Schola Europa – az egyetem „előszobája”

Néhány éve költöztek a Beethoven utcába, de úgy tudom, a Schola Europa már régebb óta létezik.
– Képzési vállalkozásként indította el Párkányné Károly Edit 1992-ben, majd 2000-ben lettünk közoktatási intézmény, amely sokkal magasabb szinten képes folytatni a már a névválasztásban is megjelenő fi lozófi át, miszerint az iskola „úgy európai, hogy közben sajátosan magyar”. A Schola Europa Akadémia, elsősorban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem együttműködő partnereként, ma a magyar és nemzetközi kommunikáció, a társadalomismeret, a média, a jog- és adminisztratív menedzsment magyar és európai egyetemi, illetve főiskolai képzéseihez akkreditált, iskolarendszerű felsőfokú szakképesítéseket folytat. Tehát összekapcsolja a hazai szakképzési rendszert és a felsőoktatás világát úgy, hogy a diákok – érettségi után – a kétéves gyakorlati képzés végén az Országos Képzési Jegyzékben szereplő felsőfokú szakképesítést kapjanak. A Schola felnőttképzési intézmény, valamint ECDL vizsgaközpont is. Két európai iskolahálózat, a bécsi székhelyű ESA és a brüsszeli BUSINET tagjaként naprakészen követjük és programunkba beépítjük az új képzési tartalmakat és módszereket. Legjobb tanulóinknak lehetővé tesszük, hogy a Leonardo mobilitási programokon keresztül néhány hetes szakmai gyakorlaton vehessenek részt jelenleg Finnországban és Írországban, s rövidesen Németországban is.

Hogyan fejlődött az intézmény?
– Nagy ugrás volt, amikor a közeli irodaházból átköltözhettünk a Beethoven utcába. Pályázatokon nyert pénzekből és technikai eszközökkel igen korszerű körülményeket teremthettünk – számítógépes háttér, intelligens tábla és így tovább, talán a nagy előadóterem az egyetlen, ami hiányzik. Nagyon jó a kapcsolatunk a kerületi önkormányzattal, a szerződésünket meg is hosszabbították. De talán mi is tudjuk erősíteni a Hegyvidék ismertségét, súlyát, mert itt működik a minket is érintő Abszolút TISZK (Térségi Integrált Szakképzési Központ; ezen keresztül juthatnak például az iskolák támogatásokhoz – a szerző). Ezt nyolc iskola és egy gazdasági szervezet alkotja, ami tovább fejleszthető nagy központtá. Az országban működő más TISZK-kal még nem alakult ki kapcsolatrendszer, de ebben is létrejöhet például szakosodási forma. Kényszermegoldásokból is kialakítható valami jó.

Pályázatokon nyert pénzekből korszerűsítették a technikai felszerelést

Kiknek és miért érdemes érettségi után ebbe az iskolába jelentkezni: akiknek határozott elképzeléseik vannak, vagy akik még nem döntöttek, de valamihez kezdeni akarnak magukkal?
– Ez afféle „utolsó utáni pillanat”. Nagyjából a fiatalok egyharmada pontosan tudja, egyharmada sejti, egyharmadának fogalma sincs a továbbtanulási elképzeléseiről, ezért hasznos időnek tekinti az itt eltöltött két évet. Az iskolában mintegy tízszázalékos a lemorzsolódási arány. Magyarországon igen erős a felsőfokú diploma megszerzésére irányuló törekvés. Ezt az érettségire épülő felsőfokú szakképzést sokan a felsőoktatás „előszobájának” tekintik. Aki egy ilyen szakot elvégez, annak lesz egy jól hasznosítható szakmája, és kedvezményeket kap a főiskolai továbbtanulás során. Aki mégsem kíván tovább tanulni, annál a munkába állás során egyértelmű lesz a megszerzett szakmai fokozat. A mi diákunk akkor is ismereteket szerez, önbizalmat nyer, megtanul eligazodni a világban, ha esetleg más pályán fut is tovább az élete. Ajánlom tehát elsősorban azoknak a jó–közepes eredménnyel nemrég érettségizett fiataloknak, akik még nem rendelkeznek kialakult pályaválasztási képpel, és egy színvonalas iskolában szeretnének tanulni, ahol nem kell félni és reszketni, mert a tanárok mindenben partnerek. Ugyanakkor fontos, hogy a diák is maximálisan hajlandó legyen az együttműködésre, az újdonságok befogadására, és a kreatív lehetőségeket ki tudja használni. Csak visszaigazolásként mondom: arra a kérdésünkre, hogy miért ide jelentkezett, volt, aki meglepő választ adott: „megfogott, hogy itt mindenki mosolyog”. Sok korábbi tanítványunk irányította ide ismerősét, mert hasznát vette az itt tanultaknak. Diákjaink versenyeredményei, jó tanuló–jó sportoló-elismerései is bizonyítékok. Vagy hivatalos helyről hozva példát: projekthaszonulási vizsgálat után Mobilitási Nívódíjban részesült intézményünk.

