Visszaemlékezés Szibériára

Menczer Gusztáv kilenc évet töltött Kelet-Szibériában, szovjet kényszermunkatelepeken. Hazatérve az ÁVH megkereste, és hallgatásra kötelezte. A rendszerváltást követően véget ért a kényszerű „csend”; alapító tagja és elnöke lett az egykor a Szovjetunióban raboskodó társait felkaroló érdekvédelmi szervezetnek, valamint a Kárpótlási Hivatal társadalmi kollégiumának vezetői posztját is betöltötte 2006-ig.

A Gulág rabtelepei című könyvének bemutatóját a XII. kerületi művelődési központban tartották szeptember 23-án. Menczer mindössze huszonnégy éves volt, amikor ártatlanul – kémkedés vádjával – a szovjet hatóságok letartóztatták, és tízévnyi kényszermunkára ítélték. Éhezve, betegségektől sújtva, akár mínusz 60 fokos hidegben is dolgoztak a rabok. Az embertelen körülmények ellenére Menczer mégis haza tudott jönni – az elhurcolt ötvenezer polgári személy közül mindössze tízezernek sikerült ugyanez.

A könyv érdekessége, hogy a hazatérés pillanata nem tesz pontot a történtekre, hanem ismerteti az egykori rabok sorsát napjainkig. A személyes visszaemlékezésen kívül tartalmaz eredeti, a szovjet levéltárak mélyéről előkerült dokumentumokat, amelyek alátámasztják a szerző személyes beszámolóját. A mellékletben három másik egykori rab visszaemlékezései olvashatók. A különböző kulturális közegből érkező, eltérő korú emberek tollából származó nézőpontok, illetve egy történeti igényességgel megírt fejezet segítségével teljes képet kaphatunk a történelem e mai napig agyonhallgatott fejezetéről, amely több százezer magyar életet követelt.

A könyvbemutatón Pokorni Zoltán polgármester köszöntője után a kerületi helytörténeti gyűjtemény vezetője, Balázs Attila beszélgetett a szerzővel. Számos olyan adatot és történetet megismerhettek az érdeklődők, amelyek a könyv alapját képezik, így képet kaphattak arról, miért is érdemelte ki a kötet, hogy több felsőoktatási intézmény, így a Pázmány Péter Katolikus Egyetem is felvegye a hallgatói számára ajánlott művek listájába.

A.