Aba-Novák Vilmos és a Hegyvidék

A XII. kerület méltán büszke hírneves művészeire, sportolóira és tudósaira, az egykori, vagy éppen ma is köztünk élő hegyvidéki polgárokra, akik emberi kvalitásaikkal, szakmai teljesítményükkel kiérdemelték embertársaik csodálatát. Nem mindenkinek adatik meg azonban az őt megillető figyelem. Ilyen alkotó a rövid élete alatt példátlan nemzetközi sikereket elérő Aba-Novák Vilmos, akit Picasso barbár zseninek nevezett.
Nehéz helyzetben van ma Magyarország. Nemcsak a gazdaságban, hanem az élet minden területén bajok vannak. A közéletet átszőtte a korrupció, a képmutatás, a hazudozás, a fojtogató kulturálatlanság. Nem csoda, hogy az oktatás, a kultúra és a kortárs művészet is romokban hever. Két választásunk van: vagy elfogadjuk ezt az állapotot, és akkor igénytelenségünk temet maga alá minket, vagy új alapokra helyezzük az életünket, ahol a tudás, a teljesítmény, az emberi minőség váltja fel napjaink színvonaltalanságát. Tisztában kell lennünk lehetőségeinkkel, képességeinkkel és nem utolsósorban azzal a tiszteletre méltó teljesítménnyel, amelyet elődeinktől örököltünk, és amelyek ismerete erősítheti magyarságunkba vetett hitünket.
 
Ilyen büszkeségünket erősítő esemény volt az 1937-es Párizsi Világkiállítás, amelynek francia nyelvű katalógusában egyebek között így írnak rólunk, magyarokról:
„…e történelmi múlt legfőbb jegyeit a kelet és nyugat találkozásánál fekvő ország földrajzi helyzete határozza meg, ami Magyarországot a nyugati civilizáció védőbástyájává emelte; a magyar nép a történelme során elszenvedett számtalan súlyos csapás ellenére figyelemre méltó intellektuális, kulturális és szellemi színvonalat ért el…”
 
Zugligeti részlet (1926 körül)
Zugligeti részlet (1926 körül)
 
A világkiállításon a magyar építő-, képző- és iparművészeti élet kiválóságai képviselték hazánkat, akik munkáikkal a szakmai zsűrik tagjait és a közönséget egyaránt elkápráztatták. Nem véletlen tehát, hogy első díjat kapott építészeti kategóriában a magyar pavilon, melynek terveit az a Györgyi Dénes készítette, aki a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola professzoraként Kós Károly társtervezője volt a Városmajori iskolánál.
 
A világkiállítás színpadi szekciójának aranyérmét Paul Valery adta át a Blattner Géza vezette Arc-En-Ciel bábszínház művészeinek, akik Madách Imre Az ember tragédiája című darabját vitték színre. Madách művének első francia nyelvű bemutatása a világkiállítás kiemelkedő eseménye volt, melyben szerepet kaptak a Párizsban élő magyar művészek és francia kollégáik. Közülük némi elfogultsággal az egyiptomi szín tervezője, A. Tóth Sándor érdemel külön említést. A kiváló avantgárd képző- és bábművész munkáit ez év februárjában a kerületi polgárok is megcsodálhatták a Hegyvidék Galériában.
 
Önarckép korsóval (1926)
Önarckép korsóval (1926)
 
Mihalik Sándor, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója vezetésével a magyar pavilonban éppen Aba-Novák Vilmos monumentális alkotását csomagolták ki és helyezték el a falakon, amikor a kiállítóteremben megjelent Pablo Picasso, a világkiállítás elnöke. Megnézve a hatalmas, 14 darabból álló, egyenként 2x8 méteres képet, önkéntelenül így kiáltott fel: „Ki ez a barbár zseni?”
 
Valóban, ki ez az ember, aki a magyar–francia kapcsolatok a millenniumig terjedő ezer esztendejét foglalta két, egyenként 7-7 darabból álló, monumentális képsorba? Így a többi között Hunyadi János győzelmét, aminek tiszteletére III. Callixtus pápa elrendelte a déli harangszót. A tordai országgyűlést, ahol a világon először mondták ki a lelkiismeret szabadságát, a szabad vallásgyakorlást. II. Szilveszter pápát, aki elküldte a Szent Koronát Szent István királyunknak. Berliozt, akinek a Rákóczi-indulót köszönhetjük. És III. Bélát, valamint hitvesét, franciaországi Margitot, akik újjáépítették az esztergomi királyi palotát.
 
