A szeretet és a csoda...
Nemcsak kapni, de adni is szeretnek

A szeretet és a csoda ünnepére várva

Ünnepre készülünk. Szervezünk, ajándékokat válogatunk, és lelkünkben is igyekszünk felkészülni arra a pillanatra, amikor végül kiteljesedik az ünnep. S ezt a teljességet gyermekeink arcán látjuk meg, akik tágra nyílt szemekkel néznek a gyertyák lángjába. Karácsony és Hanuka. A szeretet és a csoda ünnepe. Ezek igazi fénye csillog azoknak a gyerekeknek a szemében is, akikhez ellátogattunk.

– Együtt gyújtjuk meg a gyertyát – mondja Tóth Balázsné.

– Közösen gyújtjuk meg a gyertyát – mondja Török Judit.

Előbbi az Orbánhegyi Óvodát vezeti, utóbbi a Lauder Javne Zsidó Közösségi Óvodában dolgozik Mindkét helyen izgatott, vidám gyerekekkel találkoztunk, akik együtt készülnek az ünnepre, s közben óvónőiktől a hagyományokról is tanulnak.

A szeretet és a csoda...

Az Orbánhegyi Óvodában két nagycsoportos kisfiú lelkesen meséli, ők hogyan készülődnek.

– Verseket, dalokat tanultunk, adventi koszorút készítettünk – mondja az egyik. – Otthon minden vasárnap meggyújtunk egy gyertyát. Írtam levelet a Jézuskának, leírtam, mit kérek tőle ajándékba.

– Együtt díszítjük a termet, a szülőknek ajándékot készítünk – meséli a másik. – Otthon is feldíszítjük a lakást. Amikor meggyújtottuk a gyertyát az óvodában, olyan jócselekedetekre gondoltunk, amiket ebben az évben csináltunk. Például én a barátommal együtt megvédtem az egyik kislányt, akit elég sokat piszkáltak a többiek.

– Advent idején hétről hétre arról is beszélgetünk, otthon miként készülődnek, ki hogyan kapja meg az ajándékot – mondja Tóth Balázsné. – Beszélünk a szeretetről, a családról. Luca napján minden gyerek búzát ültet egy cserépbe, ami aztán szépen kihajt az Óvodai Karácsonyra. Zöld krepp papírba csomagolják, és hazaviszik. A kisebbek lerajzolják, mit szeretnének, és kitesszük a parafatáblára, hogy lássa a Jézuska is. Együtt aszalunk citromot, narancsot, felfűzzük aranyszalagra, és felteszszük a fára, a folyosóra. A karácsonyi ünnepély napján felelevenítjük azt a népszokást, hogy egy almát sokfelé vágunk, s mindenki kap belőle egy falatot az összetartozás jeléül.

– Olyan díszeket készítünk, amelyek a Hanuka jelképeit ábrázolják – meséli Török Judit a Lauder Javne óvodában. – Színes papírokból vagy mozaikkövekből kirakjuk a hanukkiát, a kilencágú gyertyatartót. Mindennap játszunk trenderlit; ez egy négyoldalú pörgettyű, amelynek oldalai történelmi eseményeket szimbolizálnak. Kislámpásokat is készítünk, ezekkel díszítjük a kertet, ahol a szülőkkel együtt a Hanukát tartjuk. Fontos, hogy mindent együtt csinálunk, mert a Hanuka nemcsak a csoda ünnepe, hanem a közösségé is. Ezért közösen gyújtjuk meg az első gyertyát egy hatalmas hanukkián. És persze az ajándék sem maradhat el: a gyerekek együtt keresik a kislámpásokkal azokat a becsomagolt, csillogó köveket, áttetsző üvegeket, amelyeket az óvónők rejtettek el a kertben. Ezek a fényt szimbolizálják, hiszen a Hanuka a fény ünnepe. Olajban sült édességek és tea mellett beszélgetünk, énekelünk, és tradicionális zene is szól.

A szeretet és a csoda...

