„Védeni kell a megmaradt zöldet!”

Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy egy kocsányos tölgyfát ültettek Zugligetben a műemlékvédő Dercsényi Balázs emlékére. A növényt Kazsuk Béla kertészmérnök adományozta. A fa származási helyén, a Budai Kertcentrumban kerestük fel őt, és a hegyvidék sajátosságairól kérdeztük.

Mi késztette arra, hogy fát adományozzon?
– A tizenkettedik kerületben születtem, édesanyám, Kazsukné Jakab Irma Zugligetben és Virányosban is tanított. Az egyik ok, amiért felajánlottam a tölgyfát, az volt, hogy szerettem volna, ha egy őshonos fa őrzi a műemlékvédő Dercsényi emlékét, mint ahogy a Normafa is őshonos fa volt, csak nem tölgy, hanem bükk. Túl ezen a műemlékvédelem is szívügyem. Zugligetnek, de a kerület más részeinek, például az Istenhegyi út felső részének és az Eötvös útnak is van valamilyen sajátos hangulata, ami a régi épületeknek is köszönhető. Jó volna ezt megőrizni! Egy harmadik ok: a Budai Kertcentrumban magam is környezeti szemléletformálásra törekszem. Az építkezések sok rombolással és irtással járnak, a menekülő állatoknak új otthont kell teremtenünk, már csak azért is, hogy a gyerekek ne kizárólag állatkertekben, hanem természetes környezetben, saját lakókörnyezetükben is találkozhassanak velük. A Budai Kertcentrumban a növényeken kívül sokféle kerti kiegészítőt is forgalmazunk, hogy minél többen gondoljanak állatbarát kert kialakítására. A kertészetben mi magunk is tartunk állatokat: papagájokat, aranyhalakat, csíkos mókust, degut, nyuszikat, cicákat, és van egy kutyánk is. Bemutatókertünkben növénytársítási és -alkalmazási példákkal szolgálunk lakó- és pihenőkertek kialakításához. Van játszóterünk, és a kerti bútorokon meg is pihenhetnek vásárlóink. Rendezvényeket, iskola- és óvodalátogatásokat szervezünk, illetve most már hagyomány, hogy május utolsó vasárnapján gyermeknapi programokkal várjuk a kicsiket.

A Kis-Sváb-hegyet a török időkben Kestane Bayirnek, vagyis Gesztenyés dombnak hívták. A török szótár szerint a „kestane” szó latin megfelelője: cestanea sativa, vagyis szelídgesztenye. Ez a név hogyan születhetett?
– A szelídgesztenye nem kedveli a meszes talajt, nem kizárt azonban, hogy kialakult egy mésztűrő fajta a hegyen, ám ennek génállománya a fákkal együtt kipusztult. Csak azokon a helyeken érdemes ilyen talajon szelídgesztenyét ültetni, ahol már vannak idősebb példányok. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a talaj foltokban semleges kémhatású. A szelídgesztenye egyébként hiánycikk, nehéz nagyobb fákat szerezni Magyarországon. A növény őshonos nálunk, tehát valószínű, hogy a törökök előtt is Gesztenyés domb volt a hegy neve, talán vannak is levéltári nyomai. Annak idején, ha már átkeresztelték a Kis-Sváb-hegyet, talán nem Martinovics-hegyre kellett volna, hanem Gesztenyés dombra. Persze az sem kizárt, hogy rossz a török fordítás, és vadgesztenyéről van szó. A vadgesztenye a tizenhatodik század második felében, pár évtizeddel a törökök bejövetele után terjedt el Magyarországon. A Gesztenyés kert vadgesztenyés park.

Védeni kell a megmaradt zöldet!

Ilyenkor, nyár végén milyen teendők adódnak egy hegyvidéki díszkertben?
– A legtöbb növényt április közepén kell elültetni. Nyáron a mediterrán növények iránt nő meg a kereslet. Amikor hazatérünk a tengerpartról, meg akarjuk őrizni a nyaralás hangulatát, és mediterrán növényeket: leandert, bougainvillea-t, kefevirágot, sétányrózsát, enciánfát, fügét ültetünk. A hatalmas hőség idején érzékeljük igazán, mit jelentenek a kertünkben a nagy, árnyas fák, ezek adják a tizenkettedik kerület varázsát is. Általában azt javasoljuk, hogy – még ha drágábbak is – inkább idősebb fákat vegyenek, éveket lehet nyerni árnyék és – gyümölcsfa esetén – termés szempontjából. Nagyobb fák vásárlásakor nemcsak egy növényt, hanem az árnyékban eltöltött pihenés érzését, egy kertben elfogyasztott vasárnapi ebéd hangulatát is megkapjuk.

A kertgondozás szempontjából mivel járhat nálunk a klímaváltozás?
– Az aszályos nyarak és az emelkedő vízdíjak a szárazságtűrő növényeknek kedveznek, ilyenek a sziklakerti évelők. A fáknál, cserjéknél és örökzöldeknél kevésbé érződik még a felmelegedés hatása. Az idén ugyan eleget esett, de a tendencia az, hogy egyre többet kell öntözni, nemcsak a nyári kánikulában, hanem a száraz tavaszokon és ősszel is. Tévhit, hogy erős napsütésben tilos locsolni; ilyenkor ne közvetlenül a levelek, hanem a növény töve kapja a vizet, hogy ne égjenek be a lencseként működő vízcseppek, de a folyamatos szórófejes öntözést is megszokják a növények. A termesztők napi tizenkét órát nappal is öntöznek. A globális felmelegedés miatt egyre több helyen érzi jól magát a füge, a gránátalma, az örökzöld magnólia vagy a télálló kínai kenderpálma.

Kertész szemmel milyen a kerület?
– A Hegyvidéken is megfogyatkoztak az erdők, elaprózódtak, beépültek a telkek. Ez meglátszik a főváros mikroklímáján, légszenynyeződésén is. Mindenáron meg kellene védeni a még megmaradt zöldet. Ebben a kerületi lapoknak és a civil kezdeményezéseknek nagyobb szerepet kellene kapniuk. A régi, szép kertek közül nem ártana néhányat rekonstruálni. Úgy érzem, a kertkultúra kezd letisztulni a kerületben, ami nem annyira a vagyonosodásnak, mint inkább annak köszönhető, hogy az építési engedélyhez kerttervet is be kell adni, ezáltal szakemberek alakíthatják az új házak környezetét. Fontosnak tartom a nagy ősfák védelmét, a kiirtott cserjék pótlását. Kevesebb kékes és sárgás árnyalatú dísznövény illene az itteni kertekbe. Ahol takarni kell a szomszéd felé, nagyobb hangsúlyt fektetnék a lomblevelű örökzöldekre – babérmeggyre, bangitákra, japán kecskerágókra, tűztövisekre, nagyra növő madárbirsekre, buxusra, fagyalokra. Kevesebb tű- és pikkelylevelű fenyő- és tujafélét ültetnék, ezek túlsúlyba kerültek az előző évtizedekben. Reméljük, a tujaés leylandi sövények ideje is lejár, s inkább árnyéktűrő tiszafák, gyertyán, bükk és vérbükk, som és mogyoró kerül a takarás szempontjából kevésbé fontos kerítések mellé. Így megmaradhatna a budai környék patinás, különleges hangulata.

Kérész Gyula