Aba-Novák Vilmos a pannóval megalkotta a magyar képzőművészet egyik legértékesebb műalkotását, és elnyerte az 1937-es Párizsi Világkiállítás nagydíját, ott és akkor, ahol először mutatták be a katalán fenomén, Pablo Picasso Guernicáját.
 
Aba Novák Vilmos 1894-ben született Budapesten, az Aba előnevet csak képzőművészeti tanulmányai során vette fel. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol először rajztanári képesítést szerzett, majd Olgyai Viktor grafikai műhelyének lett a tanítványa. 1914 és 1918 között frontszolgálatot teljesített Galíciában, majd Bukovinában és Észak-Olaszországban.
 
A pannóval elnyert díj díszes oklevele
A pannóval elnyert díj díszes oklevele
 
1922-ben rendezte első grafikai kiállítását, dolgozott Szolnokon, Igalon, Felsőbányán, Budapesten, Rómában, New Yorkban és a Csík megyei Zsögödön. 1923-ban a páduai egyházművészeti kiállítás aranyérmét, majd ezt követően a Szinyei Társaság grafikai díját, 1937-ben a Párizsi Világkiállítás, 1940-ben pedig a XXII. Velencei Biennálé nagydíját nyerte el. 1929–30-ban a római Magyar Akadémia első ösztöndíjasa.
 
Már életében és azt követően is számtalan kritika, értékelés és elemzés jelent meg munkásságáról. Ezek közül néhány: „Művészetében az expresszionizmus hevülete, a monumentális dekoratív forma és a plebejus zamatú realizmus sajátos stílusegységet alkot.” „Barokk érzésű művész, aki keresetlen erotikummal telíti műveit a romlatlan, el nem kopott energiák tiszta erotikumával.” „Városképeit, életképeit a színek ereje és kontrasztja, sokszor ezek groteszkségig fokozott túltengése jellemzi, illetve az éles megfigyelésen alapuló erőteljes formák térbeli megjelenítése.”
 
Az is jól megfigyelhető, hogy amíg freskói a monumentalitás iránti érzékét és stilizáló képességét mutatják, addig a mindennapi életet bemutató táblaképeire a karakterek megragadásán túl a karikírozó ábrázolás a jellemző. Kedvelt témái a falusi vásár- és életképek, lacikonyhák, cirkuszok világa, tájképek, tömegjelenetek groteszk emberábrázolása, bárkisasszonyok és természetesen az önarcképek sokasága, amelyek leginkább kifejezik, tükrözik a művész lelkületét.
 
Aba-Novák Vilmos ezer szállal kötődik kerületünkhöz. 1919-ben Berény Róbert egykori Városmajor utcai műtermében dolgozott barátaival, Patkó Károllyal és Korb Erzsébettel. 1924-től a Csillagvölgyi út 3. alatt lakott feleségével, Katóval egy vendéglő melléképületében. Itt születik meg 1928-ban Judit lányuk. A zugligeti képek sorában többségben vannak a tájábrázolások, de itt festi meg feleségét anyaszerepben, megkapóan szép képeken, és talán itt telítődnek először fénnyel az addig monokróm festményei.
 
Megbízást kapott a Városmajori Jézus Szíve Templom mennyezeti freskóinak és a szentély pannóinak elkészítésére, amelyeket 1938-ban fejezett be. A mennyezeti képek a világ teremtésének hét napját, Jézust, a Boldogságos Szüzet, az evangélisták, próféták és az angyalok sorát ábrázolják. A szentélyben az alumíniumlapokra festett két hatalmas kép egyikén az egyházalapító Szent István, a másikon Szent István mint államalapító jelenik meg.
 
Aba-Novák Vilmos a magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alakja, aki a legtöbb nemzetközi elismerést kapta, és akit hazájában sajnos a mai napig nem ismer kellőképpen a nagyközönség. Halálában is hű maradt a Hegyvidékhez, 1941-ben a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
 
Lovas Pál