„Vállalnunk kell a véleménynyilvánítás felelősségét”

Példaértékű állásfoglalást fogadott el a XII. kerületi önkormányzat képviselő-testülete a márciusi ülésén (részletes beszámolónk az 5. oldalon olvasható – a szerk.). A Pokorni Zoltán polgármester által előterjesztett szöveggel – amelyben arra kérik a hegyvidéki polgárokat, hogy éljenek alkotmányos jogukkal, és vegyenek részt a március 9-i népszavazáson – az ellenzéki képviselők is egyetértettek, így az valóban közös képviselő-testületi álláspontnak tekinthető. Pokorni Zoltánt javaslata hátteréről kérdeztük.
Vállalnunk kell a véleménynyilvánítás felelősségét

Miért érezte fontosnak, hogy ily módon is felhívják a lakosság figyelmét véleménynyilvánításuk jelentőségére?
– Ritka, kivételes lehetőség, amikor az emberek konkrét kérdésekben mondhatják el a véleményüket, úgy, hogy ennek valóban kézzelfogható következménye lehet. Bár a népszavazás három konkrét kérdésről, a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról szól, ennek az eseménynek valójában szimbolikus jelentése is van.

Éspedig?
– Az ügydöntő népszavazás arra ad módot, hogy a szavazólapon feltett kérdések megválaszolása mellett véleményt mondjunk a Gyurcsány-kormány munkájáról, működéséről, illetve arról, hogy mindent meg lehet-e tenni ma Magyarországon az emberekkel. A márciusi népszavazás legfontosabb szerepe véleményem szerint az, hogy lezárhatja azt a propagandára és politikai marketingre épített korszakot, amely nemcsak az embereket csapja be, de súlyosan devalválja a közéletet és a politikát is, ezért káros az egész ország számára. A manipulatív, sok pénzért elkészített hirdetésekkel fontos kérdéseket magyarázni próbáló „kampány” helyett őszinte, hiteles, tiszta beszédre van szükség! Úgy érzem, a szociális népszavazás után olyan korszak kezdődhet,amelyikben az adott szónak súlya, a tetteknek pedig ismét következménye lesz.

Ha már a szimbolikus jelentést említette, a 300 forintos vizitdíj szinte a szimbólumává vált a kormány egészségügyi reformjának, legalábbis a legtöbben ezt említik elsőként, ha a változások szóba kerülnek. Úgy gondolja, ebben a gazdagnak mondott kerületben is gondot jelent a vizitdíj?
– A kerületben valóban élnek módos emberek, hiszen itt lakik az ország gazdasági elitjének egy jelentős része, de sokan vannak, akiknek szerényebbek az anyagi körülményei. Ne felejtsük el, hogy nagyon sok az idős ember, akik közül évről évre egyre többen egyedül maradnak! A legtöbbjüknek amúgy sem magas a nyugdíja, ebből kell kigazdálkodniuk az egyre dráguló közüzemi díjakat és egyéb lakásköltségeket. Ez önmagában is minden évben újabb lemondásokkal jár, az előző esztendőkhöz képest is. A számukra – és hangsúlyozom, ők sokan vannak, nem véletlenül tartják „idősnek” a XII. kerületet – nyilvánvalóan jelentős anyagi terhet jelent a vizitdíj vagy a kórházi napidíj megfi zetése. De ebben az esetben is kettős jelentése van a szavazásnak. A vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése ugyanis a kormány rossz gazdaságpolitikájának volt a következménye. Ez a két intézkedés valójában a kormányzati megszorító csomag része, amely révén a szocialista-szabaddemokrata koalíció az emberekkel fizetteti meg az elhibázott intézkedéseket. A vizitdíj ráadásul különösen felháborító, hiszen mindenki pontosan tudja, hogy a béréből vagy a fizetéséből az állam egyszer már levon egy jelentős összeget tb-hozzájárulás címen, ezért a vizitdíjjal kétszer próbálják ugyanazt a bőrt lehúzni az emberekről.

Mi a helyzet a tandíjjal? Nemrég azt nyilatkozta, hogy a tandíj nem a patás ördög.
– A tandíj – amelyre nincs biztos „recept”, hiszen a világon sok helyen van, és sok helyen nincsen – nem az oktatási rendszerek tönkretevője, hanem egy eszköz. A társadalom helyzetétől függően van, ahol lehet alkalmazni, van, ahol nem. Magyarországon ma az a cél, hogy növeljük a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok számát, mert így tudunk építeni egy kvalifikált munkaerőre épülő, versenyképes gazdaságot. Az elmúlt tizenöt évben nagyon gyorsan nyílt itthon az egzisztenciális olló, ma már hatalmasak a társadalmi különbségek, ezért nem szabad a szegényebb gyerekek elé olyan akadályt gördíteni, ami elzárja előlük a továbbtanulás lehetőségét. Úgy vélem, a tandíj bevezetése azt jelentené, hogy a diákok tehetsége helyett a szülők pénztárcájának vastagsága döntene a továbbtanulásról. És ahova ez az út vezet…

Mint a válaszaiból is kiderült, sok a meggondolandó probléma – nyilván ezért is nagy a jelentősége annak, hogy a testületi ülésen a képviselők közös álláspontot tudtak kialakítani legalább a népszavazáson való részvétellel kapcsolatban.
– Igen, ezért fontos, hogy minden választásra jogosult kerületi lakos éljen demokratikus jogával, és menjen el szavazni március 9-én, vasárnap. Gondolja át mindenki, hogy a három kérdéssel kapcsolatban mi az álláspontja, és döntse el, hogy igennel vagy nemmel szavaz. Abban, hogy ki miként szavaz majd, természetesen lehet véleménykülönbség, de azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy ezekben a kérdésekben véleményt kell nyilvánítanunk, és vállalnunk kell ennek a felelősségét is. Ritkán visszatérő alkalom lesz a mostani, hiszen a közös jövőnkről lesz lehetőségünk dönteni! Ebben minden hegyvidéki polgár részvételére számítok.

(es.)