Arc-kép, „éngond…”

Százötven év klasszikus és kortárs ego-értelmezései jelennek meg a Volksbank Galéria legújabb tárlatán.

A Volksbank Galéria új kiállítása arra keres válaszokat, hogyan jelenik meg az ego, a személyiség problematikája a művészetekben, miként kezeli a kortárs vizualitás az ego figuralitását, milyen módon viszonyul hozzá, illetve mit tekint értelmezési keretnek a személyiség megjelenítésekor. Skonda Mária, a Magyarországi Volksbank Zrt. vezérigazgató-helyettese a tárlat megnyitóján elmondta, hogy az elmúlt hat év alatt az Istenhegyi úti galériában és a bankfi ókokban összesen hatszáz kiállítást szerveztek. A bank művészetpártoló tevékenységének célja, hogy bemutatkozási lehetőséget adjon a kortárs alkotóknak.

Bár az alkalmi kiállítóterek nem vetekedhetnek a múzeumok kulisszáival, látogatottságukban bizonyosan felveszik a versenyt még a legjobb galériákkal is. Skonda Mária kiemelte: feladatuknak tekintik, hogy a gyökerektől a legfrissebb hajtásokig bemutassák a magyar képzőművészet remekeit. Minden alkalommal igyekeznek különleges öszszeállításokkal megörvendeztetni a közönséget, egyaránt törekedve a sokszínűségre és a harmóniára.

2009_24_Page_16_Image_0021

Ilyen a mostani kiállítás is, amelyen megférnek egymás mellett a klasszikus festmények – köztük Anna Margit most először bemutatott munkája –, az installációk és a digitális képi megjelenítési formák. Az alkotások között – Csók István, Kondor Béla és Rippl-Rónai József művei mellett – helyet kapott az idei Velencei Biennále magyar pavilonjában is kiállító Louise McCagg installációja.

A Volksbank tárlatai rendszerint sorozatokba rendeződnek. Az „Arc-kép, éngond…” egy trilógia utolsó állomása, amely a fény és a táj után az emberről beszél. „…alattam a föld, fölöttem az ég, bennem a létra” – írja Weöres Sándor, és valóban: mi vagyunk az ember, akiről ma sikk azt mondani, hogy pótolható. Szerencsére azonban ez nem igaz. Annyi a kérdés csupán, hogy emberi minőségét ki hogyan hagyja maga mögött. Mert mindenkinek megvan a maga feladata, és ha azt alapként kezeli – „…alattam a föld…” –, biztosan sikerül emléket állítania. Valamennyi műben ez az emberség jelenik meg, ami a művészetekkel és a kultúrával eggyé válva hidat képez történelmi idők, nemzetek, és ami a legfontosabb, az emberek között.

mm.