Olajban sült fánk illata terjeng a Gan Mechánem Zsidó Bölcsőde és Óvodában. A gyerekek Oberlander Batshevát, az intézmény vezetőjét hallgatják, aki arról mesél, miféle csodára emlékeznek Hanuka napjaiban. A kicsik érdeklődve hallgatják a történetet, amely szerint a Makkabeusok a szíriai görögök felett aratott győzelmük után megtisztították a szentélyt. Nyolc napra való olajra lett volna szükségük, de csak egy napra elegendőt találtak, amellyel meggyújthatták a szent gyertyatartót. S ekkor történt a csoda: az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett. Ennek emlékére Hanuka első napjától kezdve minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a hanukkia gyertyatartón, hogy hirdessék a csodát.

A hegyoldalon fekvő Normafa Óvodában a gyerekek a természet jegyében karácsonyoznak.

– Fontosnak tartjuk, hogy harmóniában éljük meg az ünnepet, együtt legyünk, örüljünk, és ne az ajándékozáson legyen a hangsúly – mondja Purzsa Gáborné óvodavezető. – Minden csoportban van egy természetsarok, ahová ilyenkor az adventi koszorú mellé a télre és az ünnepre utaló díszeket tesznek a gyerekek. A karácsonyi nagytakarításkor leporolgatják, és át is rendezhetik a játékaikat. A közös ünnepélyünkön az óvónők énekelnek és báboznak a kicsiknek, míg a német nemzetiségi csoportunk egy-két német nyelvű dalt ad elő. A szülőkkel együtt játékdélutánt tartunk, amelyen egyebek mellett a gyerekek az általuk sütött mézes süteményeket és kis ajándékokat adják oda a szüleiknek.

Ebben az óvodában Madárkarácsony is van: a kicsik diót gyűjtenek, madárkalácsot készítenek maradék napraforgóból, margarinból és faggyúból, majd közösen énekelve rakják fel a kertben álló egyik fenyőfára a madaraknak.

A szeretet és a csoda...

A fánk édes íze még a szánkban, de az illat már mézes süteményt ígér, amikor belépünk a Bíró utcai Óvoda és Bölcsődébe. Itt nem állítanak karácsonyfát, „ezt meghagyjuk a családoknak, mivel azt szeretnénk, ha az öröm, a rácsodálkozás a feldíszített fára otthon történne meg” – mondja Nagy Miklósné, az intézmény vezetője. A termeket viszont itt is együtt díszítik fel, s van egy nap, amikor a szülőket is bevonják ebbe, ilyenkor a játék is közös.

A Süni Óvodában is éppen a termet „öltöztetik” a gyerekek, amikor odaérünk. Bárkit kérdezünk, lelkesen meséli, hogy Karácsony a szeretet ünnepe, és a fa közös díszítése is az összetartozást hirdeti. Egymás szavába vágva sorolják, ki milyen ajándékkal készül. Egyikük díszeket készít papírból, a másik éneket tanul, a harmadik még a Mikulásnak is szánt ajándékot: az ablakba tett cipőbe virágot rejtett el, hogy viszonozza a Mikulás kedvességét.

A Happy Kids (angol nyelvű) Nemzetközi Óvodában – ahová huszonhét nemzet gyerekei járnak – a Karácsony és a Hanuka is ünnep. A szülők is részt vesznek a készülődésben, s együtt mesélik el a gyerekeknek, mit ünnepelünk ilyenkor – mondja Susie John, az óvoda vezetője. A gyerekek műsorral készülnek, előtte mézeskalácsot, muffint sütnek, és kézművesek, könyvárusok is jönnek.

– Sok hagyományt veszünk át a magyarok közül, és sokat a német nyelvterületről – ezt már Lászlóné Wilhelm Marlies, az Orbánhegyi úti Osztrák–Magyar Óvoda vezetője meséli. – A német nyelvterületről az adventi barkácsolás és bazár hagyományát ápoljuk. A szülők és a gyerekek együtt készítik a karácsonyi ajándékokat, s adventi koszorúkat is kötünk. Az ünnep előtt közösen tartunk adventi istentiszteletet, amire a kicsik betlehemes játékkal készülnek.

Csillogó gyerekszemek mindenütt, ahol jártunk. Az ünnep közeledtét hirdetik, a feszült, de boldog várakozást, amit valamennyien átéltünk annak idején. A teljesség ígérete ott van minden egyes szempárban, amely ránk szegeződik. Azt kéri tőlünk, felnőttektől, hogy a fény, amelyet meggyújtunk, akár az adventi koszorún, akár a hanukkián, sose aludjon ki.

Balogh Ildikó