’59-esek az 59-esen

Hanyas vagy? ’28-as? – teszi fel a kérdést Timár György jól ismert monológjában a vele egy időben születetteknek, akik helyzetükből fakadóan fél szavakból is értik egymást. Számosan vagyunk így a velünk egykorúak társaságában. Egy halom élmény, kaland, kudarc nem szorul magyarázatra, mert mindannyian átéltük, megtapasztaltuk, emlékszünk rá, amíg élünk.

Bizonyára ez az érzés is sarkallta ötlete megvalósítására dr. Szederkényi Károly atyát. Ahogy írja: „Farkasréti szolgálatom alatt többször viccelődtünk azon az 1959-ben született hívekkel, barátainkkal, hogy nem véletlenül jár plébániánk területén az 59-es villamos. Jelzi a fontos évszámot, utal az ’59-esekre.”

Tetézi a járat „sorsszerűségét”, hogy két végállomása között egymást érik az egyházias elnevezésű megállóhelyek: Szent János kórház, Apor Vilmos tér, Mindenszentek tere, Márton Áron tér. Amikor az ’59-esek jubileumi éve, ama bizonyos ötvenedik közeledett, az atya úgy határozott, hogy a jeles esztendőt a hozzá közel álló ’59-es születésűekkel éppen az 59-es villamoson lenne ildomos megünnepelni. Ám – és itt újból őt idézzük – „hívő módon gondolkodva az emberi életről tudjuk, hogy életünket Istentől kaptuk… Ezért a figyelemfelkeltő villamosutazás nem hivalkodás, hanem a szolgálatunkról szóló bizonyságtétel, azoknak a fontos és közérdekű ügyeknek a bemutatása, amelyeket hivatásunkban képviselünk. Tehát nem születésnapi parti.”

A jubileumi különjárat október 16-án délelőtt 11-kor indult el a Farkasréti temető felső bejáratától, a Márton Áron tértől, ablakain illusztrációkkal hirdetve mindazokat az egyházi évfordulókat, dátumokat, amelyek a jubileumi évhez köthetők. Így például, hogy XXIII. János pápa 1959. január 8-án jelentette be, zsinatot kíván egybehívni, hogy bemutassa az egyház lényegét, egyetemes küldetését. XVI. Benedek pápa a papság évének nyilvánította a 2009-es esztendőt, míg szintén jelentős esemény, hogy idén október 31-én Esztergomban boldoggá avatták Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspököt.

A kommunista diktatúra áldozatának arcképe mellől II. János Pál tekintett le, akinek október 16-án ünnepelhettük pápává választása évfordulóját. Egy másik ablakon a pannonhalmi bencés apátság épületének impozáns látványa fogadta a nézelődőt, illetve számos karitatív tevékenységet folytató egyházi intézmény emblémájának ábrái.

A villamos végállomásán öt katolikus pap (képünkön), köztük egy szerzetes kapaszkodott fel az első kocsiba, őket követték a Farkasréti Mindenszentek Plébánia rendszeres – és szintúgy „’59-es” – látogatói. Van köztük, aki a kórusban énekel, és akad nyolcgyermekes családanya is. Részvételükkel, munkájukkal mindanynyian segítik, erősítik a közösség összetartozását.

A rendhagyó születésnapi összejövetelt Szederkényi Károly atya nyitotta meg, aki nemcsak plébános, hanem temetőlelkész, gazdagréti kormányzó, egyben az elhunytak méltó tiszteletadásának gondozója, lebonyolítója és az élőknek reményt adó vigasztalója is. Dédelgetett álma egy katolikus médiaközpont életre hívása – árulta el, miközben lassan elindult a villamos.

Dr. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológus professzora Meszlényi Zoltán boldoggá avatását méltatta. Mint kiemelte, személye a jelenben felidézi a múltat, belső erőt adva a keresztény hitben élőknek. A professzor beszélt a mindig megújuló egyházról, a papság évének jelentőségéről. A villamos halad, mondta, de lélekben álljunk meg egy kicsit, visszatekintve az ötven évre, elgondolkodva azon, ki mit tett a haza javára. Hortobágyi Cirill pannonhalmi bencés szerzetes a hivatása és a korunk diktálta vállalkozói munka összefüggéseiről szólt. Arról, hogyan vált gyümölcsöző vállalkozássá a pannonhalmi gyógynövénytermesztés, illetve az apátság szőlőés bortermelése.

A visszaút alatt az Újpestről érkező Horváth Zoltán plébános azzal büszkélkedett, hogy hitéleti tevékenysége során nyolcszáz felnőttet keresztelt meg, ami annak is köszönhető, hogy temploma mindig nyitva áll. Écsy Gábor, a budapesti Magyar Szentek Plébánia plébánosa, országos és egyházmegyei karitászigazgató rendkívüli lelkierőt és türelmet kívánó szeretetszolgálatuk sokrétűségéről számolt be. Munkájuk kiterjed a hajléktalanok, szenvedélybetegek látogatására, a nincstelenek felkarolására. Tizenöt éves áldozatos tevékenységük a testi-lelki túlélést jelenti a rászorultak számára.

A végállomáson, kedves születésnapi meglepetésként, a jubiláló társaságot egy Auguszt cukrászdába szóló önkormányzati meghívás várta.

(Járay)