Az iskolában az első szakképesítés ingyenes

Milyen szakokat tanulnak nappali, levelező és estis hallgatóik, és milyen körülmények között?
– Felsőfokú szakképzéseinken hatféle – moderátor, intézményi kommunikátor, sportkommunikátor, sajtótechnikus (médiadesigner), ifjúságsegítő és jogi asszisztens – oklevelet adunk. Iskolarendszeren kívüli képzés keretében számítástechnikai (ECDL) és kiadványszerkesztő OKJ tanfolyamokon lehet képesítést szerezni. Ezek mind piacképes, keresett munkaterületek. Kezdőtől a haladó szintig oktatjuk az angol és a német nyelvet. Az államilag finanszírozott képzések nappali tagozaton folynak, huszonhárom év alatt, első szakképesítésnél ez ingyenes, a hallgatók állami támogatásokra – diákhitel, diákigazolvány, családi pótlék, árvaellátás – jogosultak, szükség esetén még kollégiumot is biztosítunk nekik. A költségtérítéses képzések levelező szakon folynak, és iskolarendszeren kívüli felnőttképzésre is van lehetőség, átlag nyolcvanezer forint féléves díjjal. Az iskola alapítványa tanulmányi és szociális ösztöndíj-rendszert működtet; egyebek mellett lehetőség van ECDL-tanfolyami visszatérítésre is. Az oktatást, roppant korszerű technikai keretek között, részint az iskola tanárai, részint a Pázmány egyetem vendégtanárai végzik átlag huszonöt-harminc fős osztályokban, csoportbontással. A diákok a későbbi egyetemi oktatás stílusát, az elvárásokat is előre megismerhetik.

Mennyien választják ma ezt az iskolát? Fiúk vagy inkább lányok?

– Háromszáz főre szól a nappali engedélyünk, amit száz fő levelező és kétszáz esti hallgató egészít ki. A lányok vannak többségben, mondjuk hatvanöt–harmincöt százalék arányban, főleg a középmagyarországi régióból, de egyéb helyekről is. Sok a nehéz sorsú diák, akiknek ez az állomás segít később, hogy munka mellett levelezőn tovább tudjanak tanulni, például a Pázmányon. A ponthatárok megállapítása után derül ki, mennyi szabad helyünk maradt.

Ön mióta áll az intézmény élén?
– Tíz éve vezetem az iskolát. Német–orosz szakos tanári diploma után okleveles Európaszakértő és közoktatási vezető vizsgát tettem, jelenleg pedig doktorandusz képzésben veszek részt a neveléstudomány területén. Nálunk családi hagyomány a pedagógia és az állandó fejlődés, tanulás, amihez az első években sok hasznos tanácsot kaptam az alapító igazgatótól. Jelenleg csak pár órában tanítok élet- és pályatervezést, mert az iskola menedzselése, szellemi irányítása és a sok adminisztrációs teendő nagy felelősséget ró rám. Szeretem ezt a tizennyolc és huszonhárom év közötti, nem könnyű korosztályt. Nehéz szakma ez, mert az eredmények csak évek múlva jelentkeznek, épp ezért óriási az iskola, a tanár felelőssége. Ha a tanár elkésik, a diák is késni fog. Nem lehet lenézően, rutinból tanítani, ma el kell varázsolni a diákot! Ezt a teljes odaadást megfáradt kollégáktól nehéz elvárni, de nekem szerencsére öt olyan közvetlen munkatársam is van, aki nélkül nem jutott volna arra a szintre az iskola, amelyen ma áll. Az ötvenhatvan főállású és óraadó szakember, aki itt dolgozik, szintén mind ezen fáradozik. Célom az intézményt tovább fejleszteni, és a mai magyar viszonyok között kis szigetként őrizni.

Muzsay András