A minden kétséget kizárólag legismertebb orchidea a legtöbb háztartásban – még ha nem is cserépben, hanem a fűszerpolcon – megtalálható vanília.

A virágukért tartott szobai orchideák rendszerint napsütésben kevésbé felmelegedő, világos színű, műanyag cserépben, fakéregdarabok közé ültetve érkeznek a lakásba. Mivel a fajok többsége a trópusi fák ágvilláiban, a talajszint fölött akár ötvenhatvan méterrel él, a cserépben sem igényli a virágföldet. Gyökerei inkább rögzítésre szolgálnak, a tápanyagokat a nedvességgel együtt veszi fel. Erre a sajátságukra az öntözésnél is figyelemmel kell lenni; ritkán – hetente – locsoljuk, akkor viszont alaposan.

Orchideák a szobábanRendszeresen adjunk a növényeknek lágy vízzel hígított, lehetőleg kifejezetten orchideák számára készített tápoldatot. Sok szobakertésznél bevált a cserép beáztatása is. Ilyenkor tegyük az egész cserepet körülbelül fél órára egy vízzel teli vödörbe, majd hagyjuk kicsöpögni a felesleget, mielőtt visszatesszük a növényt a helyére. Arra azonban figyelni kell, hogy a levelek között ne maradjon víz, mert az a rothadást okozó baktériumok melegágya lehet. Általában az orchideák jobban viselik a viszonylagos szárazságot, mint a túlöntözést.

A növényeket rendszeresen át kell ültetni. Ilyenkor a fajnak megfelelő közeget kell keverni a számukra, ami gyakran fenyőkéregből, mohából és különböző lassú lebomlású trágyákból áll. Egyes fajok az ültetőközeg meszezését is igénylik.

Bár a szobai orchideák trópusi növények, nem kedvelik a közvetlen napsütést. Eredeti élőhelyükön a fák lombkoronája alatt élnek, legjobb helyük ezért a keleti vagy nyugati ablakban van, ahol sok fényben fejlődhetnek, de nem éri őket tűző napsütés. Ha a növények környezetében rendszeresen párásítunk, akkor a kártevők és kórokozók elkerülik az orchideákat. A legyengült töveket a szobanövények ellenségei, a levéltetvek, pajzstetvek és a kórokozó baktériumok, gombák támadják meg leggyakrabban.

Egy ilyen változatos és népes csoport kimerítő bemutatása szinte lehetetlen, ezért a következőkben csak néhány könnyen beszerezhető és hálás képviselőt sorakoztatunk fel.

Orchideák a szobábanA Phalaenopsis nemzetség – magyarul lepkeorchideák – tagjai változatos és könnyen tartható növények. A fent leírtakhoz képest kicsit gyakoribb öntözést igényelnek, de a pangó vizet nem viselik el. Virágfüzéreik a fehértől a sötétvörösig sok színben pompázhatnak, és gyakoriak a többszínű, csíkos virágok is. Virágaira jellemző a tartósság: akár hónapokig díszíthetik a lakást.

Hasonlóak a Dendrobium, vagy vesszős orchidea igényei, átlagos szobai körülmények között is számíthatunk az évenkénti, rendszeres virágzására. Az Oncidiumok egészen eltérő megjelenésű növények, apró virágaik felhőszerű, laza tömegben nyílnak. Leggyakoribbak a sárga változatok. Nevelésük több odafigyelést igényel, de a bimbósan vásárolt tövek hosszú virágoztatása biztos sikerrel kecsegtet, még ha az újabb virágzás esélye kisebb is az „igénytelenebb” változatoknál. A Paphiopedilumokat, azaz papucsorchideákat leegyszerűsítve azzal lehet jellemezni, hogy a fokföldi ibolyával azonos elhelyezés felel meg a számukra.

Az orchideák könnyen belopják magukat a virágokat szerető emberek szívébe. Aki pedig egyszer barátságot kötött velük, könnyen az orchideagyűjtők társaságában, vagy az egyre terjedő internetes fórumok előtt találhatja magát.

Barta István